A Graphisoft igazi sikersztori. Az első magyar multi már jóval a
rendszerváltás előtt kilépett a nemzetközi piacra. Ma 80 országban van jelen, 10
leányvállalatot működtet, 22 nyelven fut a specialitása, a három dimenziós
építészeti szoftver, az ArchiCAD, melyet világszerte 100 ezer építész használ
nap mint nap. A tízmilliárdos vagyonnal rendelkező Bojár Gábor alapító nemcsak
azért tartja sikeresnek cége 25 éves tevékenységét, mert az Ernst &Young őt
választotta „Az év üzletemberének”, hanem azért is, mert a Graphisoftot 2006
végén megvásárolta az egyik legerősebb konkurense.
Fotó: MTI
A Graphisoft az egyik legsikeresebb magyar cég: öt kontinensen ismerik és
használják a termékeit. A legnagyobbakkal versenyez az USA-ban és Európában, de
megvetette a lábát Ázsiában is: Kínában és Japánban is működtet kirendeltséget.
Most mégis eladta a cégét a német Nemetschek AG, európai piacvezetőnek számító,
eddigi konkurensnek. Miért döntött így? Nem ment jól a cégnek?
- Nem erről van szó. Sajnos nincs a magyar köztudatban, hogy egy cég eladása
ugyanolyan pozitívumnak, sikernek számít, mint a működtetése. Amikor „Az év
üzletembere díjra” jelöltek, megkérdeztem a jelölőimet, hogy akkor is jogosnak
tartják-e, ha közben eladom a céget. Megnyugtató volt hallani a díjkiosztón „A
jövő ígérete” díjat elnyerő Kovács Zoltánt, a Kirowski cég vezetőjét, aki így
fogalmazott: „Célom az, hogy egy multi vezetőjének a szeme megakadjon a cégemen,
és megvásárolja.” Vagyis azt tekintette célnak, hogy eléggé kívánatossá váljon a
cége egy multinacionális vállalat számára. Magam is úgy vélem, ez a siker
csúcsa. A mai világban elenyésző azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek
képesek egyedül a nulláról óriásivá nőni. A Microsoftot és az Oracle-t
említeném, amelyeknek sikerült.
Tegyük hozzá, ezek amerikai cégek.
- Valóban, de nem tartom szerencsésnek, amikor a sikert a nemzeti
hovatartozáshoz kötik. Nem örülök annak, amikor azt mondják, hogy „sikeres
lettél, pedig magyar vagy”. Tapasztalatom szerint nem hátrány magyarnak lenni a
nemzetközi piacon.
Több évtizedes tapasztalata során tehát nem jelentett hátrányt a magyar
mivolt?
- Eleinte nehézségekbe ütköztünk. Amikor 1983-ban először kerestünk
partnereket külföldön, egy német üzleti vásáron azt tanácsolták jóakaróink, hogy
ne beszéljünk magyarul, és ne is említsük, honnan jöttünk, mert soha nem kötünk
üzletet. De mi nem fogadtuk el a tanácsaikat, hanem büszkék voltunk arra, hogy
magyarok vagyunk. Ettől függetlenül nagyon nehéz volt a kitörés.
A kilencvenes években már könynyebb helyzetben voltunk, hiszen a rendszerváltás
kapcsán nagy publicitást kapott a térség. De meg kellett tanulnunk, hogy a
nemzeti hovatartozásunk természetes öntudattal való viselése nem szabad, hogy
fennhéjázó magaviselettel párosuljon, amire sajnos hajlamosak vagyunk. Meg
kellett tanulnunk a helyes egyensúlyt.
Amerikából nézve milyen cégnek tűnik a Graphisoft?
- Jók vagyunk, de kicsik. A háromdimenziós tervezőprogramok piacán jól
pozícionált, igényes, és úttörő vállalatnak számítunk.
Miben úttörők?
- A konkurenseinkhez képest korábban ismerjük fel a trendeket, és nagyon
hamar rámozdulunk olyan folyamatokra, ami még csak a jövő zenéje. Probléma volt
azonban számunkra a cég mérete. És itt visszatérnék a Nemetschekkel való
fúziónkra. Manapság a siker jelentős részben a cég méretén múlik. A nagyok
tudnak igazán növekedni, és komoly piacokat szerezni. A Graphisoft az USA-ban
csak a kis és közepes tervezőirodák piacán vált sikeressé, de a nagyobb
tervezőirodák, illetve állami megrendelések területén nem értünk el komolyabb
piaci részesedést, sőt reményünk sem volt erre. Jól működő, de kis cégek
esetében kérdés az is, meddig tartható fenn a sikerük.
Meglehetősen ritka történet, hogy multivá nő egy magyar cég. Mit tudott, mit
csinált másként a honfitársaihoz képest?
- Nem tudom összehasonlítani magamat másokkal. A magam részéről annyit
elmondhatok, szeretem a versenyt, ezt mindig is előnynek, motiváló erőnek
tartottam. Másik különbség lehet talán az, hogy nem építettem állami
támogatásokra. Ha egy vállalat ezt tartja a versenynek, és az állami támogatások
elnyerését tartja sikernek, a piacon valószínűleg nem lesz sikeres. Meg kellene
érteniük a magyar vállalkozóknak, hogy az állami, illetve az uniós források nem
jelenthetnek célt, ezek csupán eszközök. A siker a piacokon terem.
Mi a véleménye az ország állapotáról, a gazdaság helyzetéről?
- Józan ember egyetért a reformok szükségességével, azonban az
előkészítésével és a kivitelezésével kapcsolatban számos probléma merül fel. A
vállalkozások számára nagyon hátrányos az óriási költségvetési hiány. A
kialakult helyzet a két nagy párt bűne. Nem az a baj önmagában, hogy magasak az
adók, hanem az, hogy hatalmas a deficit, és ez kikényszeríti és fenntartja ezt
az állapotot. A vállalkozásoknak akkor kellene felemelni a szavukat, amikor
túlköltekezik az állam, és nem további támogatásokat, engedményeket várni, mert
ezeknek az árát nekik, nekünk kell megfizetnünk.
Korábbi nyilatkozataiban úgy fogalmazott, hogy a sikerének a titka, a
motivációjának alapja a becsvágy. Az a hajtóerő, hogy abban, amit csinál, a
legjobb legyen. Ezen a fordulóponton hogyan tekint vissza ez elmúlt két
évtizedre? Elérte a célját?
- Igen, azt gondolom, elértük. A legjobbak vagyunk abban, amit csinálunk.