Vissza a tartalomjegyzékhez

Félix Péter
Bűntársi osztozkodás
Házipénztár-adóztatás, színlelt szerződések

Az Alkotmánybíróság hétfőn megsemmisítette a házipénztáradóról szóló törvényt, így a jogszabály nem lép hatályba. A testület állásfoglalása szerint a törvényalkotó nem adóztathatja meg a ténylegesen meg nem szerzett jövedelmet, illetve vagyont. A házipénztár megadóztatásának terve azt üzente: a kormány a nyilvánvalóan bűncselekmény elkövetéséből származó személyi jövedelmek eredetének rendőrségi, adóhatósági vizsgálata helyett osztozni kíván a koncon, egyszersmind bűnrészességet vállal az adócsalók, sikkasztók tízezreivel.

A Horn-kormány hatalomra kerülésének időszakától egyre nagyobb körben vált általánossá, hogy a munkavállalók munkajövedelmük egy részét álvállalkozásaikon keresztül vették fel. A gyakorlatban ez úgy nézett ki, hogy mondjuk egy szerkesztőségben dolgozó újságírót 1995-ben behívott a főnöke és közölte vele: alapítson betéti társaságot, mert a továbbiakban minimál munkabért fog kapni, a többit pedig a bt-jén keresztül számlázza. Tízezrével alakultak tehát az álvállalkozások, amelyek semmi másra nem voltak jók, mint a munkajövedelem egy részének alacsonyabb adóterhek melletti felvételére. A munkavállaló ugyanazt a tevékenységet végezte, mint addig, a cég eszközeit használta, ugyanakkor minden hónapban egy hamis számlát kellett kiállítania, ami mögött semmiféle teljesítés nem volt. Tömegesen alkalmazták ezt a módszert a kórházakban, színházakban, valamint kisvállalkozások tízezreiben is.
A színlelt szerződések és álszámlák alapján kifizetett munkabérek esetében az álvállalkozó munkavállalók havonta besétáltak a bankba, s bt-jük, kft-jük ügyvezetőjeként leemelték a társaság számlájáról a munkahelyükről odautalt pénzt, majd elköltötték. Mivel az álszerződéses rendszer elsősorban azoknak érte meg, akik munkavállalói jövedelmüket álvállalkozóként nem tudták költségszámlákkal „lenullázni”, az álcégektől felvett, de munkabérszerűen elköltött pénzek az álvállalkozásokban könyveléstechnikailag az úgynevezett házipénztárba kerültek. Ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozás számlájáról leemelnek egy összeget, és azt nem a vállalkozás számlákkal igazolt kiadásaira fordítják, akkor ennek az összegnek meg kell valahol lennie, nevezetesen egy fémládikában, könyvviteli szóhasználat szerint a házipénztárban.
Azzal, hogy az álvállalkozók a cégük pénzét nem a házipénztárba helyezték, hanem sajátjukként elköltötték, bűncselekményt, sikkasztást követtek el. Az évek során egyre tetemesebbé váltak ezen összegek. Tízezrek élnek ma Magyarországon, akik kimerítik a sikkasztás minősített esetét, a különösen nagy értékben elkövetett sikkasztás bűncselekményi tényállását. Az adóellenőr viszonylag könnyű helyzetében van, hiszen bejelentkezik a cég székhelyére az álvállalkozás vezetőjénél, majd arra kéri, fizikailag mutassa be neki azt a mondjuk öt-hat millió forintot, amit a házipénztárban őriznek. Ha ez nincs meg, akkor a rendőrségen büntetőfeljelentést kellene tennie. Eddig az adóhatóság a színlelt szerződések vizsgálatának törvényben előírt moratóriuma miatt nem nagyon bolygatta a házipénztárak kérdését sem. A moratórium azonban most lejárt, új helyzet állt elő.

Elméletileg sok tízezren, akár százezres nagyságrendben lehetnek azok, akik ha megszakadnak, akkor sem tudják akár csak egy napra is felmutatni az évek óta eltulajdonított milliókat. A parlament azonban igen meghökkentő „megoldást” fogadott el e probléma kezelésére, amikor rábólintott a házipénztárakról szóló 2006. évi CXI. törvényre, amely 20 százalékos adót vetett ki a házipénztárakra. Nem a sikkasztással szemben lépett tehát fel, hanem osztozni kívánt a „szajrén”.
Eközben az adózás logikájával nehezen összeférhető módon adóztatni kívánják a házipénztárban lévő - korábban társasági adóval már leadózott - eredménytartalékot is, ad absurdum az adott évben befolyt, házipénztárban lévő nettó árbevétel egy részét is. Ez már a tisztességes vállalkozások egy részét is érzékenyen érintheti. Az eredménytartalék házipénztárban tartását eddig semmilyen jogszabály nem tiltotta. E törvény elfogadásakor a bankszektor megint kedvezményezetté vált, hiszen a házipénztári adó aszerint diszkriminált, hogy egy vállalkozás otthon vagy bankban tartja-e a pénzét. Ezért sokan - a 20 százalékos adó miatt - akkor is bankba viszik majd a társaságuk pénzét, ha az alacsony kamat és a magas készpénzfelvételi díj miatt ez anyagilag nem éri meg nekik. Ugyanakkor a sikkasztó álvállalkozók büntetőjogi fenyegetettsége a házipénztári adó évenkénti megfizetése esetén is fennáll. A színlelt szerződések rendszerét sokszor kényszerrel előíró vállalkozásokat viszont a törvény előírásai szerint nem vizsgálhatta volna az adóhatóság, feltéve, hogy augusztustól felhagytak a színlelt szerződések alkalmazásával. Annak ellenére nem büntethette volna meg e cégeket, hogy az elmúlt években akár százmillió forintos nagyságrendben károsították meg a költségvetést, miközben jogtalan versenyelőnyhöz jutottak tisztességes versenytársaikhoz képest. Ráadásul az esetek túlnyomó többségében a vállalkozások vezetői kényszeríttették az alkalmazottaikat álvállalkozások létrehozására. Ezt nevezik mostanában adóreformnak?