Vissza a tartalomjegyzékhez

Gyurácz Ottilia
Szabadságváros
Egy tizennégy éves fiú naplója a forradalomról

1956-ban, a forradalom kitörésekor két józsefvárosi fiú elhatározza, hogy az eseményekről naplót fog vezetni. A gyerekek egy házban laknak a Corvin Áruház mögött, az események gócpontjában. Egyikőjük a tizennégy éves Kovács Jancsi, a házban lévő fűszeres fia, a másik a tizenkét esztendős Csics Gyula, a kocsmáros unokaöccse. A bérház összes lakója rokonszenvezik a forradalommal, a szülők otthon állandóan a pesti eseményeket tárgyalják, a fiúk pedig játszanak és fülelnek, járják az utcákat, gyűjtik a röplapokat, az újságokat, és éjjel-nappal hallgatják a rádiót. A forradalom leverését követő évtizedekben útjaik szétválnak, de mindketten féltve őrzik titkukat. Negyven év múltán Kovács János szociális otthonba kerül, s naplóját - melyet időközben rokonai lomtalanításkor kidobtak - később az Ecseri piacon találja meg egy műgyűjtő, aki úgy dönt, hogy kiadja az ismeretlen szerző művét. 2006-ban egy csodálatos véletlen folytán a két napló fakszimile kiadása néhány nap különbséggel jelenik meg két hazai kiadónál, s nemsokára fény derül a szerző kilétére is.


Kovács János ma, 64 évesen saját, ötven évvel ezelőtt írt naplóját olvassa Fotó: Somorjai László

1956. X. 23., kedd: KITÖRT A FORRADALOM - így kezdődik a napló, amelyben Kovács Jancsi folyamatosan beszámol az eseményekről. „Amikor hallottuk, hogy valami különleges és fontos dolog történik az utcákon, az ablakunk alatt, ösztönösen úgy éreztük, hogy ezt meg kellene örökíteni valahogy. Erre a legalkalmasabbnak a napló műfaját tartottuk” - mesélte a Heteknek a hatvannégy éves Kovács János. Akkoriban televízió híján a gyerekek egyik legfőbb szórakozása az olvasás volt, és rengeteget beszélgettek egymással a könyvekről. „Szabadidőmben az Egri csillagokat olvastam, közben az alkotmánytanórán a könyvünkből kitéptük a címereket, és a táblára óriási Kossuth-címert rajzoltunk.” A fiú lenyűgöző megszállottsággal vezette naplóját 1956. október 23-ától 1957. május 13-áig. „Főleg a történelmi regényeket bújtuk, ezekből tudtuk, hogy a törökök, labancok ellen azért harcoltunk, mert elfoglalták az országot. Természetes volt, hogy az oroszokkal sincs ez másként. Az volt a szavajárásunk: Míg az orosz itt lapul, magyar gyerek nem tanul. És eldöntöttük, hogy addig írjuk a naplót, amíg az oroszok ki nem vonulnak.”