Vissza a tartalomjegyzékhez

Vígh Gábor
Az autómaffia fogságában
Öt hónap alatt tizenhat luxusautót lopott el

„Az volt a lényeg, hogy nagyon komoly üzletembernek kellett látszanom. Mindig többszázezres Armani öltöny volt rajtam, dombornyomott bankkártyával mászkáltam, melyen ötmillió forint hitelkeret volt a nevemen, ötcsillagos luxusszálloda elé kértük a 35 milliós autót. Még a bérlés helyszínére is tolmáccsal mentem, négymillió forintot érő karlánccal, kétmilliós órával. Szegény ügyintézők csak lestek, hogy ki lehet ez az ember” - mondta el lapunknak az ukrán-szerb autómaffia egyik áldozata, akit arra használtak fogva tartói, hogy saját nevére bérelt luxusautókat csempésszen át országhatárokon.


Fotó: Somorjai László

Minden túlzás nélkül kijelenthető, hogy hazánk autópiacán is megjelent a szervezett bűnözés azon formája, melyet eddig legfeljebb csak a filmekben láthattunk. Múlt heti számunkban beszámoltunk egy Nyíregyházán elkövetett bűncselekményről, melyben „kimosdatott” hajléktalanokat használtak fel nulla forintos kezdőrészlettel megvásárolt gépkocsik eltulajdonításához. A helyi rendőrség mindeddig 11 ilyen bűncselekményről tud, a 44 millió forinttal megrövidített kereskedők szerint azonban nem kizárt, hogy ez a szám csak töredéke a valós adatoknak.
Az egyik, gépjárművek értékesítésével foglalkozó nyíregyházi hitelügyintéző lapunknak elmondta, hogy folyamatos éberségük ellenére előfordulhat, hogy „bepalizott hajléktalannak” vagy más nincstelennek intézik a sokmilliós lízinget. Az egyik potenciális „vevőjük” például tehergépkocsi-vásárlás céljából érkezett, és építésvezetőként mutatkozott be. A teherautó átadása után azonban feljelentést tett, miszerint ő lakáshitelt szeretett volna felvenni. Az illető valószínűleg nem tudta, hogy egy autókereskedőnél milyen feltételekkel adják a hitelt, ezért járt háromszor (!) is a szalonban.
A kereskedők persze megpróbálnak védekezni az ilyen csalások ellen, és szúrópróbaszerűen ellenőrzik a hitelkérelmeket. Nem egy esetben meg is tudják akadályozni a bűncselekmény elkövetését. Nemrég egy fiatalemberrel érkezett a vásárló, aki az ügylet során hamis nevet írt alá, személyigazolványának számát pedig nem adta meg, hanem egyszerűen kisétált a szalonból. A hoppon maradt álvevő elmondta, hogy 20 ezer forintot ígértek neki, ha a nevére vehetik meg az egyik teherautót. Mindehhez hamis munkáltatói igazolást is biztosítottak volna számára. A tulajdonos véleménye szerint az autókereskedés olyan iparág, ahol vevő híján beindul a vevőgyártás, majd az értékes zsákmánnyal minél előbb igyekeznek elhagyni az országot.
Az autómaffia keze azonban nemcsak az új gépkocsikra terjed ki, hanem az autóbérlésekre is. Ez történt Róberttel is, akit egy ismerőse vett rá arra, hogy éttermet vezessen Romániában. Megérkezésekor tudatták vele, hogy mint komoly üzletembernek, autót kell bérelnie. A szalonban aztán kiderült, hogy hosszú távú „munkája” is ez lesz: a maffia pénzén kell luxuskategóriájú autókat kölcsönöznie a saját nevére, majd egy másik országban leadnia. „Az volt a lényeg, hogy nagyon komoly üzletembernek kellett látszanom. Mindig többszázezres Armani öltöny volt rajtam, dombornyomott bankkártyával mászkáltam, melyen ötmillió forint hitelkeret volt a nevemen, általában ötcsillagos luxusszálloda elé kértük a 35 milliós autót. Még a bérlés helyszínére is tolmáccsal mentem, négymillió forintot érő karlánccal, kétmilliós órával. Szegény ügyintézők csak lestek, hogy ki lehet ez az ember” - meséli Róbert, aki az éttermezés mellett szabadságáról is kénytelen volt lemondani. A gépkocsikat szoros őrizet mellett kellett áthoznia, csak a határon ment át egyedül, egyébként előtte és mögötte is fegyveresek kísérték. Az átkelésnél is fontos volt a megjelenés, ott is drága öltönyben, jól látszódó köteg euróval a mellényzsebében kellett vezetnie, ha pedig a bőröndjét is megvizsgálták, az abban levő ruhák között a 100 ezer forintos volt a legolcsóbb. Az akciók előtt mindig figyelmeztették: egy rossz mozdulat, és nem csak ő, de akár még a határőr is meghalhat. A szervezők legálisan, útlevéllel keltek át, a túloldalon megvárták, és még azt is megmondták, hogy melyik sávba álljon. A határ utáni első faluban leadta a kocsit, elszállásolták egy hotelben, majd az éjszaka leple alatt egy letisztázott helyen visszahozták az országba.
„Ukrajnában pecsét kell az útlevélbe a nagy értékű autókhoz, ott azt hiszem, ezer dollárba került egy határőr. ML Mercedes esetében ehhez jön a tíznapos bérleti díj 1600 dollárért és a szálloda ára, amely így összesen háromezer dollár. A kocsit eladták kilencezerért, vevő és eladó is jól járt. Az ML megrendelője állítólag a kijevi rendőrkapitány fia volt” - osztja meg élményeit a „kényszerbűnöző”, akit az ukránok nemsokára a szó szoros értelmében átadtak a szerb maffiának, mivel kiállása és karaktere maximálisan megfelelt az ilyen típusú ügyletek lebonyolításához. Szabadkán ugyanazt kellett tennie, mint addig, de már egy lakás foglya is volt. Főnököt sosem látott, az ukránok részéről hét ember - beleértve a gorillákat is -, szerb részről pedig nyolcan voltak vele. Megesett, hogy egy hatalmas, medencével, szaunával, bárral felszerelt, kívül-belül tölgyfa borítású palotában lakott teljesen egyedül, de bevallása szerint még sok olyan káprázatos helyre jutott el, melyről mások csak álmodni mernek. Feleségével telefonon tarthatta a kapcsolatot, Ukrajnából hetente, Szerbiából négy-öt naponta felhívhatta, de mindig csak azt mondhatta, hogy éppen dolgozik. A „munkához” használt telefonokat minden akció után megsemmisítették, még a kártyát is darabokra törték. A szerződéseken csak Róbert neve szerepelt, a szervezők minden nyom nélkül, „nagyon profin” intézkedtek.
Fogsága idején folyamatosan kereste a menekülés lehetőségét, míg végül Ausztriában köszönt rá a szerencse. Mivel bankkártyáját nem fogadták el az ottani bankok, őrzői kénytelenek voltak egy időre egyedül hagyni a hotelben. „Úgy, ahogy voltam októberben, egy papucsban, öltönynadrágban, fehér ingben kisétáltam a hotelből, az állomáson a nálam lévő pénzből vettem egy cipőt, majd az első vonattal hazajöttem. Egyenesen a lakásomra mentem Pesten, mert ők azt a címet nem tudták” - emlékszik az örömteli búcsúra Róbert, akit a korábbi fogásoknál nagyobb értékű autókra ugrasztottak volna az üzlet Nyugatra terjeszkedésével. Hazaszökése után pár hónappal Róbert feladta magát a rendőrségen, ahol történetét olyannyira nem hitték el, hogy előzetes letartóztatásba került. Tizennyolc hónapot töltött börtönben, mígnem egy másik, hasonló technikával dolgozó maffiacsoport lebukott, és így végre kiderült, hogy neki életét fenyegető kényszer hatására kellett csalnia. A vonatkozó jogszabályok alapján így felmentették, bár hazamenni már nem tudott, mert amíg börtönben volt, a családja kitagadta.
Az autómaffia-hálózatok felderítése folyamatosan zajlik, több bűnözőt el is kaptak már a hatóságok, ám a helyzetet bonyolítja, hogy a rendszer egész Kelet-Európát behálózza. Róbert elmondása szerint még a kölcsönzők is használnak lopott gépkocsikat, melyeket a hivatalos márkacégen keresztül mosnak tisztára. Ő maga öt hónap alatt tizenhat autót bérelt ki a fenti módszerrel, ezek közül a legolcsóbb értéke 10 millió forint volt. A rendőrség előzetes adatai szerint viszont a kár összértéke csupán 30 és 50 millió között mozog.