Életbevágóan fontos dolgot szeretnék megosztani az emberiséggel, amelyet ha
nem mondanék el, s arra nem történne gyors reakció, rövid időn belül minden
elpusztulna. A tragédia most még elkerülhető, de ahhoz mindent pontosan úgy kell
tenni, ahogy mindjárt elmondom.
Ezt a dolgot, úgy érzem, csak én tudom úgy elmondani, hogy azt bárki
megértse. Az a lényeg, hogy mindenki felfogja, s mivel csak én tudom, én mondom
el, ne is próbáljon ebben senki megakadályozni. Mert ha valaki megakadályozna,
vagy megpróbálna megakadályozni, annak az egész emberiség látná kárát, így
értelemszerűen az is, aki meg akarna akadályozni. Ez logikus. De nézzük az
üzenetet, mert kevés az időnk! Vagy inkább halljuk, hiszen nem vetíteni akarom,
hanem elmondani, de az idő tényleg kevés. Pontosabban ahhoz elég, hogy érthetően
elmondjam, és mind megmeneküljünk, de a szószaporításhoz kevés. Mert, ha most,
amikor ilyen nagy és ilyen közeli a fenyegetés, valaki azzal lenne elfoglalva,
hogy milyen formában adja át az üzenetet, az végzetes lehetne. Életbevágóan
fontos dologról van ugyanis szó, de úgy hiszem, ezt már említettem. De nem is
baj, ha többször hangzik el, hadd értse meg mindenki, hogy az életéről van szó.
Mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy életben maradjon. Nem igaz? Hé, hé
emberek! Ne, ne bántsanak! Hogy mentsem meg így magukat? Segítsen már valaki,
mert elpusztu….