Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársainktól
Mindenki másképp csinálja

Lapzártánkig sikerült a rendőrségnek szétoszlatni azokat a tüntetőket, akik a forradalom emléknapján valamennyi jelentős fővárosi eseményen részt vettek árpádsávos zászlóikkal és zajkeltő szerszámaikkal. A Fidesz-naggyűlést követően többen a belváros felé vonultak, majd miután többször is összecsaptak a rendőrökkel, kisebb csoportokra oszolva rongálták tovább Budapest utcáit és a parkoló autókat.


Torockaiék Demszkyt dobálják
Fotók: Németh Tamás

Múzeumkert, 11 óra, központi állami ünnepség
A hivatalos állami ünnepség kezdetekor kétezer árpádsávos zászlókkal, karikírozott Gyurcsány-fejekkel és fakeresztekkel felszerelkezett tömeg érkezett a békés megemlékezők közé. A Himnusz eléneklése után a műsor első fele gyakorlatilag elveszett a kormány távozását követelő hangorkánban. Számtalan család próbálta halálra rémült, zokogó gyermekeit kimenekíteni a kereplők, sípok és ordibálások erdejéből. A fellépő színészek, táncosok és fiatalok viszont szemrebbenés nélkül „élvezhették” a múzeum lépcsőjéről, ahogyan a kertben lévő párszáz ünneplő mögött ezrek kiabálják torkuk szakadtából, hogy „hazaáruló” és „tömeggyilkos”. Az ünneprontók csupán a Nemzeti dalt zengték együtt a színészekkel, majd amikor egyesek felfedezni vélték a miniszterelnököt, amint hivatali autójába száll, valósággal megrohamozták a rendőrök által őrzött kordont, hogy fülsiketítő hangon is tudtára adják miniszterelnöküknek, mennyire elégedetlenek regnálásával. Többen csalódottan hívták bajtársaikat, hogy a „patkány mégis eljött”.

Petőfi-szobor, 13 óra, a Fővárosi Önkormányzat hivatalos ünnepsége
A délután egy órai kezdés alkalmas időpontnak bizonyult ahhoz, hogy az állami megemlékezésen Gyurcsány vesztét követelő csoportok kényelmesen átérhessenek a Petőfi-szobor elé, és folytathassák, amit a Múzeumkertnél elkezdtek. Nem is okoztak csalódást: Demszky Gábor főpolgármester színpadra lépésével egy időben az ordibáló, dudáló, fütyülő tömeg a „Judapest”, „Hülye vagy”, valamint a már szokásos, Gyurcsánnyal kezdődő rigmusokat kezdte el skandálni. A főpolgármester beszéde nem hatott nyugtatólag a felajzott „hazafiakra”, sőt. Először azt tudatta velük, hogy az ország nagy többsége nem azonosul azokkal a „békétlen” eszmékkel, amiket a kordon túloldalán állók képviselnek, majd kijelentette, hogy „aki ma árpádsávos zászlókkal ünnepli március 15-ét, az százezrek ártalmatlan haláláról, a történelmünkről, nem tud semmit”. Mivel a jelenlévők nagy többségét éppen ők alkották, ráadásul a főpolgármester „sehonnai bitang embereknek” nevezte őket, szavai olajként hatottak az amúgy sem csekély tűzre. Toroczkai László exvármegyés vezért követve rontottak a békésen álldogáló, rendőrök védte meghívottakra, ám a zord közegek határozott fellépése visszakozásra késztette őket. A beszéddel párhuzamosan az egyik árpádsávosok között meghúzódó fiatalemberről kiderült, hogy az SZDSZ-es Új Generációhoz tartozik. Inkognitója elvesztését gyalázkodások és sűrű köpdösés követte. Sorstársa maga Demszky Gábor volt, akit ez idő alatt tojásokkal és gyümölcsökkel dobáltak, miközben a biztonsági emberek esernyőkkel hárították a támadást. A szónokot kortárs művészek tánca követte, mely további apropót szolgáltatott a gyalázkodóknak a homoszexualitással és pedofíliával kapcsolatos vádak megfogalmazásához. Látva a célszemélyek távozását, a zászlóerdő a Vörösmarty térre, a Jobbik rendezvénye felé kezdett el szivárogni.

Vörösmarty tér, 14 óra, a Jobbik Magyarországért Mozgalom rendezvénye
Két ottfelejtett cigány zenész ad bele apait-anyait a téren gyülekező tömeg közepén, hogy bizonyítsák: ők is vannak olyan magyarok, mint az őket figyelő kopasz huligánok. A végén még a kalapjukat is megemelik, de a műértő közönség se tapsot, se aprót nem szór nekik. Fizettségük talán az, hogy ennyivel megúszták. Mintha egy zanzásított MIÉP-tüntetésen járnánk. Minden olyan, mint egy Hősök téri happening Csurka István fénykorából, csak kicsiben. Kicsi hangszóróból recsegnek a hazafias tartalmú punk nóták, kicsi színpadon beszélnek a Csurkához képest is pillesúlyú szónokok a két-háromezer fős hallgatósághoz. Amitől mégis hírértékű az esemény, az Wittner Mária vendégszereplése. A Jobbik első számú példaképeként felkonferált ‘56-os hős ugyanis a Fidesz - Magyar Polgári Szövetség parlamenti képviselője is egyben. Személyében tehát a szemünk előtt nőtt össze az, amiről főképp a Fidesz oldalán próbálják cáfolni, hogy összetartozik. Nevezetesen a jobb és a szélsőjobb. Wittner egyébként meglepően visszafogottan beszél, hanghordozása egy szeretetre méltó nagymamát idéz, miközben a 12 pontot aktualizálja. Talán nem bántjuk meg, ha megállapítjuk: nem túl érdekfeszítően.
A műsor fő szónoka Vona Gábor, a Jobbik elnöke. „Nem sok álmom van, de egy közülük ma beteljesült: soha annyi árpádsávos zászlót nem láttam még SZDSZ-es rendezvényen, mint ma” - utal a Demszky Gábor kora délutáni beszédét megzavaró tojásdobálós csürhe teljesítményére. A Jobbik - tudatja Vona - kész programmal rendelkezik, amely „kőkemény és radikális”. Három fő eleme: valamiféle homályos adócsökkentés, az egykori kommunista és KISZ-vezetők végleges kizárása a közéletből, és ami talán a legnagyobb sikert aratja: büntetnék a turulmadár és az árpádsávos zászlók gyalázását. Vona szerint a kormány tudatos magyarirtást végez, Gyurcsány hazaáruló, ezért el kell takarítani, és felelősségre kell vonni. Azonban ezek után sem állhat meg a Jobbik, a fő kérdés ugyanis az, ki jön Gyurcsány után. Vona homályos célzást tesz: „nemcsak baloldali hiénák fenik ránk a fogukat”, de közelebbit nem árul el. Addig is újjáélesztik a nemzeti őrsereget, hogy árvízkor homokzsákokat, templomfelújításnál téglát pakoljanak, ha pedig „hí’ a haza”, akkor tűzön-vízen át megvédjék a magyarságot.
A zárszó mindenkit a Fidesz nagygyűlésre tanácsol.

Hősök tere, 14 óra, MIÉP országos nagygyűlés
A megszokott helyen, a szokásos időpontban a mit sem változó arcok hallgathatták az unalomig ismert (értsd: antiszemita felhangoktól hemzsegő) szöveget. Az elmúlt években egyre apadó MIÉP-szimpatizánsok néhány ezer fős köre ezúttal az esti balhéra készülő néhány száz futballhuligánnal és egy zsidónak öltözött magyarral egészült ki. Félórával a kezdés előtt pár százan ácsorogtak a téren a magyar nótáktól hangos hangfalak előtt, és gyűlnek az árpádsávos zászlók is. Nagy részüket állítólag már Kínában gyártják az élelmes távol-keleti vállalkozók. Egy fiatalember a magyar rendőrséget becsmérlő szórólapokat osztogat általános derültség közepette. A rend őrei eszerint „genetikailag degeneráltak, az evolúciós fejlődést bemutató ábrán a majom és félmajom alatti szintre méltók”.


Wittner Mária a Jobbik rendezvényén
Fotó: Somorjai László

A színpadon közben megkezdődik a hangsúlyozottan rövid megemlékezés: „hogy utána legyen időtök érezni és tapasztalni, mi folyik a városban” - szól az indoklás. Az első neves szónok David Irving, a holokauszttagadó történészprofesszor, aki egész héten hazánkban tartózkodik, hogy új könyvét népszerűsítse (cikkünk a 7. oldalon). „Szuperbűnözők tartják kezükben a hatalmat” - tudjuk meg a régi antiszemita „igazságot”, a szuperbűnözők hatalmának forrása az, hogy ők bizony banktulajdonosok. Továbbá az iraki háborúval Blair és Bush ugyanazt a gaztettet követték el, mint Hitler; a közel-keleti országban most zajló holokausztnak több százezer áldozata van eddig. Ennyit Irvingtől.
Váratlanul egy „provokátor” bukkant fel a téren: a kipás fiatal férfi éppen a szkinhedek gyűrűjébe sétál. Nem örülnek. Leköpik és „Sieg heil”-t kiáltoznak. A népszerűtlen viseletű honpolgár kérdésünkre megerősítette, hogy nem zsidó származású, csupán arra volt kíváncsi, van-e antiszemitizmus Magyarországon. Van.


MIÉP-tömeg a Hősök terén
Fotó: Németh Tamás

Utolsó műsorszámként a korosodó Csurka István lép a mikrofonok mögé, aki természetesen ezúttal is megejtette a kötelező „tiszteletkörét” a magyarság és a zsidóság témakörében. A téma apropója ezúttal az árpádsávos zászlók voltak. Csurka szerint a történelmi lobogókkal szembeni ellenérzéseket zsidó rendezők több száz, több ezer filmjükkel alakították ki. Így ő azt javasolja, mindenki szerezzen be legalább egyet, hogy „ne tudja a magyarságot egy törpe kisebbség elnyomni”. Beszédében óva int egy elhirtelenkedett forradalomtól, előbb ugyanis a széles néptömegeket kell megnyerni az ügy számára. Erre dolgozta ki ő a „lámpás” névre keresztelt programot, és arra kérte az összegyűlteket, hogy terjesszék, és ne kapkodják el a cselekvést. A gyűlést követően a szimpatizánsok szabadon dönthették el, hogy átmennek-e a Fidesz-rendezvényére. A pártelnök mindenesetre maradt, mert a híresztelésekkel ellentétben az „eredeti lakiteleki csoport” nem kapott jogot a felszólalásra a nagyobbik ellenzéki párt megemlékezésén.

Erzsébet híd pesti hídfő, 16 óra, Fidesz megemlékezés
Fidesz-kabátos szervező érkezik fél négykor a Jobbik-rendezvény végeztével, hogy cébén jelentse: „nyugi, elindultak hozzánk”. A színpad stílusosan egy kéttornyú templom tövében fekszik, mögötte a Gellért-hegy panorámája. Többen a kommunisták számlájára írják, hogy „ilyen kis térre” szorították be őket meghívóik.
A Fidesz-rendezvénye igazi meglepetéssel kezdődik. Hosszú évek bevett gyakorlatával ellentétben nem Rákay Philip a konferanszié, hanem az önmagát édesanyaként és színésznőként aposztrofáló Pregitzer Fruzsina. El kell ismerni, jobb választásnak tűnik, mint a kormányoldalon Demcsák Zsuzsa. Az est háziasszonya felhívja az egybegyűltek figyelmét, hogy transzparenst, pártjelvényt, pártzászlót ne használjanak, csak nemzeti lobogókat. Az árpádsávos zászlók azonban annak ellenére nem kerülnek zsebbe, hogy Fruzsina tisztázza: a Fidesz számára továbbra is a trikolor a nemzeti jelkép.
Az első szónok a tömegrendezvényen régóta nem hallott Deutsch-Für Tamás. Szabadságról, demokráciáról és az azt tipró hazug, csaló kormányzatról beszél, továbbá egy tolvaj raktáros történetét ismerteti, hasonlóan főnöke egykori dakota történeteihez. „Sokan vagyunk és elegünk van. Elegünk van abból, hogy tönkre teszik a hazát” - összegezhetjük Deutsch mondandóját, és javasolja, mutassuk meg, hogy hol lakik a magyarok istene. Váratlan fordulattal II. János Pál pápa és Bibó István egy platformra kerülnek üzenetükkel, melynek summája a félelem elutasítása.
Orbán Viktor 17 órakor lép a pulpitushoz. Az előtte felszólaló egykori litván elnök, egy olasz néppárti képviselő, illetve Schöphlin György valószínűleg azért kerültek be a műsorba, hogy legyen kihez képest kimagaslót nyújtania a Fidesz elnökének.
Az első huszonöt perc után azonban rezeg a léc, Orbán beszéde ugyanis semmi újat nem tartalmaz. A kormány, illetve az általa csak új arisztokratákként emlegetett Gyurcsány, Kóka és Veres János felé áradó gyűlölete nagyjából egy szinten van a jobbikos Vonából áradó indulattal, több ponton teljes a kettejük beszéde közötti tartalmi azonosság is (a kormány hadat visel az ország ellen), a kormány leváltásának módjáról azonban nem tudunk meg semmit. Párhuzamában hasonló képzavar tükröződik, mint Semjén Zsolt március 14-ei szónoklatában. A jobboldali randalírozók hős szabadságharcosokká dicsőülnek, míg a kormány kénytelen beérni a gaz Habsburg elnyomók szerepével. És kapnak egy bátorítást klerikus támogatói is, hiszen mint mondja ‘48 óta tudjuk, hogyan kell győzni nagyböjt idején a feltámadás erejével.
Az utolsó három percben azután helyükre kerülnek a dolgok, de meglepetésben most sincs részünk: a Fidesz által kezdeményezett népszavazás a megoldás - mondja Orbán, és hallgatósága térfelére passzolja a labdát: a maga és pártja részéről minden demokratikus eszközt kihasználtak már, az utolsó lehetőség a referendum, melyet követően a nép elkergetheti a kormányt. Szó szerint idézve: „Vagy azt teszik, amit az emberek akarnak, vagy elkergethető lesz. Onnantól fogva nem hivatkozhat sem demokráciára, sem alkotmányra, nem marad más választása, mint futni, de gyorsan”.


Fidesz-nagygyűlés az Erzsébet hídnál
Fotó: Németh Tamás


Fotó: Somorjai László

És ami utána jött...
Az előre bejelentett rendezvények után feloszló tömeg egy jelentős része a Múzeumkerthez tért vissza, hogy megtapsolja az épp’ városnéző körútról érkező gój motorosokat és végighallgassa kétperces tiltakozó dudálásukat és motorbőgetésüket. Ezt a csődületet használta ki egy platós dzsip hátuljáról a néphez szóló aktivista arra, hogy bejelentse: a máig körözés alatt álló Budaházyt elfogták a rendőrök és az Aradi utcában tartják őrizet alatt. „Aki magyar - így a szónok -, szaladjon kiszabadítani hősünket az ávósok börtönéből. Segítségül araszolva halad a horogra akadt, korábban tanácstalan tömeg előtt, és szépen felvezeti őket egészen az első ütközetből visszatérő rendőrök elé...
(Készítették: Szlazsánszky Ferenc, Szobota Zoltán, Hubert József, Piros Péter, Vígh Gábor)