Vissza a tartalomjegyzékhez

Busa Viola
Nehézvíz – nehéz ügy
Újabb lépés a bomba felé

Mahmúd Ahmadinezsád elnök a napokban felavatta az araki reaktor nehézvizes részlegét. Ezzel Teherán egy lépéssel közelebb került az atombomba elkészítéséhez. Miközben Európa, Kína és Oroszország a diplomáciai eszközök teljes skálájának kimerítését szorgalmazza, Amerika a szankciókat sürgeti, Izrael pedig azt rebesgeti, hogy lehet, hogy az iráni válságot egyedül kell majd megoldania. Irán mindeközben már közel egy éve következmények nélkül folytatja az atomprogramot.


Fotók: AP

Az Irán középső részén található araki üzem évi nyolc tonna nehézvizet képes kitermelni, de a teljesítmény akár tízszeresére is nőhet a közeljövőben. Ilyen üzemeket alkalmazott India, Izrael, Pakisztán és Észak-Korea is. A nehézvíz a maghasadáshoz szükséges, a plutónium mellékterméket pedig már fel lehet használni a robbanófejek legyártásához. A plutónium előállításához szükséges reaktor azonban még építés alatt áll. Ha a „nagyüzem” beindul, akkor Teherán évi egy vagy két atombombát lesz képes legyártani. Egyes források szerint Irán körülbelül öt évre lehet az atombombától. Közben az Iránban zajló hadgyakorlat keretében egy nagy hatótávolságú rakétát is sikeresen tesztelt a hadsereg.
Az iráni vezetés továbbra is azt hangsúlyozza: a program békés célokat szolgál. Arra, hogy a dúsítással felhagynak, még „Hamupipőke keresztanyja sem számítana” - jegyezte meg a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség egyik munkatársa. Teherán már közel egy éve meglepően ügyesen taktikázik, és különösebb következmények nélkül dúsít uránt. Köntörfalazó taktikájával sikerült semlegesítenie az európaiakat, akik a közel-keleti elemzők szerint „imádják a párbeszéd és a tárgyalások fogalmát” és komolyan azt remélik, hogy ezek megoldáshoz vezethetnek. Bár a gyakorlatiasabb Amerika sürgeti a szankciók kivetését, Teheránnak az ENSZ Biztonsági Tanácsát is sikerült megosztania: a nagy kereskedelmi partnereinek számító Kína és Oroszország már éreztette, hogy a szankciókat nem támogatja, mivel „a diplomáciai csatornákat még nem merítették ki”.
Az iráni vezetés nyilatkozatai azonban nem sok kétséget hagynak az ország szándékai felől. Ali Laridzsani, az atomprogrammal kapcsolatos tárgyalások iráni vezetője szerint: „Irán folytatja az urándúsítást. Akik szankciókkal fenyegetnek bennünket, jól tudják, hogy az atomprogramunkra is nemzetközi szankciók közepette tettünk szert. És ez a program most már visszafordíthatatlan.” Többen úgy vélik: ha Iránnak sikerül atombombára szert tennie, az egész Közel-Keleten végigsöpör majd a nukleáris fegyverkezés szele, és Teherán erejének ellensúlyozása céljából Szaúd-Arábia és Törökország is hasonló programokba kezdhet. Ha az amúgy is instabil régióban kitörne egy konfliktus a szemben álló erők között, szinte lehetetlen volna megakadályozni, hogy átcsapjon egy nukleáris háborúba.


Iráni rakétateszt: nem csak az atombombára koncentrálnak

Cipi Livni izraeli külügyminiszter szerint: „A világnak nem szabadna azzal áltatnia magát, hogy Irán tényleg párbeszédet akar. Csak időt akarnak nyerni. Ezt nem szabad megengedni. Szankciókat kell kivetni - minél előbb, annál jobb.” John McCain amerikai szenátor pedig így nyilatkozott: „Szerintem a szankciók csak az első lépést jelentik. Reméljük, hogy hatásosak lesznek, és reméljük, hogy az irániak felhagynak a dúsítással. Én ezt egyébként nagyon kétlem, de lépésről lépésre kell haladnunk.” Irán számára sokatmondó lehet az, hogy az ENSZ mennyire valósítja meg a libanoni konfliktus kapcsán meghozott 1701-es számú határozatát. Egyes elemzők szerint a jövőre nézve azonban két - nem túl rózsás - alternatíva marad: vagy egy megelőző csapással valaki pontot tesz az iráni atomprogram végére, vagy a világ néhány éven belül egy atomháború szélére sodródik.