Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
A tízmillió tehetség országa
A sztárcsináló műsorok nyertesei a tévék

Megasztár, Megatánc, Topmodell, Ecopoly. Csak néhány a műsorok közül, melyek a kereskedelmi csatornákon az utóbbi időben feltűntek. A tehetségek csőstől jelentkeznek a produkciókban, a televíziócsatornák számolatlanul könyvelhetik el a bevételeket a reklámok és sms-ek révén, a nézők pedig hétről hétre izgulhatnak új kedvenceikért. A recept - úgy tűnik - mindenkinek ízlik.

A hatvanas évektől a Ki mit tud?-on izgulhatta végig az ország a ma is ismert, immár korosodó sztárjaink feltűnését. Akkoriban indult a Táncdalfesztivál is, amit aztán a kilencvenes években az Eurovíziós Dalfesztivál váltott fel. A tehetségkutató műsorok azóta nemhogy kivesztek volna, hanem egymásra licitálva kerülnek a tévécsatornák kínálatába.
Az elmúlt években a világ televíziós trendjein nyomon követhető volt, hogy több országban is sikeresen beindult a tehetségkutató műfaj. Az ilyen típusú műsoroknak ráadásul Magyarországon már hagyományai vannak - indokolta a műsorok indítását Poich Loránd, a TV2 programigazgatója. Mint kiderült, korábban már próbálkoztak hasonlóval, ám nem sok sikerrel. Oláh Ibolya például évekkel ezelőtt már szerepelt egy tehetségkutató műsorban, akkor mégsem futott be, míg a Megasztárral egyszerre ismert lett. A nagyobb sikert az is indokolhatja, hogy a műsorok az évek során érdekesebbek, interaktívabbak lettek - teszi hozzá Poich. A kritikusaik által emlegetett üzleti szempontok szerinte nem zárják ki a társadalmi megrendelést, hiszen a kettő együtt jár. Külön büszkék arra, hogy olyan nézőket is sikerült leültetni a készülék elé, akik addig nem számítottak a kereskedelmi televíziók tipikus fogyasztóinak.
Nem gondolom, hogy reneszánszukat élnék az effajta műsorok, inkább csak a kereskedelmi tévék ébredtek rá, hogy ezek rengeteg pénzt hoznak - véli Vásárhelyi Mária médiaszociológus. Bár tehetségekben szerinte ma sem szűkölködünk, a verseny élességét jelzi, hogy a kereskedelmi televíziók „életre keltik” aztán pedig „meg is ölik” ezeket a tehetségeket. A közönségnek ugyanis állandóan új arcok, tehetségek kellenek. Vásárhelyi szerint az igényt a kereskedelmi csatornák generálják. Sztárnak lenni ma mást jelent anyagilag, életkörülmények tekintetében is. Sokan hajlandók bármire csak azért, hogy felismerjék őket az emberek, és ez egy idő után hasonló függőséget alakít ki az emberekben, mint a dohányzás vagy az alkohol - állítja a szakember.
Zsolt Péter médiaszociológus szerint a tehetségkutató műsorok nem is annyira kereskedelmi jellegűek, hiszen itt - egy valóságshow-val szemben - teljesítményt tesznek le az emberek az asztalra. A számtalan eredeti és leutánzott változattal viszont csontig lerágják a húst a témáról és annak szereplőiről, a sűrűn ismételt sorozatokkal pedig nem hagyják kifutni a felbukkanó tehetségeket - elemzi a helyzetet a szakértő. Alapvető különbségnek látja, hogy ma egy kevésbé egyedülálló tehetség is megkaphat olyan stábokat a munkájához, amilyen régebben csak a legkiválóbbak mögött állhatott. Ma tehát nagyobb a valószínűsége, hogy valakiből sztár lesz, mint évtizedekkel korábban, és ez növeli a vágyat az emberekben, hogy sztárok akarjanak lenni. Hogy ki számít sztárnak, azt az egyre fiatalabb generációk határozzák meg, így ma már nem jelent annyit, mint amikor a nagymamától a tinédzserig az egész társadalmat áthatották ezek a műsorok - véli Zsolt Péter.