Vissza a tartalomjegyzékhez

Bagyarik Cecília
Öngerjesztő könyvdömping

Pont húsz évvel ezelőtt, 1986-ban jelentek meg az utcai könyvárusok Budapest utcáin Végh Antalnak a magyar fociról szóló, Gyógyít(6)atlan című könyvét kínálva. A honi labdarúgásról lehet, hogy most is csak hasonló diagnózist tudnánk fölállítani, a könyvkiadás és a könyvterjesztés azonban nagy drámák és nagy sikerek progresszív piacává vált az elmúlt időszakban.


Fotó: Somorjai László

A rendszerváltás előkészületeinek egyik mementójaként a nyolcvanas évek végén megjelent a könyvterjesztés alternatív módja, az utcai árusítás. A pionír időszak veteránjaival beszélgetve az derül ki, hogy az országos könyvforgalom harmada bonyolódhatott le náluk. A bevétel akár a napi 100 ezer forintot is elérhette standonként, így az árusok annak ellenére jutottak jelentős haszonhoz, hogy az árrés a mai 40-50 százalékkal szemben csak 10-15 százalék volt. Az utcai sikersztoriknak akkor szakadt vége, amikor egyszer csak nem adtak ki több árusítási engedélyt Budapest közterületeire. A Balaton-parton más miatt vonultak vissza ekkoriban az árusok: „véletlenül” elkezdtek felgyulladni a könyvhegyeket tároló konténereik.
A könyvszakma mai élvonalának egy része az utcán kezdte karrierjét. Ilyen az egyik legnagyobb szeletet kihasító Matyi Dezső is, aki a Pécsi Direkt-Alexandra tulajdonosa. A másik piacvezető, a Libri viszont egészen másképp indult: 1993-ban jött létre az Állami Könyvterjesztő Vállalat jogutódjaként, megörökölve annak budapesti boltjait. Az 1992-től 1994-ig tartó csődeljárás során a tartozásokat tulajdonrésszé alakították…
Míg 1992 és 1997 között a piacon mindenki stagnált, a Libri és az Alexandra felemelkedésnek indult. Az első igazi könyváruházat a Libri nyitotta 1999-ben, és ezzel párhuzamosan a könyvvásárlási szokások átalakulása is tetten érhetővé vált. A hipermarketek (a Cora, az Auchan és a Tesco) jelenleg közel 10 százalékot hasítanak ki a piacból.
A mintegy másfél száz céget tömörítő Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) egyik jelentős lépéseként tízéves lobbitevékenység után elérte, hogy a könyveket terhelő 12 százalékos adót 2004-től az igen kedvező 5 százalékra szállították le. Zentai Péter László, az MKKE igazgatója úgy ítéli meg, hogy jóval kevesebb probléma lenne a kultúra más területein is, ha - a színtiszta piaci körülmények között működő könyvszakmához hasonlóan - megtörténne az állam kivonulása.

A 22-es csapdája

A könyvpiac 22-es csapdája a bizományos értékesítési rendszer. A kereskedők többnyire akkor fizetnek a kiadónak, ha már eladták a könyvet. Így a kiadók késve fizetnek a szerzőknek, a nyomdáknak, a nyomdák pedig a papírgyáraknak, és így tovább. A rendszer legkiszolgáltatottabb résztvevői pont azok, akik létrehozzák magát az alkotást: a szerzők, akik közül sokan már annak is örülnek, ha valaki egyáltalán kinyomtatja az írásukat. A műfordítók helyzete legalább ilyen rossz, pedig a hazánkban kiadott művek több mint a fele fordítás. Géber Isván, a Műfordítók Egyesületének elnöke elmondta lapunknak, hogy a piaci szemlélet megjelenése miatt egyre kevésbé teremtődnek meg a minőségi munka feltételei. A színvonalas műfordítói tevékenységet így inkább szerelemből művelik, hiszen megélni nem lehet belőle.
A kiadók pénzhez jutásának egyik módja a pályázatokon való indulás, ezzel azonban meglepő módon nem minden kiadó él. Vannak, akik inkább felvállalják a tehetséges és eladható szerzők felkutatását. Ilyen például a Kepets András vezette Ulpius-ház Könyvkiadó. Az igazgató az általuk felfedezett Gerlóczy Márton műveit hozza fel példának, melyekből 40 ezer darabot adtak el. Mások viszont a támogatások megszerzésére vannak utalva. A kis példányszámú művek terjesztésére nincs igazán hálózat - álltja Mezei Katalin költőnő, a Széphalom Kiadó vezetője, hozzátéve, hogy ha könyveik mégis megjelennek az Alexandra vagy a Libri polcain, pont azok nem rendelkeznek elegendő pénzzel megvásárlásukhoz, akiket leginkább érdekelnek ezek a kiadványok. A költőnő szerint a jövőt a skandináv mintájú állami könyvtár-támogatási programra való áttérés jelenthetné hazánkban is, melynek során az igényesebb szakmai kiadványokból 800-1500 példányt az állam vásárol meg a könyvtárak számára.
A könyves mecenatúrát Magyarországon a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) és a Magyar Könyv Alapítvány látja el. Előbbi abból az összegből gazdálkodik, amit minden eladott könyv után be kell fizetni az alapba. A könyvtámogatási rendszer szükségességéről és hatékonyságáról egyébként igen-csak heves viták szabdalják a szakmát. Az általunk megkeresett, a magyar irodalom külföldi megjelenését elősegítő Magyar Könyv Alapítvány 100 millió forint körüli összeget oszthat ki évente, ami könyvenként 200-300 ezer forintot jelent.


Fotó: Somorjai László

A klub bukása

A könyves szakma több jeles képviselője szerint a mai könyv-túltermelés oka az a kényszer, hogy a könyváruházak, plázák polcait fel kellett tölteni. Így a megjelentetett hatalmas mennyiségű könyv nem a célközönségnél van, hanem raktárakban, könyvesboltok polcain áll, illetve éppen szállítják egyik helyről a másikra. A könyvkereskedelem kiszolgálására hatalmas raktárakat hoztak létre. Az Alexandra és a Sunbooks is körülbelül 18 ezer négyzetméternyi raktárral rendelkezik. Száraz Miklós, a Sunbooks vezetője a Heteknek elmondta, hogy ők 1900 kiadóval tartják a kapcsolatot, 50 ezer „cím” és 4-5 millió kötet van jelen a raktárukban. Az általuk használt elektronikus piactér lényege az, hogy a világhálón a kiadók és a kereskedők közvetlenül tudnak „találkozni”, az üzlet közöttük köttetik meg, a Sunbooks pedig kiszállítja a megrendelt árut.
A szakma minden résztvevője számára figyelmeztető lehet az egykor igen sikeres Magyar Könyvklub bukása. A bizományba átvett könyvek és a jogdíjak késedelmes kifizetése, a késve teljesített megrendelések és a készletek nyilvántartási problémái oda vezettek, hogy a 2003-as évet már veszteséggel zárták. Jelenleg tartoznak az APEH-nak, bankoknak és szállítóknak, az adósság mintegy egymilliárd forintot tehet ki. Mindezekért a Fővárosi Bíróság idén nyáron elrendelte a cég felszámolását.

Tankönyv

A piac egyáltalán nem elhanyagolható része a tankönyv-kereskedelem, amely az összforgalom 26 százalékát teszi ki. A korábbi 300 kiadóval szemben mára 100 maradt talpon, közöttük a „nagyok” - a Líra és Lant és az Alexandra - érdekeltségei. A tankönyvkiadás azért remek üzlet, mert az áru közvetlenül kerül az olvasókhoz, megtakarítható a 40 százalékos kereskedelmi árrés, ugyanakkor a példányszámok hatalmasak, hisz a tankönyv igazi fogyóeszköz. A hazai tankönyvek árát egyébként egy 1998-ban bevezetett árkorlát szabályozza, eszerint az állam évente meghatározza a kiadványok árának felső határát.