Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
Walcott, az új sztár
Ronaldóhoz hasonlítják

Tizenhét évesen az Arsenal profi játékosának lenni, és Thierry Henry oldalán rohamozni az ellenfél kapuját, ez nem egy gyermekkori álom, hanem valóság, ami Theodore „Theo” Walcottnak megadatott. Ő manapság az angol futball egyik legnagyobb ígérete, és sokan úgy tartják: ha magánéletében nem áll be válság, akkor nagyobb karriert futhat be, mint Ronaldo.


Fotó: AP

Walcott meglehetősen szerény srác, lévén vidéki. A Newbury AFC-ben kezdte rúgni a bőrt. A 2000-es szezonban a tizenegy évesek között száz gól fölött termelt, és a Liga kupadöntőben is győzelemre vezette csapatát. Ekkor figyeltek fel rá a nagyobb csapatok tehetségkutatói. Rövid swindoni kitérő után került az utánpótlásképzésben egész szépen csengő nevű Southamptonhoz, vagy ahogy Angliában hívják őket: a Szentekhez.
Pályafutásában az ismertséget a 2004/05-ös szezon hozta meg, ugyanis az ifikorúak számára kiírt FA-kupában a döntőig menetelt csapatával. Nem sokkal később minden idők legfiatalabbjaként, tizenöt és fél évesen debütált a tartalék bajnokságban. Mivel Angliában még ezt a sorozatot is nagy figyelem övezi, rögtön felfigyelt rá a média. Bár még felnőttek között nem is szerepelt, a Nike cég már személyes szponzora lett a Szentek üdvöskéjének.
Tizenhat évesen lépett először pályára az első csapatban, ugyanebben az évben a BBC a döntőbe jelölte az Év fiatalkorú sportolója választáson. A gyorsan ívelő pályafutásából sejteni lehetett, hogy nem a Southamptonban fog megöregedni. A Premier Liga élcsapatai közül szinte mindegyik megkereste ajánlatával a Szentek vezetőségét, végső győztesként az Arsenal futott be. A vételár 5 millió font volt, azonban szerepléstől függően ez az ár elérheti akár a 12 milliót is, mire az összes részlet kifizetésre kerül. Walcott elmondta, hogy nemcsak a klubja, hanem maga számára is az Arsenal ajánlata volt a legvonzóbb, mivel az utóbbi évek tapasztalatai alapján a fiatal játékosoknak ott van lehetősége a kitörésre Arséne Wenger futballfilozófiájának köszönhetően.
Általános elképedésre Walcott bekerült nyáron az azóta leváltott angol szövetségi kapitány, Sven-Goran Erikkson világbajnoki keretébe, bár végül nem játszott a világbajnokságon. Az igazi bemutatkozására a magyarok elleni manchesteri mérkőzésig kellett várnia. Alig múlt tizenhét éves, amikor az angolok 3-1-re felülmúlták a magyar csapatot.
Angliában szokás, hogy játékosokat összehasonlítsanak. Ennek megfelelően a Daily Express minapi számában arról lehetett olvasni, hogy Walcott pályafutása kísértetiesen hasonlít a brazil Ronaldóéra. 1994-ben Ronaldo is tagja volt a vb-n szereplő brazil válogatottnak, és Walcotthoz hasonlóan ő sem játszott egy percet sem, az élmény mégis nagy mértékben befolyásolta pályafutását. A dinamika és a sebesség is hasonló Ronaldo és Walcott esetében, továbbá mindkettőjük pályafutásában a vb utánra tehető az a pont, amikor tehetségből sztár státuszba léptek.
Innentől Walcotton múlik, hogy kihagyja-e ugyanazokat a hibákat az életéből, amelyekbe Ronaldo anno belement. A brazil ugyanis a hirtelen jött sztársággal nem tudott mit kezdeni, és az éjszakázásokba, nőügyekbe menekült, ami kimondatlanul is árnyékot vetett a pályafutására.