Vissza a tartalomjegyzékhez

Sebestyén István
Felperzselt idegek
Forradalmi fájdalomcsillapító Szegedről

Túlzás nélkül szenzációsnak nevezhető Oláh Zoltán szegedi biológus kutató felfedezése, aki egy marokkói növény nedvéből fejlesztett ki újfajta, „harmadik generációs” fájdalomcsillapítót. Ezzel - forradalmi újításként - helyettesíteni lehetne a súlyos mellékhatásokat okozó ópiátokat. A vegyület törzskönyvezéséhez egymilliárd forintra, illetve három évre lenne szükség - a magyar K+F forrásokból azonban ez a projekt mindeddig nem részesült.


Oláh Zoltán
Fotó: S. I.

A gyógyszerészek másfél évszázada kísérleteznek azzal, hogy „megszelídítsék” a fájdalomcsillapítóként alkalmazott ópiátokat. Ezeknek ugyanis súlyos mellékhatásaik vannak. A hosszan tartó, kínzó fájdalmak megszüntetésére használt morfin például hányást, hallucinációkat, nagy dózisban pedig kómaszerű, öntudatlan állapotot okoz. Sőt, a szervezet előbb-utóbb hozzá is szokik.
Az Oláh Zoltán által kifejlesztett vegyületnek merőben új hatásmechanizmusa van, akár a „megszelídíthetetlennek” bizonyult ópiátokhoz, akár az aszpirinfélékhez hasonlítjuk. Lényege, hogy a fájdalmat ott szünteti meg, ahol az keletkezik, és nem az agyban.
A marrokói kutyatejféle váladékából nyert resiniferatoxin (RTX) az idegsejtekben lévő „fájdalomérző” molekulákra hat. Ugyanolyan módon aktiválja azokat, mint a szervezet saját fájdalomkeltő vegyülete, csak éppen sokkal erőteljesebben. Tulajdonképpen az RTX több centiméter hoszszan „felperzseli” ezeket az idegvégződéseket, így az inger egész egyszerűen „mechanikailag” nem tud eljutni az agyba.
Mivel a szer csak a gyulladásos fájdalmakat érzékelő receptorokra hat, az érintett testfelület nem válik érzéketlenné. A hatás több hétig is tarthat, ugyanis a „felperzselt” idegvégződések ennyi idő alatt regenerálódnak. A mellékhatások kialakulásának esélye pedig azért csekély, mert a „célba vett” molekula kizárólag ezekben az idegsejtekben fordul elő az emberi szervezetben.
Az RTX gyógyszerként - injekció formájában - forradalmian új módon hozna enyhülést a mozgásszervi, daganatos és idegrendszeri betegségekkel járó kínzó fájdalmakra. Oláh Zoltán szerint a szer alkalmazható lenne az egyes műtétek után fellépő, úgynevezett posztoperációs fájdalmak megszüntetésére is. Ezek ugyanis esetenként olyan hevesek, hogy felborítják a szervezet normális működését, ez pedig a beteg halálát is okozhatja. Az utolsó stádiumos rákos betegeket szintén meg lehetne kímélni attól, hogy szörnyű kínok között vagy a morfintól öntudatlan állapotban töltsék utolsó óráikat. A szegedi kutatót már most is számos daganatos betegségtől szenvedő személy keresi meg, miután hallottak kutatásairól. Az RTX klinikai tesztjei azonban az USA-ban kezdődnek meg, a tervek szerint idén decemberben. „Első körben” tizennyolc rákos betegen próbálják ki a szert - az ő fájdalmaikat már a morfin sem enyhíti.
Oláh Zoltán a több évig tartó alapkutatást a tengerentúlon végezte el. Ő maga tizenhat évig élt az Államokban, időközben amerikai állampolgárságot is szerzett. Két éve tért haza, és hozta magával az egyébként a National Institute of Drug Abuse (az ópiátok használata ellen küzdő állami intézmény) által támogatott projektjét. „Nem vagyok egy emigráns típus, Magyarországon érzem otthon magam. Ráadásul a klinikai teszteknek csak az első két fázisát finanszírozzák az amerikaiak, a további vizsgálatok súlyos dollármilliókba kerülnének. Itthon a nyugatival kompatibilis az engedélyeztetési eljárás, ám jóval olcsóbban kivitelezhető” - magyarázza a kutató.
A törzskönyvezéshez közel egymilliárd forintra, valamint három évre lenne szükség. Oláh Zoltán tudomása szerint egyetlen magyar fejlesztésű vegyület nincs ilyen közel ahhoz, hogy gyógyszerként „Szegedtől San Diegóig” alkalmazzák. Ennek tudatában pályáztak a Nemzeti Kutatási Technológiai Hivatal Teller Ede Programjára. Habár hivatalos értesítőt ez idáig még nem kaptak, nem hivatalos források szerint az RTX tözskönyveztetésével nyerhető gazdasági és társadalmi haszon ellenére a pályázatukat elutasították.
„Még tanulnom kell a magyarországi viszonyokat” - mondja ironikus mosollyal a kutató „retro stílusú”, 1970-es évek óta változatlan állapotban lévő irodájában. Bár „sorban állnak” az ajtaja előtt, az évi kétmilliárd dolláros forgalommal kecsegtető gyógyszerprojektjét nem hajlandó multinacionális cégeknek eladni, az engedélyeztetési eljárást saját csapatával vinné végig. Nagy ívű terveik szerint a „zászlóshajóként” szolgáló RTX révén megtermelt profitot egy saját gyógyszerfejlesztő központ létrehozására fordítanák.