Vissza a tartalomjegyzékhez

-kohnbandi-
Der Western

Csak kevesen tudják: annak idején egy szavazaton múlott, hogy az USA nyelve az angol lett, és nem a német. Az alábbi írás eljátszik azzal a gondolattal, hogy mi lett volna, ha. Vadnyugat, német módra, Gojko Mitic és indiánok nélkül.

Egy nap ismeretlen tűnt fel az álmos kisváros, Pfünnenbergstadtadidas főutcáján. A rendezett, vidám, színes házakból álló település csendjét csak halk sramlizene törte meg olykor-olykor. A falu főterén hagyományőrző csoport mutatott be különféle nemzeti táncokat.
Az idegen jóvágású, magas férfi volt, közepesen dauerolt Bundesliga-frizurával és vastag barkóval. Vadonatúj tiroli bőrnadrágján megcsillantak a nap sugarai, ahogy leszállt paripájáról, és lassan elindult a kovács felé, aki egy Zimmer Frei felirat alatt ücsörgött.
- Vigéc? - kérdezte félve a kovács.
- Hans vagyok, a rettenetes. De szólíthatsz Csonttörő Jürgennek is. Azért jöttem, hogy bosszút álljak apám, Wolfgang Edelweiss gyilkosain, majd megigyak három korsó sört.
- Gut. Besser. Gösser? - kérdezte a még mindig megszeppent mesterember.
- Honnan tudtad?
A kovács a közeli Bierstubére mutatott. A helyiség mellett idős bácsika ült egy kis padon, és hulladékot szelektált, miközben sűrűn mondogatta: - Alles in Ordnung.
Hans (vagy Jürgen) berúgta a söröző faajtaját, amely csikorogva engedett az erőszaknak. Pontosan 9:00 volt, hősünk szerette a pontosságot, mint a hetente esedékes Mercedes-lemosást. Bent vagy tucatnyian ültek az asztaloknál. Az egyiknél Ungarische Puszta-katalógust lapozott egy jól szituált nyugdíjas házaspár. Tőlük balra egy sötétebb bőrű, vidám szemű fickó kortyolgatta a búzasört.
- Hé, amigo - szólította volna meg Hans (vagy Jürgen) az alakot, de eszébe jutott, hogy ez nem mexikói, hanem török vendégmunkás, ő maga pedig egy szót se tud törökül, leszámítva persze azt, hogy Galatasaray.
Mást keresett. Végre a harmadik asztalnál ismerőst fedezett fel. Odalépett.
- Franz - szólt hozzá az ismerőse.
- Ezt nem kellett volna mondanod.
Szörnyű jelenetek következtek. Válogatás nélkül vágták egymás fejéhez a rosszabbnál rosszabb német vicceket. Végre a tömegből - amely fegyelmezetten nézte a csatát - valaki nem bírta tovább, és a lámpába lőtt, mire hirtelen sötét lett a helyiségben.
- UWE?
- Nem, csak rendes lámpánk volt.
- Mindent láttam - mesélte később a helybeli Serifführernek - a szelektív hulladékgyűjtő bácsi. Az idegen messzi földről jött, a kiejtése alapján a Ruhr-vidékről. Pontosan 9:00-kor lépett be a sörözőbe.
- És utána?
- Alles in Ordnung - felelte az idős ember.
…Ahogy megérkezett, úgy egy álmos hajnalon Hans (vagy Jürgen) kilovagolt a kisvárosból. Pfünnenbergstadtadidasban azonban még ma is dalokat zengenek az idegenről, aki erőszakos, de „igen snájdig” ember volt.