Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor
Édes élet, savanyú jöv 337
Új helyzet a kabai cukorgyár bezárása után

Ha az unió támogatja az Eastern Sugar Csoportnak az Európai Unióhoz benyújtott kérését, jövőre beszünteti a termelést a kabai cukorgyár, s rajta kívül még négy másik, a környező országokban dolgozó üzem. A cég azzal indokolja döntését, hogy az unió július elsején életbe lépett cukorrendelete után már nem kifizetődő a magyarországi termelés, ezért a következő harminc napban tárgyalásokat kezd partnereivel és a beszállító gazdákkal.

A környéken az elmúlt hetekben kezdték meg a cukorrépa betakarítását.
A répát 12 ezer hektárról kell felszedni, már csak ennyi a gyár feldolgozási lehetősége. A gyárkapunál traktorok várnak a mázsálásra. Amikor híre megy, hogy itt egy „firkász”, csak legyintenek, hiszen mi változik attól, hogy írnak róluk a lapok. A gyárnak vége, nincs tovább. Aztán lassan megindul a nyelvük, jönnek a panaszok, a félelmek és a magyarázatok. Az Európai Unió a tavaly érvényes garantált felvásárlási árat idén kétharmadára csökkentette. Így a tonnánkénti 12 ezer forint helyett most 8200 forintot kapnak a termelők. Ezzel is magyarázható, hogy a vetésterület a megyében idén 15 százalékkal csökkent a korábbiakhoz képest. „De nemcsak a felvásárlási árat, hanem az uniós cukortermelési kvótát is csökkentették, mégpedig évi 4 millió tonnával” - magyarázza az egyik érintett, akinek közel 200 hektárnyi répavetése volt az idén. A gazdák között elterjedt nézet, hogy az ország uniós csatlakozása okozta az ágazat csődjét itthon. „Az uniós nagytőke diktál, mi meg beledöglünk” - mondja indulatosan Csőke János, aki szerint az agrárium növénytermesztési ága hamar az állattenyésztés sorsára juthat, azaz a teljes csődbe. „Ezt beszélte meg a »Gyurcsi« Brüsszelbe’, mikor a csatlakozásról tárgyalt olyan soká” - toldja meg Pista bá’, aki meg van róla győződve, hogy a kormány majd csak akkor veszi komolyan a parasztot, ha „nem lesz mit enni Pesten. Ha kell, megyünk a Parlamenthez, mint tavasszal, csak szóljon a Jakab Pityu” - rögzíti álláspontját az idős ember, szinte ordítva.
De nyílik a kapu, haladni kell a sornak, nincs idő tovább politizálni. „A paraszt csak akkor szeret politizálni, ha ráér” - mondják búcsúzóul, azzal a toldalékkal, hogy majd mondjam el a szocialista nagy embereknek, hogy értsék meg végre a paraszti gondolkodást: ha ellehetetlenül az agrárium sorsa, nincs értelme dolgozni, akkor nagy baj lesz vidéken.


Dékány András

A kabai gyárbezárásról hivatalos értesítést még nem kapott az agrártárca - mondja lapunknak Dékány András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) sajtófőnöke. A minisztérium nagyon nehezen tud a cukorgyárak jövőjét illetően érdemben lépni, mert azok magánkézben vannak, ahol a menedzsment dönt, és ők csak „futnak” az események után - elemzi a helyzetet a szóvivő. Fontos leszögezni viszont, hogy a hazai cukorgyártás nem szűnik meg teljesen, az is igaz ugyanakkor, hogy csak azok tudnak megmaradni a piacon, akik gazdaságos áron tudják termelni a cukorrépát. Az unióban cukor-túltermelési válság van, millió és millió tonnányi cukor áll hegyekben a raktárakban. Az EU pedig ezt az állapotot akarja felszámolni, ezért nyújt jelentős támogatást azon vállalatoknak, melyek más termékstruktúrára állítják át cégüket - magyarázza Dékány, és fel is tárja, hogy a bioetanol-üzemekre gondol.
A most kivonuló Eastern Sugar egyébként tizenegy éve van jelen a hazai piacon, és már rutinja van a cukorgyárak bezárásában, hiszen a már több éve bezárt mezőhegyesi, majd sarkadi gyárak is a cég tulajdonában voltak. A mezőhegyesi cukorgyár száz éven át működött, a helybeliek generációkon át keresték meg itt a kenyerüket. A környék fő mezőgazdasági terméke a cukorrépa volt - meséli az egyik gazos major szélén Laci bácsi, aki valamikor segédként kezdte, majd minőségellenőrként vonult nyugdíjba a gyárból. Az üzem 1997-ben zárt be, a gépsorokat elvitték, lehetetlen újra beindítani a termelést. A helyiek egyre csak várták az új befektetőt, aztán hogy semmi sem történt, a gyár szakemberei lassan elköltöztek a településről. „Mostanság egy szegedi vállalkozó vette meg a telep egy részét, bioetanolt akar gyártani kukoricából, ez az új ötlet” - osztja meg híreit Laci bácsi. Az agrártárca egyik helyi illetékese szerint azonban a legtöbb ilyen elképzelés mögött nincs meg a biztos megtérülés ígérete, így a bankok nem finanszírozzák a próbálkozásokat.

A cukorgyár bezárásakor több mint 300 munkahely szűnt meg egyik napról a másikra. Margit néni a fia miatt reménykedik a gyár újraindításában. „Talán még az ivást is abbahagyja, ha lesz neki munkája - mondja, miközben a főutcán sétálgatunk, és a rend kedvéért kiegészíti a történetet. - A felesége itthagyta, az unokáim ritkán látom, és mindez akkor kezdődött, mikor a gyerek az utcára került a gyárból.”