Egy most megjelent amerikai monográfiából kiderül, hogy nem tévedtek az
1989-ben megbukott rendszer kultúrpolitikusai, akik évtizedeken át a nyugati
imperializmus fellazító propagandájának eszközét látták a dzsesszben. Egy
afroamerikai kongresszusi képviselő fejéből pattant ki az ötlet, aki 1955-ben
javasolta, hogy a szovjet civilizáció felsőbbrendűségét hirdető Bolsoj Balettel
vagy éppen a kiváló orosz muzsikusokkal szemben a legeredetibb amerikai
kulturális formát, a dzsessz-zenét kellene hadrendbe állítani a világrendszerek
kultúrharcában. A műfaj élő klasszikusainak állami pénzen szerveztek turnékat a
vasfüggöny mögé - így adhatott koncertet például 1965-ben Louis Armstrong a
dugig megtelt budapesti Népstadionban.