Az 1848-as forradalmat elindító pesti márciusi ifjak olyan fiatalok voltak,
akik mögött huszonéves korukra már komoly tudományos vagy irodalmi munkásság
állt. Köztük volt a franciás bohém, Irinyi József jogász-újságíró is. Mégis,
karrier ide vagy oda, őket egyfajta, ma már nehezen értelmezhető romantikus
hevület hajtotta, hogy életüket kockáztassák olyan értékek miatt, mint
hazafiság, becsület vagy igazságosság. Ugyan ki akarna ma párbajozni azért, mert
engedély nélkül hozta le valaki az írását, ahogy azt Petőfi tette? Az európai
forradalmak lángja különösen pezsdítően hatott a feudális viszonyok között, a
polgári demokratikus rend akkor még maga volt az álmok netovábbja.
Irinyi József
Irinyi József Albison született 1822-ben, s bátyjával együtt Nagyváradon és
Debrecenben tanult jogot. Testvére, a nála öt évvel idősebb János idővel Bécsben
a politechnikum hallgatója lett. Vegyészhallgatóként ő találta fel tizenkilenc
évesen a hangtalanul fellobbanó, biztonságos gyufát. János maga is részt vett
testvérével a március 15-ét előkészítő forradalmi munkában.
József, miután jogi végzettséget szerzett, a reformkor hőseihez, Széchenyihez és
Wesselényihez hasonlóan elutazott Nyugat-Európába. Jegyzetei, amelyekben
ütköztette a fejlett Nyugatot és az elmaradott Magyarországot, egy-egy politikai
vezércikként szólaltak meg. Az írások azonban a cenzúra miatt nem jelenhettek
meg Magyarországon, csupán külföldön. Innen is fakadhatott komoly
elkötelezettsége a sajtószabadság iránt.
Jókai Mór ötven évvel a forradalom után írt megemlékezésében így jellemzi Irinyi
Józsefet: „Ez a kiváló alakja magyar társadalmunknak volt a legszebb férfi, akit
valaha ismertem. Tökéletesebb párizsi alakot nem lehetett képzelni Irinyinél, ki
mindenben hű utánzója is volt a francia arany-fiatalságnak, mely közt
nevelkedett. Senkit sem respektált, mindenkivel komázott.”
Az 1840-es évek közepétől Irinyi mindinkább a publicisztikának szentelte magát.
Négy éven át volt a Pesti Hírlap munkatársa, a szabadelvű nacionalizmus
propagálója. Közel másfél éven keresztül publikált az első, vidéken megjelenő
magyar nyelvű kereskedelmi és szépirodalmi lapban. Ebben az időben már közvetlen
munkakapcsolatban áll Petőfivel és a Pilvax kávéház biliárdasztala mellett
szerveződő Fiatal Magyarország mozgalommal.
Ez a mozgalom kezdetben azokat a fiatal tollforgatókat tömörítette, akik Petőfi
környezetéhez tartoztak. A csoport politikai hitvallásáról Petőfi így ír egy
Arany Jánoshoz címzett levelében: „a Fiatal Magyarországnak, hova mindazokat
számítom, kik valódilag szabadelvűek, nem szűkkeblűek, merészek, nagyot akarók,
azon fiatal Magyarországnak, amely nem akarja a haza kopott bocskorát örökké
foltozni, hogy legyen folt hátán folt, hanem tetőtől talpig új ruhákba akarja
öltöztetni…” A csoport egyik vezéregyénisége volt Irinyi József. Székhelyük a
pesti Pilvax kávéház volt, ahol a „Közvélemény Asztalá”-nál vitáztak és alkották
meg forradalmi programjukat.
A március 15-ét megelőző lázas napokról így ír egyikük, Jókai Mór: „A budapesti
március
15-ikének indító oka nem a bécsi forradalom volt; hanem, amit nyomtatott adatok
igazolnak, a Pesti Körnek az a határozata, hogy a »magyar nemzet tizenkét
pontban formulázott kívánatait« ne intézzük egyenesen az országgyűléshez: hanem
elébb köröztessük azokat az országban vidékszerte. Petőfi az elmúlt éjjel
megírta költeményét: »Talpra magyar, hí a haza!« Én pedig a pesti tizenkét
pontját a fiatal Magyarországnak: »Mit kíván a magyar nemzet?« a nép által
megérthető magyarázattal alakítottam át.
A tizenkét pont összeállítása Irinyi József műve volt, ki azt a Pesti Kör elé
terjeszté. A kérdés csak az volt március 15-ikének reggelén, hogy mi történjék e
tizenkét pontos petícióval. Apelláljunk a népre! Ez volt közös megegyezésünk.”
Az esős reggelen a Pilvaxból indultak el a fiatalok, hogy elsőként a cenzúrát
megkerülve kinyomtassák programjukat. Közel ezer egyetemista csatlakozott
hozzájuk. A nyomdába érve Irinyi József lépett elő, mint főszereplő. Degré
Alajos naplójában így emlékezett a jelenetre: „Amikor a fiatalok bevonultak a
nyomdába, hogy a Nemzeti Dalt önhatalmúlag kinyomtassák, Landerer szárazon
mondta: ’lehetetlen, nincs rajta engedélyezés’. Összenéztünk, nem tudtuk, hogyan
kell csinálni. Landerer odasúgta: ’foglaljanak le egy sajtót’. Irinyi József a
nagy gépre rátette kezét e szókkal: ’e sajtót a nép nevében lefoglaljuk’:
Erőszaknak ellent nem állhatók, felelte Landerer.”
Amikor később a tömeg Pest városközgyűléséhez vonult, és a tanácsterembe
benyomult, Irinyi volt az, aki felolvasta az immár kinyomtatott 12 pontot. Ezt a
Rottenbiller Lipót által vezetett városi tanács elfogadta és aláírta, mint az
országgyűléshez intézendő kérelmet. Még aznap megalakult a Közcsendi Bizottmány,
amely a rendfenntartásért felelt. Ennek is egyik tagja volt Irinyi József.
Másnaptól részt vett a sajtóvétségek elbírálására alakult ideiglenes bizottság
munkájában. A választásokon képviselői mandátumot szerzett, mint a hosszúpályi
kerület képviselője.
Októbertől 1849 májusáig a külügyben, Párizsban tevékenykedik mint Teleki László
kormánya által megbízott tanácsos. Hazatérését követően folytatja munkáját mint
az országgyűlés tagja.
A forradalom bukását követően Haynau halálra ítélte, majd utolsó hivatali napján
kegyelmet adott neki. Ezt követően Irinyi Pesten telepedett le, íróként és
újságíróként dolgozott. Neki köszönhetjük többek között Harriet Beecher Stowe
Tamás bátya kunyhója című regényének fordítását.
1959-es tragikus haláláról így emlékezett a hajdani cimbora, Jókai: „Az a
sajátsága volt, hogy télen sem viselt soha meleg felöltőt. Csikorgó januári
időben találkoztam vele gyakran az utcán, szétgombolt frakkban (mindig frakkot
viselt, még a forradalom alatt is) és fehér mellényben. Azt mondta, hogy
Párizsban nem ismerik a hideget. Egyszer aztán alaposan meghűtötte magát:
gyomorgyulladást kapott. Orvosa, jó pajtása, félreismerte a baját;
gyomorkatarrust konstatált s erometicát rendelt neki: s azzal magára hagyta.
Irinyi József nőtlen volt; nem őrizte se jó barát, se szerető, se fizetett
ápoló. Másnap reggel ott találták a szobája közepén meghalva.”