Vissza a tartalomjegyzékhez

Pálfy Gyula
United 93

A legdermesztőbb a gép becsapódása előtti perc. Pedig a filmben végig használt kézikamera itt már vadul ugrál, a képsor alig látható, és mégis - soha ne történjen meg! - mintha ott lennénk. A halálba kormányzott gép pilótafülkéje elleni rohamban átéljük az életösztön küzdelmét a vallásos halálvágygyal szemben. Kezünk megfeszül a botkormányért vívott harc közben, vérnyomásunk nő, ahogy a gép sivításával együtt gyorsan növekszik a lenti táj. Aztán hirtelen csönd és teljes sötétség.

Utóhatás a mozi sötétjében: nem tudunk moccanni.
Most nincs híres akciósztár, és nincs „utolsó percben megmentős” rész sem. Valódi emberek a hősök. Ismerőseink szinte. Látjuk őket a fedélzetre lépni, gesztusaik nyíltak, arcukon a valóban létező amerikai optimizmus. Megköszönik a reggelit, és nem sejtik, hogy számukra ez az utolsó.
2001. szeptember 11. ma a történelem első számú dátuma. Az marad jó ideig. A United 93 című film az ötödik évfordulóhoz közeledve kezdi meg a nagy tragédia játékfilmes feldolgozásait. Azon a szörnyű napon az U-93-as belföldi járatot a terroristák a Fehér Házra irányították volna, de az utasok ezt megakadályozták, s a gép a szántóföldre zuhant. Nem élték túl ők sem, ahogy a WTC két tornyába csapódott gépeken levők sem, de bátor tettükkel sokak életét mentették meg.
Nyilván hamarabb adódott a látványos mozi ötlete, és nyilván visszafogták a lendületet, hogy túl korai lenne még, ám most egyszerre két mozifilm is emlékeztetni kíván. Míg Oliver Stone hamarosan nálunk is látható WTC-je eszközeiben (zene, színészek, látvány) szuperfilmes darab, a United 93 szinte dokumentumfilm, ismeretlen színészekkel.
Mégis van véleménye a dolgokról. Iszlám imával kezdődik például a film, s a gyilkosok szinte végig imádkoznak. Később már az utasok is imádkoznak, majd újra a géprablók, egyikük már véres kézzel - megértjük: nem ahhoz az Istenhez, mint az áldozatai.
A film két másik színhelyén, a polgári légiirányításnál és a légierőnél közben mindenki teszi a dolgát. De ez a nap sokkol, és csaknem lebénít. Ellentmondó parancsok, tétovázó döntéshozatal, egy régvolt, jóhiszeműbb (vagy naivabb?) világ védtelensége az életre kelt rémálmokkal szemben. És amikor a világhatalom agyközpontjaiban sem értik, mi ez a zűrzavar, valaki gyorsan bekapcsolja a CNN-t. A tévéből tudják meg, hogy a világ új korszakba lépett… ott, a szemük láttára.