Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Megtört hallgatás
Törvényjavaslat az örmény holokausztról

Múlt csütörtökön a francia nemzetgyűlés első olvasatra elfogadta azt a törvényjavaslatot, amely akár egy év börtönnel és 45 ezer euró pénzbírsággal büntetné az 1915-ös törökországi örmény genocídium tagadását. Ugyanazon a napon a Nobel Bizottság egy olyan török írónak ítélte az ez évi irodalmi Nobel-díjat, aki ellen a múlt év végén éppen azért kezdeményeztek bírósági eljárást, mert egy svájci újságnak adott interjújában nehezményezte országa hallgatását az örmény holokausztról. Bár a drámai időzítés valószínűleg véletlen, az üzenet egyértelmű: Törökország Európához való tartozásának egyik elmaradhatatlan feltétele az örmény holokauszt megtörténtének elismerése.


Törökországi franciaellenes tüntetés Fotó: AP

„Szomorúak vagyunk Franciaország miatt, és örülünk Orhan Pamuknak” - írta Murat Yetkin, a liberális Radikal nevű török újság vezércikkének szerzője a két bejelentést követően. A hivatalos török vezetés a francia-török kapcsolatokra mért durva csapásként értékelte a francia szocialisták törvényjavaslatát, amelynek következtében Franciaország „elvesztette privilegizált helyzetét a török nép szívében”. Míg Recep Tayyip Erdogan kormányfő szerint a francia Nemzetgyűlés döntése „gyalázat a véleménynyilvánítás szabadságára nézve”, gazdasági minisztere, Ali Babacan szerint meg kellene fontolni a francia áruk bojkottját, ami komoly veszteséget jelentene Franciaországnak, amely évente ötmilliárd euró értékben exportál Törökországba. A Le Monde vezércikke szerint a török értelmiségiek szerint a törvény kontraproduktívnak fog bizonyulni, az isztambuli örmény pátriárka szerint pedig ezzel a lépéssel Franciaországnak sikerült csapást mérnie az amúgy is akadozó török-örmény párbeszédre, és a két ország nacionalistáit hozta helyzetbe.
Míg Törökországban düh és utcai tüntetések követték a hírt, Örményországban az egekig magasztalták a törvényjavaslatot. „Ez a döntés természetes válasz Ankara agresszív politikájára, amely nem hajlandó semmilyen felelősséget elismerni az örmény népirtással kapcsolatban” - nyilatkozta az örmény külügyminiszter.
Két nappal a döntést követően Chirac elnök (kis képünkön) telefonon fejezte ki sajnálatát Recep Tayyip Erdogan török kormányfőnek, akinek megígérte, hogy mindent megtesz azért, hogy a törvény ne lépjen életbe.

A francia elnök szeptember végi jereváni látogatásakor is kifejezte ellenérzését a törvényjavaslattal kapcsolatban, amelyet nem támogatott a kormány sem, amelynek képviselői a szavazás idején elhagyták a termet. A jobboldal szerint ugyanis a szocialista törvényjavaslat valódi célja nem az igazság feltárása, illetve a török viszonyok demokratizálása, hanem a közel félmillió örmény szavazat megszerzése a 2007-es elnökválasztáson.
A törvény esetleges szenátus általi elutasítása azonban magát az alapproblémát nem oldja meg, ennek a kulcsa ugyanis a látszat ellenére Törökország kezében van. Törökország hivatalosan kilencven évvel az események után sem hajlandó elismerni, hogy az ifjútörök kormány mintegy egymillió örmény meggyilkolásáért felelős. A népirtás - amelyet a nagyközönség leginkább a világhírű német író, Franz Werfel A Musza Dag negyven napja című könyvéből ismer - mai napig tabunak számít Törökországban, említése bűncselekménynek számít. Ezt a hallgatást törte meg a most Nobel-díjjal jutalmazott Orhan Pamuk, aki tavaly februárban a svájci Tages Anzeiger nevű újságnak nyilatkozva azt mondta, hogy „egymillió örményt és harmincezer kurdot gyilkoltak meg ezen a földön, és erről senki nem beszél, ezért nekem kell beszélnem róla”. Az interjú megjelenését követően Pamukot halálosan megfenyegették, könyveit be akarták tiltani, majd a hírhedt 301-es, „a török identitás elleni támadást” büntető törvény alapján bíróság elé állították. A bíróság végül nem talált fogást a mostanra Nobel-díjassá avanzsált világhírű írón, és a nagy nemzetközi nyomás hatására ez év februárjában végül beszüntették a bírósági eljárást.