Bagyarik Cecília
Tévéterror
Mágia, horror, szex és teleregény gyerekeknek

Az Országos Rádió és Televízió Testület (ORTT) napokban megjelent célvizsgálata kimondja, hogy a TV2 és az RTL Klub által sugárzott mesék félelemkeltő és erőszakos jeleneteket tartalmaznak, és nincs megfelelő mondanivalójuk. A kereskedelmi televíziók azonban nem aggódnak, hiszen számukra a magas nézettség és ezáltal a még több reklámbevétel a legfontosabb. De mi van a szülők felelősségével, akik sok esetben nemcsak a gyilkos rajzfilmeket, hanem a pornót is együtt nézik kiskorú gyermekeikkel?

A rajzfilmfigura álarca először megreped, majd szúrós fogú, vicsorgó szellemmé (digimonná) alakul. A két kisgyerek és a két jó digimon nagyon megijed (hatalmasra nyílik a szájuk, kitágul a pupillájuk, izzadságcseppek jelennek meg rajtuk). Ekkor még hat álarcos figura válik szellemmé, és a levegőben lebegve üldözik a gyerekeket és digimonjaikat. A templomból kirontva a gyerekek egy csapat embert látnak a temetőben, akik szintén vicsorgó, hörgő szellemé változnak, és elkezdik üldözni a halálra rémült gyerekeket.

Íme egy részlet a gyerekeknek szánt és számukra vetített meséből. Akik a kereskedelmi televíziók rajzfilmjeit nézik, azok rendszeresen találkozhatnak fizikai erőszakkal, félelemkeltő magatartással, a halálfélelem bemutatásával. De gyakran láthatnak szétguruló testrészeket, agyvelőt és csontvázakat is. Megismerhetik, hogy hogyan lehet a valóságba „belenyúlni”, hogyan készít a „genetikai rekombináló” emberekből más lényeket, hogyan kell az amuletteket és más varázsláshoz használt segédeszközöket alkalmazni. Az ORTT felmérése szerint a rajzfilmek felénél ijesztő fény- és hangeffektusok kísérik az amúgy sem túl barátságos történeteket. A ORTT által vizsgált rajzfilmek ötöde az „anime” műfajába tartozik (Pokémon, Digimon stb.). Az elmesélt történetek a japán teremtésmítoszokból és mondavilágból táplálkoznak, és igen gyakran tartalmaznak ősi szimbólumokat is. Népszerűségüknek talán az lehet az egyik oka, hogy egzotikumot jelentenek a nyugati kultúrában élők számára.
De ne gondoljuk, hogy az angolszász termékek messze alulmaradnak a hajmeresztés terén. Lássunk erre is egy példát: „A doki segédei kőkemény sajttortával és halálfejes süteménnyel várják a Télapót. Télapó a kéményen keresztül behuppan a szobába, de a nagymama kőkemény sajttortája alaposan fejbe vágja, így eszméletét veszti. A doki eközben Debbie fejéből kioperálja az agyát, és egy csészébe dobja. A doki segédei szólnak a mesternek, hogy meg kellene operálni a Mikulást, aki így válaszol: »Ez kedves. Úgy ünnepeljük a karácsonyt, hogy megöljük a Mikulást?« A doki egy cipzárt húz el a Mikulás fején, kiveszi az agyát, és abba a csészébe teszi, amelyikbe a bankrabló Debbie fejének a tartalmát tette.”
„Ha nem megfelelő műsort néznek a gyermekek, az garantálja a félelmet, szorongást. A gyors, pattogó képsorok nem hagynak időt az események feldolgozására. Érdemes megnézni, hogy az ilyen filmet néző gyerekek ugrálnak, visítanak, és ha többen vannak, egymásnak is esnek, mert ilyen módon próbálják levezetni a bennük felgyülemlett feszültséget” - fogalmazott Nagy Attila pszichológus-olvasáskutató a Heteknek. Ideális esetben a szülő mondja el a mesét, ekkor van lehetőség a közbekérdezésre is, és a gyerek „lelke” is munkában van, mert ekkor a szavakból a gyermeknek kell egy belső képet kialakítania. A jó mese segít a gyermeknek eligazodni a világban, segíti őt érzelmeinek, akár a félelmeknek a feldolgozásában is.
Hazánkban a kereskedelmi csatornák megjelenésével kezdődött a közönségnövelő technikákra épülő médiaharc. A gyermekműsorok is „csak” szórakoztatni akarnak, ezért igen fontos szempont a kiválasztásuknál a könnyű feldolgozhatóság, a látványelemek és a gyors effektek. Megfigyelhető, hogy a gyerekek ingerküszöbe - akárcsak a felnőtteké - egyre nő, így például az egyre durvább és durvább történéseket keresik. Vajda Zsuzsa pszichológus - aki Kósa Évával együtt jegyzi a Szemben a képernyővel című könyvet - lapunknak elmondta, hogy az agresszív, durva jelenetek iránti igény egy fokozatos szoktatás eredménye. Ehhez járul még az élettani hatás, ugyanis az ilyen műsorok megemelik az izgalmi szintet, így különféle hormonok szabadulnak fel a szervezetben.
Az ORTT-nek igen fontos kifogása a rajzfilmekkel kapcsolatban, hogy nincsen mondanivalójuk. Pedig hazánkban is számtalan példát láttunk már arra, hogy egy rajzfilm annak ellenére érdekes lehet, hogy pedagógiai céljai is vannak. A Vízipók csodapók című filmet például dr. Kertész György biológus, az ELTE tanszékvezetője írta. Kósa Éva pszichológus elmondása szerint a jó rajzfilmek a mára hatalmas iparrá és üzletté vált rajzfilmgyártás, a klisék alapján sokszorosított silány epizódok miatt tűntek el. Az igazsághoz azonban sajnos hozzátartozik, hogy ha van választási lehetőség - mondjuk a közszolgálati tévék jóvoltából -, a nézők a távkapcsoló segítségével a kereskedelmi adók kínálata mellett szavaznak.
Ha egy gyermek sokat néz tévét, nemcsak azt kell figyelni, hogy milyen ártalmak érik eközben, hanem azt is, hogy mi az, amit nem csinál ehelyett. Például nem mozog, nem olvas, nem beszélget. A képernyőhöz szoktatás már csecsemőkorban elkezdődik. Egy amerikai felmérés szerint 8-9 hónapos gyermekeiket a szülők már napi egy órát bízzák rá az „elektromos dadusra”. Hazai felmérések pedig azt mutatják (AGB Hungária), hogy a 4-12 éves korosztály 2006 decemberében naponta közel 4 órát tévézett. Ugyanakkor meglepő, hogy a gyerekek által leginkább nézett műsorok az esti órákban vannak. Sok családban az esti közös tévézés vált az együttlét egyetlen formájává, ezért nem is meglepő, hogy a gyerekek ennyire ragaszkodnak ehhez a tevékenységhez. Sajnos egyre gyakoribb, hogy a család minden tagjának külön tévét vesznek, ezáltal a családon belül még ez a típusú közösség is megszűnik. Pedagógusok beszámolója szerint a gyerekek egészen extrém dolgokra is képesek, ha saját tévéjük van: hajnalban is felkelnek, hogy megnézzenek egy-egy őket érdeklő műsort.
A kicsik igen kedvelik például a Barátok közt című teleregényt. De általában jellemző, hogy nagyon sok kiskorú kedveli a sorozatokat és a kibeszélőműsorokat is. Ez utóbbinak Varga Zsuzsa szerint az az oka, hogy úgy érzik, a show-k által bepillantást nyerhetnek a felnőttek világába.
Érdekes módon a szakemberek véleménye megosztott a szülők felelősségének kérdésében. Általában azt tartják, hogy az igazán okos szülő megtanítja dönteni a gyermekét. Keszei Sándor, a Magyarországi Szülők Országos Egyesületének elnöke azonban rossz beidegződésnek tartja a felelősség szülőkre hárítását. A korábban a divatszakmában dolgozó elnök hasonlata szerint Párizsban azért nem látni rosszul öltözött embert, mert nem lehet ízléstelen ruhákat kapni, így nálunk is az segítene, ha sokkal erősebb lenne a központi szabályozás, és nem lehetne „rossz” mesét nézni.
Az ORTT a vizsgálatok eredményeként néhány rajzfilmet a „tizenkét éven aluliak számára csak nagykorú felügyelettel ajánlott” kategóriába sorolt. A testületnek egyébként nincs sok eszköz a kezében, hiszen az esetenként kiszabott 20-30 ezer forintos büntetések érthető okokból nem rettentették el a csatornákat. Semmi sem garantálja tehát, hogy a jövőben kevesebb lesz a szexjelenet, a mágia és az erőszak a gyerekek által is nézett műsorsávokban.