Vissza a tartalomjegyzékhez

Makki Marie-Rose
Valahol Európában

Hazánkban minden harmadik gyermek olyan háztartásban él, ahol az egy főre eső jövedelem kevesebb, mint 25800 forint. Gazdasági visszaesés idején az államnak fokozott szerepet kell vállalnia az elszegényedés megfékezésében, a kiszolgáltatottak védelmében - hangsúlyozták lapunknak nyilatkozó szakemberek, akik szerint biztató, hogy a jelenlegi kormány, elődjeivel ellentétben, kiemelten kezeli a szegénység, különösen a gyermekszegénység problémáját.


Fotó: AP

„Ez a nővérem, ez pedig a két bátyám. Én az egyik bátyámmal élek” - mutatja a családját ábrázoló rajzán a három elmosódott, egyforma fejkarikát a tizenöt év körüli Gábor. A kifejezetten értelmes fiú jellemző időtöltése, hogy sokat szokott aludni. Mint mondja, nem szeret a családjáról beszélni, mert nagyon hiányoznak neki a szülei.
Vera tizenhat éves. Nevelőszülőknél lakik, és van két fogadott húga, akiket nagyon szeret. „A nevelőapám agyvérzést kapott, és most kórházban van - meséli szomorúan. - Ez nemcsak anyagilag jött nekünk rosszul. Ő tartotta össze a családunkat is, ami most kicsit szétesett.”
Gábor és Vera tucatnyi szegény sorsú társával együtt a Magyar Szegénységellenes Hálózat rendezvényén vett részt nemrég a Parlamentben, ahol döntéshozókkal találkoztak. Az esemény célja a szegények hangjának hallhatóvá tétele, érdekképviseletük erősítése volt. Fogyatékkal élő, munkanélküli vagy kistelepülésen élő felnőtt társaikkal együtt a gyerekek is megfogalmazhatták, hogy a politikusok helyében mit tennének a szegénység megszüntetéséért. „Az állam ne hagyja el az embereket” - tanácsolták a gyerekek, megfogalmazva azt is, hogy a szegénység kétoldalú jelenség: van anyagi része, például nem tudnak cipőt venni, és van szellemi része, hogy kicsúfolják őket emiatt. A szegény gyerekek csak egymással barátkoznak. Javaslataik között szerepelt az is, hogy az állam mindenki számára biztosítson ingyenes gyógyszert és kórházi ellátást, tandíjmentességet, otthont és munkahelyet - mindez jól tükrözi azokat a problémákat, melyekkel a gyerekek naponta szembesülnek szűkebb-tágabb környezetükben.
„Egy tízgyermekes házaspárnak két gyermeke intézetben van, kettő családba fogadó szülőknél, hatot nevelnek otthon. Egy kb. 25 négyzetméteres szükséglakásban élnek, ahol velük lakik még az édesapa testvére is, aki tbc-s volt. A lakásban három ágy van, egy kályha, egy szekrény, egy asztal, egy tévé és egy kiságy. A gyermekek a szülőkkel és a beteg nagybácsival alszanak. A helyzetük az évek alatt nem változott, sőt romlott, mert az apának már nincs munkahelye.” ([Város], Heves megye - Gyorsjelentés a szegényedésről, 2003.)
„Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felkérésére egy éve kezdtük el a gyermekszegénység elleni nemzeti program kidolgozását. Alapvető célul tűztük ki a gyermekszegénység kiterjedtségének és mélységének a csökkentését, valamint újratermelődésének a megakadályozását” - mondta el lapunknak Darvas Ágnes szociológus. Most készül a program hosszú távú, huszonöt évre szóló komplex változata. Legfontosabb elemei között szerepel a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, a lakáshelyzet, az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztése, egymással való összehangolása - különös tekintettel a roma népességre, a fogyatékkal élőkre és az elmaradott térségek lakóira.
„Biztató fejlemény, hogy minden minisztériumban van már gyermekszegénységért felelős koordinátor, a téma a prioritások között szerepel a tárcák programjaiban - állítja Darvas Ágnes, aki azt kevésbé tartja örvendetesnek, hogy az államháztartási reformon belül egyre inkább a rászorultsági elv kerül előtérbe. - A gyermekek esetében nem lehet szelektálni, mert rengeteg érintett óhatatlanul kimarad az ellátásból. Az állam köteles egy mindenkori minimumot alanyi jogon biztosítani minden gyerek számára” - véli a szociológus. Szerinte különösen fontos ez manapság, amikor a gyerekek túlnyomó többsége a társadalom alsó jövedelmi csoportjaiban található, ahol arányuk egyre nő, miközben a felső kategóriák felé haladva számuk egyre inkább elenyésző. Ma a tizennyolc év alattiak alkotják a szegénység által legveszélyeztetettebb korcsoportot.
Magyarország nem engedheti meg magának, hogy a népesség egyharmadát örökös eltartott állapotra ítélje - figyelmeztetnek a szakemberek. Az elmúlt tizenöt évben a gyermekes családok egyre nagyobb hányada kerül olyan fokú szegénységbe, amelyből önerőből nem képes kitörni, így helyzete újratermelődik. Az életesélyek drasztikus különbségei pedig jól mérhetők: egy általános iskolát végzett embernek 50 százalék esélye van ma arra, hogy megérje a nyugdíjaskort, míg egy diplomásnál ez az esély 95 százalék, ami átlagosan plusz tizenhét évet jelent. Mindeközben a népesség közel fele legfeljebb nyolc általánost végzett, s jelenleg a tizennyolc év feletti fiatalok 20 százaléka szakképzetlen.
„Nemzetközi viszonylatban is kirívó, hogy a gyerekek későbbi boldogulása szempontjából mennyire meghatározó ma Magyarországon a családi-kulturális környezet. Az állam feladata az esélyegyenlőtlenség enyhítése, a piaci verseny fékezése, de ezen túlmenően nem sokat tehet” - mondta el kérdésünkre Kovárik Erzsébet, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium miniszteri biztosa. Hozzátette, hogy várhatóan még idén a parlament elé kerül az az országgyűlési határozat, amelynek elfogadása esetén - legalábbis az alapelvek tekintetében - hosszú távú politikai megegyezés születhet a gyermekszegénység leküzdéséről. Lehetséges forrásként a 2. Nemzeti Fejlesztési Tervet és az európai uniós kereteket említette, ám hangsúlyozta, hogy az esélyteremtés nem csupán pénzkérdés. Elengedhetetlen a szociális ellátórendszer megerősítése, a különféle ágazatokban egyidejűleg futó projektek összehangolása, de idetartozik a gyermekek egészen korán beindítandó fejlesztése s az ennek megfelelő gyermekintézményi hálózat és szakemberképzés megteremtése is.