Vissza a tartalomjegyzékhez

Munkatársunktól
Szudáni idozített bomba
Dübörgo gazdaság, aktív fegyverkezés

A szudáni kormány hétfőn kiutasította Jan Pronk ENSZ-küldöttet (kis képünkön) az országból, ami jelentősen visszavetheti a háborúk sújtotta afrikai országban a békefolyamat sikerét. Három hónapon belül ez a második pofon, amit az ENSZ Szudán részéről elszenved - augusztusban ugyanis az afrikai ország elutasította, hogy a gyengén felszerelt és kis létszámú afrikai szövetségi haderőt egy nagyobb létszámú ENSZ-békefenntartó egységgel cseréljék ki.


Falusi vezetők vidéken, Darfur régióban Fotó: AP

A holland politikust, aki az elmúlt két évben a békefolyamat egyik legnagyobb élharcosa volt az országban, „pszichológiai árulással” vádolják, mivel blogján arról számolt be, hogy a szudáni kormányhadsereg két esetben is vereséget szenvedett a kormány ellen harcoló terrorcsoportoktól, ami a hadseregen belül elbocsátásokkal és erkölcsi veszteségekkel járt. Beszámolt arról is, hogy a kormány a hozzá hű dzsanzsavíd arab milícia intenzívebb felfegyverzésével és áttelepítésével reagált az eseményre, ami Pronk szerint „az ENSZ Biztonsági Tanácsának megállapodását sérti, amely tiltja a fegyveres erők mozgósítását”, ugyanis a dzsanzsavíd erőket vádolják az ország lakossága elleni atrocitások nagy részének elkövetésével.
A szudáni Külügyminisztérium vasárnap intézett levelet Kofi Annan ENSZ-főtitkárhoz, aki azonnal konzultációra hívta Pronkot New Yorkba. Az ENSZ megpróbált a fennálló helyzetben a 7000 fős afrikai szövetségi haderő helyett 20 ezer ENSZ-békefenntartót az országba vinni, viszont Omar al-Bashir szerint ezzel a gyarmatosítás visszaállítása valósulna meg.
Az ország háború sújtotta területein több mint 200 ezer embert gyilkoltak meg, 2,5 millió lakost pedig ki kellett telepíteni. Az országgal szemben a helyzet javítása érdekében az Egyesült Államok kereskedelmi bojkottot tart fenn, ami 1999 óta egyre kevésbé hatásos - ekkor indultak ugyanis az első olajszállítmányok az országból Malajzia, Kína és India felé. Az ország napi 512 ezer hordós kitermelése csepp a tengerben Iránhoz vagy Szaúd-Arábiához viszonyítva, viszont az eltelt idő alatt gazdasági robbanást okozott Szudánban. A gazdasági növekedés elérte a 8 százalékot, és a Nemzetközi Valutaalap becslései szerint jövőre ez akár 12 százalékosra is növekedhet.
Légvonalban 600 mérföldre, fejlettségben fényévekre Darfurtól és a vidéki, elmaradott régióktól, az ország fővárosa, Khartum egyre inkább egy nyugati nagyvárosra hasonlít, ahol hidak, bevásárlóközpontok és üzleti komplexumok épülnek. Az amerikai szankciók talán kiutasították az európai és az amerikai cégeket Szudánból, az indiai, szaúdi vagy kuvaiti cégek azonban egyre több befektetést valósítanak meg az országban - felbátorítva ezzel Szudán egyébként is vakmerően viselkedő kormányát. A növekedés a kormány helyzetét erősíti, amely arra használta fel a beözönlő milliárdokat a védelmi kiadások növelése mellett, hogy kórházakat, iskolákat, utakat építsen, és fejlessze az infrastruktúrát. Erre azért van szükség, mert az 1989-ben katonai puccsal hatalmat szerző Bashir elnök „uralkodását” az országban is sokan a pokolba kívánják.
A kormány a fegyverkezési kiadások nagy részét arra fordítja, hogy helyben is tudjanak lőfegyvereket és lőszert gyártani arra az esetre, ha a nemzetközi ellátás megszakadna. A hasonló akciók, valamint az ENSZ-szel való nyílt szembeszegülés miatt a gazdasági növekedés haszonélvezői, a vállalkozók aggódva figyelik a nemzetközi közvélemény reakcióját. Eddig kevéssé zavarta őket, hogy Amerikával nem sikerült megegyezni - viszont a darfuri vérengzés elburjánzása és az aggasztó belpolitikai hírek segítséget nyújthatnak a világhatalomnak ahhoz, hogy a gazdaságot leginkább stimuláló keleti befektetőket is eltántorítsa az afrikai üzleteléstől mindaddig, amíg az afrikai ország az emberi jogi problémákat nem orvosolja.