Lapzártánkig sikerült a rendőrségnek
szétoszlatni azokat
a tüntetőket, akik a forradalom
emléknapján valamennyi
jelentős fővárosi eseményen
részt vettek árpádsávos
zászlóikkal és zajkeltő szerszámaikkal.
A Fidesz-naggyűlést
követően többen a
belváros felé vonultak, majd
miután többször is összecsaptak
a rendőrökkel, kisebb
csoportokra oszolva
rongálták tovább Budapest
utcáit és a parkoló autókat.
Torockaiék Demszkyt dobálják
Fotók: Németh Tamás
Múzeumkert, 11 óra, központi állami ünnepség
A hivatalos állami ünnepség kezdetekor
kétezer árpádsávos zászlókkal, karikírozott
Gyurcsány-fejekkel és fakeresztekkel
felszerelkezett tömeg érkezett
a békés megemlékezők közé.
A Himnusz eléneklése után a műsor
első fele gyakorlatilag elveszett a kormány
távozását követelő hangorkánban.
Számtalan család próbálta halálra
rémült, zokogó gyermekeit kimenekíteni
a kereplők, sípok és ordibálások
erdejéből. A fellépő színészek, táncosok
és fiatalok viszont szemrebbenés
nélkül „élvezhették” a múzeum lépcsőjéről,
ahogyan a kertben lévő párszáz
ünneplő mögött ezrek kiabálják
torkuk szakadtából, hogy „hazaáruló”
és „tömeggyilkos”. Az ünneprontók
csupán a Nemzeti dalt zengték együtt
a színészekkel, majd amikor egyesek
felfedezni vélték a miniszterelnököt,
amint hivatali autójába száll, valósággal
megrohamozták a rendőrök által
őrzött kordont, hogy fülsiketítő hangon
is tudtára adják miniszterelnöküknek,
mennyire elégedetlenek regnálásával.
Többen csalódottan hívták
bajtársaikat, hogy a „patkány mégis
eljött”.
Petőfi-szobor, 13 óra, a Fővárosi
Önkormányzat hivatalos ünnepsége
A délután egy órai kezdés alkalmas
időpontnak bizonyult ahhoz, hogy az
állami megemlékezésen Gyurcsány
vesztét követelő csoportok kényelmesen
átérhessenek a Petőfi-szobor elé,
és folytathassák, amit a Múzeumkertnél
elkezdtek. Nem is okoztak csalódást:
Demszky Gábor főpolgármester
színpadra lépésével egy időben az ordibáló,
dudáló, fütyülő tömeg a
„Judapest”, „Hülye vagy”, valamint a
már szokásos, Gyurcsánnyal kezdődő
rigmusokat kezdte el skandálni. A főpolgármester
beszéde nem hatott
nyugtatólag a felajzott „hazafiakra”,
sőt. Először azt tudatta velük, hogy az
ország nagy többsége nem azonosul
azokkal a „békétlen” eszmékkel, amiket
a kordon túloldalán állók képviselnek,
majd kijelentette, hogy „aki ma
árpádsávos zászlókkal ünnepli március
15-ét, az százezrek ártalmatlan haláláról,
a történelmünkről, nem tud
semmit”. Mivel a jelenlévők nagy
többségét éppen ők alkották, ráadásul
a főpolgármester „sehonnai bitang
embereknek” nevezte őket, szavai
olajként hatottak az amúgy sem csekély
tűzre. Toroczkai László exvármegyés
vezért követve rontottak a békésen
álldogáló, rendőrök védte meghívottakra,
ám a zord közegek határozott
fellépése visszakozásra késztette
őket. A beszéddel párhuzamosan az
egyik árpádsávosok között meghúzódó
fiatalemberről kiderült, hogy az
SZDSZ-es Új Generációhoz tartozik.
Inkognitója elvesztését gyalázkodások
és sűrű köpdösés követte. Sorstársa
maga Demszky Gábor volt, akit ez idő
alatt tojásokkal és gyümölcsökkel dobáltak,
miközben a biztonsági emberek
esernyőkkel hárították a támadást.
A szónokot kortárs művészek
tánca követte, mely további apropót
szolgáltatott a gyalázkodóknak a
homoszexualitással és pedofíliával
kapcsolatos vádak megfogalmazásához.
Látva a célszemélyek távozását, a
zászlóerdő a Vörösmarty térre, a Jobbik
rendezvénye felé kezdett el szivárogni.
Vörösmarty tér, 14 óra, a Jobbik
Magyarországért Mozgalom rendezvénye
Két ottfelejtett cigány zenész ad bele
apait-anyait a téren gyülekező tömeg
közepén, hogy bizonyítsák: ők is vannak
olyan magyarok, mint az őket figyelő
kopasz huligánok. A végén még
a kalapjukat is megemelik, de a műértő
közönség se tapsot, se aprót nem
szór nekik. Fizettségük talán az, hogy
ennyivel megúszták. Mintha egy
zanzásított MIÉP-tüntetésen járnánk.
Minden olyan, mint egy Hősök téri
happening Csurka István fénykorából,
csak kicsiben. Kicsi hangszóróból recsegnek
a hazafias tartalmú punk nóták,
kicsi színpadon beszélnek a
Csurkához képest is pillesúlyú szónokok
a két-háromezer fős hallgatósághoz.
Amitől mégis hírértékű az esemény,
az Wittner Mária vendégszereplése. A Jobbik első számú példaképeként
felkonferált ‘56-os hős ugyanis
a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség
parlamenti képviselője is egyben. Személyében
tehát a szemünk előtt nőtt
össze az, amiről főképp a Fidesz oldalán
próbálják cáfolni, hogy összetartozik.
Nevezetesen a jobb és a szélsőjobb.
Wittner egyébként meglepően
visszafogottan beszél, hanghordozása
egy szeretetre méltó nagymamát idéz,
miközben a 12 pontot aktualizálja.
Talán nem bántjuk meg, ha megállapítjuk:
nem túl érdekfeszítően.
A műsor fő szónoka Vona Gábor, a
Jobbik elnöke. „Nem sok álmom van,
de egy közülük ma beteljesült: soha
annyi árpádsávos zászlót nem láttam
még SZDSZ-es rendezvényen, mint
ma” - utal a Demszky Gábor kora délutáni
beszédét megzavaró tojásdobálós
csürhe teljesítményére. A Jobbik -
tudatja Vona - kész programmal rendelkezik,
amely „kőkemény és radikális”.
Három fő eleme: valamiféle homályos
adócsökkentés, az egykori
kommunista és KISZ-vezetők végleges
kizárása a közéletből, és ami talán
a legnagyobb sikert aratja: büntetnék
a turulmadár és az árpádsávos
zászlók gyalázását. Vona szerint a
kormány tudatos magyarirtást végez,
Gyurcsány hazaáruló, ezért el kell takarítani,
és felelősségre kell vonni.
Azonban ezek után sem állhat meg a
Jobbik, a fő kérdés ugyanis az, ki jön
Gyurcsány után. Vona homályos célzást
tesz: „nemcsak baloldali hiénák
fenik ránk a fogukat”, de közelebbit
nem árul el. Addig is újjáélesztik a
nemzeti őrsereget, hogy árvízkor homokzsákokat,
templomfelújításnál
téglát pakoljanak, ha pedig „hí’ a haza”,
akkor tűzön-vízen át megvédjék a
magyarságot.
A zárszó mindenkit a Fidesz nagygyűlésre
tanácsol.
Hősök tere, 14 óra, MIÉP országos
nagygyűlés
A megszokott helyen, a szokásos időpontban
a mit sem változó arcok hallgathatták
az unalomig ismert (értsd:
antiszemita felhangoktól hemzsegő)
szöveget. Az elmúlt években egyre
apadó MIÉP-szimpatizánsok néhány
ezer fős köre ezúttal az esti balhéra
készülő néhány száz futballhuligánnal
és egy zsidónak öltözött magyarral
egészült ki. Félórával a kezdés előtt
pár százan ácsorogtak a téren a magyar
nótáktól hangos hangfalak előtt,
és gyűlnek az árpádsávos zászlók is.
Nagy részüket állítólag már Kínában
gyártják az élelmes távol-keleti vállalkozók.
Egy fiatalember a magyar
rendőrséget becsmérlő szórólapokat
osztogat általános derültség közepette.
A rend őrei eszerint „genetikailag
degeneráltak, az evolúciós fejlődést
bemutató ábrán a majom és félmajom
alatti szintre méltók”.
Wittner Mária a Jobbik rendezvényén
Fotó: Somorjai László
A színpadon közben megkezdődik a
hangsúlyozottan rövid megemlékezés:
„hogy utána legyen időtök érezni
és tapasztalni, mi folyik a városban” -
szól az indoklás. Az első neves szónok
David Irving, a holokauszttagadó történészprofesszor,
aki egész héten hazánkban
tartózkodik, hogy új könyvét
népszerűsítse (cikkünk a 7. oldalon).
„Szuperbűnözők tartják kezükben a
hatalmat” - tudjuk meg a régi antiszemita
„igazságot”, a szuperbűnözők
hatalmának forrása az, hogy ők bizony
banktulajdonosok. Továbbá az iraki
háborúval Blair és Bush ugyanazt a
gaztettet követték el, mint Hitler; a
közel-keleti országban most zajló
holokausztnak több százezer áldozata
van eddig. Ennyit Irvingtől.
Váratlanul egy „provokátor” bukkant
fel a téren: a kipás fiatal férfi éppen
a szkinhedek gyűrűjébe sétál.
Nem örülnek. Leköpik és „Sieg heil”-t
kiáltoznak. A népszerűtlen viseletű
honpolgár kérdésünkre megerősítette,
hogy nem zsidó származású, csupán
arra volt kíváncsi, van-e antiszemitizmus
Magyarországon. Van.
MIÉP-tömeg a Hősök terén
Fotó: Németh Tamás
Utolsó műsorszámként a korosodó
Csurka István lép a mikrofonok mögé,
aki természetesen ezúttal is megejtette
a kötelező „tiszteletkörét” a magyarság
és a zsidóság témakörében.
A téma apropója ezúttal az árpádsávos
zászlók voltak. Csurka szerint a történelmi
lobogókkal szembeni ellenérzéseket
zsidó rendezők több száz, több
ezer filmjükkel alakították ki. Így ő azt
javasolja, mindenki szerezzen be legalább
egyet, hogy „ne tudja a magyarságot
egy törpe kisebbség elnyomni”.
Beszédében óva int egy elhirtelenkedett
forradalomtól, előbb ugyanis a
széles néptömegeket kell megnyerni
az ügy számára. Erre dolgozta ki ő a
„lámpás” névre keresztelt programot,
és arra kérte az összegyűlteket, hogy
terjesszék, és ne kapkodják el a cselekvést.
A gyűlést követően a szimpatizánsok
szabadon dönthették el, hogy
átmennek-e a Fidesz-rendezvényére.
A pártelnök mindenesetre maradt,
mert a híresztelésekkel ellentétben az
„eredeti lakiteleki csoport” nem kapott
jogot a felszólalásra a nagyobbik
ellenzéki párt megemlékezésén.
Erzsébet híd pesti hídfő, 16 óra,
Fidesz megemlékezés
Fidesz-kabátos szervező érkezik fél
négykor a Jobbik-rendezvény végeztével,
hogy cébén jelentse: „nyugi, elindultak
hozzánk”. A színpad stílusosan
egy kéttornyú templom tövében fekszik,
mögötte a Gellért-hegy panorámája.
Többen a kommunisták számlájára
írják, hogy „ilyen kis térre” szorították
be őket meghívóik.
A Fidesz-rendezvénye igazi meglepetéssel
kezdődik. Hosszú évek bevett
gyakorlatával ellentétben nem Rákay
Philip a konferanszié, hanem az önmagát
édesanyaként és színésznőként
aposztrofáló Pregitzer Fruzsina. El
kell ismerni, jobb választásnak tűnik,
mint a kormányoldalon Demcsák
Zsuzsa. Az est háziasszonya felhívja
az egybegyűltek figyelmét, hogy
transzparenst, pártjelvényt, pártzászlót
ne használjanak, csak nemzeti lobogókat.
Az árpádsávos zászlók azonban
annak ellenére nem kerülnek
zsebbe, hogy Fruzsina tisztázza: a Fidesz
számára továbbra is a trikolor a
nemzeti jelkép.
Az első szónok a tömegrendezvényen
régóta nem hallott Deutsch-Für
Tamás. Szabadságról, demokráciáról
és az azt tipró hazug, csaló kormányzatról
beszél, továbbá egy tolvaj raktáros
történetét ismerteti, hasonlóan főnöke
egykori dakota történeteihez.
„Sokan vagyunk és elegünk van. Elegünk
van abból, hogy tönkre teszik
a hazát” - összegezhetjük Deutsch
mondandóját, és javasolja, mutassuk
meg, hogy hol lakik a magyarok istene.
Váratlan fordulattal II. János Pál
pápa és Bibó István egy platformra kerülnek
üzenetükkel, melynek summája
a félelem elutasítása.
Orbán Viktor 17 órakor lép a pulpitushoz.
Az előtte felszólaló egykori litván
elnök, egy olasz néppárti képviselő,
illetve Schöphlin György valószínűleg
azért kerültek be a műsorba,
hogy legyen kihez képest kimagaslót
nyújtania a Fidesz elnökének.
Az első huszonöt perc után azonban
rezeg a léc, Orbán beszéde
ugyanis semmi újat nem tartalmaz. A
kormány, illetve az általa csak új
arisztokratákként emlegetett
Gyurcsány, Kóka és Veres János felé
áradó gyűlölete nagyjából egy szinten
van a jobbikos Vonából áradó indulattal,
több ponton teljes a kettejük beszéde
közötti tartalmi azonosság is (a
kormány hadat visel az ország ellen),
a kormány leváltásának módjáról
azonban nem tudunk meg semmit.
Párhuzamában hasonló képzavar
tükröződik, mint Semjén Zsolt március
14-ei szónoklatában. A jobboldali
randalírozók hős szabadságharcosokká
dicsőülnek, míg a kormány kénytelen beérni a gaz Habsburg elnyomók
szerepével. És kapnak egy
bátorítást klerikus támogatói is, hiszen
mint mondja ‘48 óta tudjuk, hogyan
kell győzni nagyböjt idején a feltámadás
erejével.
Az utolsó három percben azután
helyükre kerülnek a dolgok, de meglepetésben
most sincs részünk: a Fidesz
által kezdeményezett népszavazás
a megoldás - mondja Orbán, és
hallgatósága térfelére passzolja a labdát:
a maga és pártja részéről minden
demokratikus eszközt kihasználtak
már, az utolsó lehetőség a referendum,
melyet követően a nép elkergetheti
a kormányt. Szó szerint idézve:
„Vagy azt teszik, amit az emberek
akarnak, vagy elkergethető lesz. Onnantól
fogva nem hivatkozhat sem
demokráciára, sem alkotmányra,
nem marad más választása, mint futni,
de gyorsan”.
Fidesz-nagygyűlés az Erzsébet hídnál
Fotó: Németh Tamás
Fotó: Somorjai László
És ami utána jött...
Az előre bejelentett rendezvények
után feloszló tömeg egy jelentős része
a Múzeumkerthez tért vissza, hogy
megtapsolja az épp’ városnéző körútról
érkező gój motorosokat és végighallgassa
kétperces tiltakozó dudálásukat
és motorbőgetésüket. Ezt a csődületet
használta ki egy platós dzsip
hátuljáról a néphez szóló aktivista arra,
hogy bejelentse: a máig körözés
alatt álló Budaházyt elfogták a rendőrök
és az Aradi utcában tartják őrizet
alatt. „Aki magyar - így a szónok
-, szaladjon kiszabadítani hősünket
az ávósok börtönéből. Segítségül araszolva
halad a horogra akadt, korábban
tanácstalan tömeg előtt, és szépen
felvezeti őket egészen az első ütközetből
visszatérő rendőrök elé...
(Készítették: Szlazsánszky Ferenc,
Szobota Zoltán, Hubert József, Piros
Péter, Vígh Gábor)