Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András, Széchey Noémi
Választanak a franciák
Csak ketten jutnak tovább

Hosszas választási előkampány után húsvét hétfőn elindult a mindössze kétszer két hétig tartó hivatalos kampány is Franciaországban, melynek során két fordulóban új elnököt választanak a franciák. Az első fordulóra április 22-én kerül sor, melyből a két legtöbb szavazatot kapó jelölt jut tovább a két héttel később, május 6-án sorra kerülő második fordulóba.
A kínálat széles - a tizenkét jelölt a teljes politikai palettát felöleli -, a tét pedig nagy. Az elmúlt ötven évben soha nem volt még Franciaországnak akkora szüksége irányváltásra, mint ma.


Ségoléne Royal


Nicolas Sarkozy

A hivatalos kampányidőszak húsvét hétfőn lépett életbe Franciaországban - ekkor kezdték el ugyanis sugározni a jelöltek reklámjait a nemzeti televízió- és rádiócsatornákon, szigorúan az egyenlőség jegyében. Ellentétben azzal a sok helyütt megszokott eljárással, hogy a média addig játssza a fizetett kampányhirdetéseket, ameddig a pártok fizetnek, Franciaországban mindenki ugyanannyi megszólalási lehetőséget kap: a televíziókban például negyvenöt percet. Ebben az időben a jelöltek különböző hosszúságú és stílusú klipeket mutatnak be, melyek mindegyikét felirattal kell ellátni a halláskárosultak számára. Szintén a politikai korrektség jellemzi a plakátokon való megjelenést: a jelöltek mindegyikének azonos mennyiségű felület áll a rendelkezésére.
Ez a szigorúan szabályozott kampány természetesen a kis pártok jelöltjeinek kedvez, akikből jellegzetes módon elég sok van Franciaországban. A baloldalon legalább négy kommunista jelölt indul - így fordulhat elő az, hogy a kampányrendezvényekről beszámoló híradóban legalább ennyiszer hallható az Internacionálé, amelyet a legutóbbi időkig maguk a szocialisták is énekeltek rendezvényeiken. A kommunista jelöltek közül Marie-George Buffet a jobb napokat is megélt, jelenleg 3 százalékos népszerűségnek örvendő Francia Kommunista Párt (PCF) jelöltje, Arlette Laguiller a Dolgozók Harca (LO), Gérard Schivardi a Munkások Pártja (PO), Olivier Besancenot pedig a Kommunista Forradalmi Liga (LCR) képviseletében indul a választásokon.
A kis pártok jelöltjei közül különben - jobb- és baloldalon egyaránt - csak Besancenot közelíti meg a bűvös öt százalékot, amelynek elérése esetén a kampány költségeit az állam megtéríti.
A kommunista jelöltek mellett a baloldalhoz sorolható még Dominique Voynet, a zöldek elnökjelöltje, illetve a génmanipulált termények elleni harcos fellépéséről ismert José Bové antiglobalista politikus. Ez utóbbi programját a magyar gazdák meglepőnek tartanák, Bové ugyanis úgy látja, hogy a francia gazdákat ellehetetleníti az Európai Unió, számukra az unióhoz való tartozás elsősorban negatívumokkal jár.
A baloldal jelöltjei - beleértve a szocialista Ségoléne Royalt is - elsősorban az állam további gondoskodását és nagyobb anyagi biztonságot ígérnek a választóknak. Marie-George Buffet például a 35 órás munkahét további csökkentését - a kitűzött cél a heti 32 óra -, a minimálbér bruttó 1500 euróra emelését, Arlette Laguiller a fizetések 300 euróval történő megemelést ígéri, Olivier Besancenot pedig ez utóbbi kettőt egyidejűleg. (Hasonló számok és célok jelennek meg Ségoléne Royal programjában is.)
A tizenkét jelölt közül három tekinthető jobboldalinak, akik közül kettő - Jean-Marie Le Pen és Philippe de Villiers - a francia szélsőjobbhoz sorolható. A jobboldali jelöltek, és különösen a szélsőjobb jelöltjei, a biztonsághoz sorolható témaköröket hangsúlyozzák jobban. Ennek megfelelően Jean-Marie Le Pen és Philippe de Villiers egyaránt visszaállítaná a halálbüntetést; Le Pen mindemellett tíz évre csökkentené a büntethetőség korhatárát. A két szélsőjobboldali jelölt hasonló programmal rendelkezik a bevándorlással és a bevándorlókkal kapcsolatban - ezek egyike sem a politikai korrektség jegyében született. Philippe de Villiers felfüggesztené az iszlám mecsetek építését, illetve feloszlatná a franciaországi Iszlám Tanácsot, Jean-Marie Le Pen ennél is továbbmenne: bezáratná a radikális mecseteket. Mindkét szélsőjobboldali jelölt felfüggesztené a családegyesítéseket, vagyis az ezen a jogcímen megszerezhető állampolgárságot, valamint megszüntetné a kettős állampolgárság intézményét is.
A bevándorlás kérdését a jobboldali gyűjtőpárt (UMP) jelöltje is kampányának egyik központi elemévé tette. Nicolas Sarkozy vezette be a „választott bevándorlás” fogalmát: ennek értelmében a francia állam választja meg, hogy milyen országokból, milyen szakmákban dolgozókat kíván beengedni területére. (A bevándorlóktól Sarkozy megkövetelné a francia nyelv ismeretét is.) Sarkozy programjának érdekes eleme, hogy változtatna a köztársaság egyik „szent tehenének” is nevezett vallási törvényen, és lehetővé tenné, hogy az állam részt vegyen a felekezetek anyagi támogatásában.
Lapzártánkkor a két legesélyesebb jelölt, Nicolas Sarkozy és Ségoléne Royal közötti erőviszonyok kiegyenlítődni látszanak, így a vasárnapi szavazás kimenetele sok meglepetést tartogathat még.


Jean-Marie Le Pen és Francois Bayrou befuthatnak még