Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília
Veszélyes üzem
A tényfeltáró újságírás kockázatai

A tényfeltáró újságírást manapság nemcsak a piszkos anyagiak nehezítik, hanem azok a bírósági eljárások is, melyek kapcsán újra előkerül a régi lemez: hol húzódnak a nyilvánossághoz való jog, a sajtó- és véleményszabadság határai, illetve a jelenlegi jogi szabályozás mennyire lehetetleníti el a közvélemény hiteles tájékoztatását.


Fotó: Somorjai László

Az elmúlt időszak közérdeklődést kiváltó leleplezései nem a tényfeltáró újságírás hagyományos kellékeit bevetve történtek meg, hanem egy-egy szemfüles zsurnalista egyéni akciója nyomán. Így tudhattuk meg, hogy Kövér László szerint mire kellene használnunk a kötelet, vagy azt, hogy Zuschlag Jánosnak milyen „jó” poénjai vannak a holokauszttal kapcsolatban. De így derült ki, hogy hogyan dohányoznak az egyenlőbbek a tilalom ellenére a Parlamentben, vagy az, hogy mi hangzott el az MSZP zárt választmányi ülésén. Hosszabb kutakodásra leginkább az anyagi visszaélés gyanúja ösztönözte mindkét oldal újságíróit. Orbán Viktornak például el kellett viselnie, hogy nyomoznak az Orbán-bányák és szőlők, de még a házépítése kapcsán is. Az érintettek nyilván nem örülnek, amikor leleplezésre kerül sor, kifogásaikat rendszerint azzal szokták indokolni, hogy sérültek személyiségi jogaik.
A TV2 Napló című műsorának munkatársai úgy döntöttek, hogy nem állnak lesben hetekig azért, hogy jogszerűen, tehát tetten érve leplezzenek le egy parkolóőrt, aki pénzt fogad el azért, hogy elnézze a szabálytalan várakozást. Megtették maguk, és az eseményeket rejtett kamerával rögzítették. A Fővárosi Bíróság Sajtó- és Nemzetközi Kapcsolatok Titkárságától lapunk azt a tájékoztatást kapta, hogy elmarasztalásban részesítették az akció résztvevőit. Az ítéletet azzal indokolták, hogy nem lehet bűncselekménnyel bűncselekményt leleplezni.
A végeredmény azért fontos, mert ezzel gyakorlatilag meghúzták a tényfeltáró újságírás egyik határát. Magyarul kisebb vétség a korrupciót leleplezni, mint felette szemet hunyni.
Egy másik aktuális ügy Rádi Antóniának, a HVG munkatársának a büntetőpere. Őt azért vádolja az ügyészség, mert a székesfehérvári maffiaügy kapcsán nyilvánosságra hozott olyan tényeket, melyeket államtitoknak minősítettek. Különlegessége az esetnek, hogy magát a kiszivárogtatót nem vádolják. Egyébként az újságíró azért írta meg a cikket, hogy kiderüljön: nem volt okuk a hatóságoknak a székesfehérvári maffiaügyben az összes irat és az eljárás zárttá nyilvánítására. Munkáltatója tájékoztatása szerint Rádi Antónia januárig szabadságon van, így ő nem tud érdemben nyilatkozni saját ügyében. A büntetőügyet tárgyaló Fővárosi Bíróság pedig folyamatban lévő ügyekről nem adhat felvilágosítást, főleg úgy, hogy a tárgyalások zárt ajtók mögött folynak.
A Büntető Törvénykönyv azokat a civileket marasztalja el, akik minősített adatokat hoznak nyilvánosságra. Ezek alapján a szakma és a jogvédők szerint hazánkban a titokvédelmi szempontok erőteljesebben érvényesülnek, mint a nyilvánossághoz és a sajtószabadsághoz fűződő érdekek. Az előző parlamenti ciklus végén született egy MSZP-s indítvány, amely szerint csak azt nem büntetnék egy adott esetben, aki miatt gondatlanságból kerül nyilvánosságra egy minősített adat. A koalíciós partnernek, az SZDSZ-nek azonban más volt a véleménye. Szerintük kizárólag a titok megtartására kötelezett, hivatalos személyek követhetnek el bűncselekményt a kiszivárogtatással. A titok közlőjét tehát nem lehet felelősségre vonni.
Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) médiaszabadság-képviselője a HVG-s Rádi Antónia büntetőpere kapcsán közleményben adott hangot megdöbbenésének. Szerinte a magyar sajtó érzéketlen a nyilvánossághoz való jogot és a sajtószabadságot súlyosan korlátozó esetekkel kapcsolatban, és rámutatott, hogy a jogi szabályozás hiánya egyenesen veszélybe sodorja az újságírók tényfeltáró tevékenységét. Ez pedig továbbra is a korrupció elleni harcnak kedvez.