„Iggy Pop a nagy túlélő - mint egy régi autó” - olvasható az Oktatási
Minisztérium Sulinet honlapjának ajánlóján. „Az egykori punkidol, a létező
összes szenvedélybetegségtől függő Iggy Pop vezette csapat el nem évülő és még
ma is érvényes muzsikájáról híres.” „Minden idők egyik legenergikusabb
előadója.” Néhány szalagcím Iggy Pop augusztusi fellépését megelőzően a magyar
sajtó háza tájáról. Ezek után meglehetősen izgalmas kalandozásnak ígérkezik a
hangzatos dicshimnuszok mögé lesni, s felvillantani Iggy Pop negyvenéves zenei
életművének legfontosabb állomásait és valódi arcát.
Iggy Pop, a Stooges zenekar frontembere James Jewell Osterberg néven látott
napvilágot 1947. április 21-én Muskegonban, Michigan államban. Zenei karrierjét
az Iguanas nevű középiskolai zenekarban kezdte, innen ered az Iggy elnevezés. A
Michigani Egyetemet otthagyva Chicagóba költözött, hogy az ottani zenei világgal
is megismerkedjen. A rövid ismerkedést követően a The Doors hatására
megalapította a Stoogest, mikrofonra cserélve a dobszerkót. Ezt követően ráragad
az Iggy mellé a Pop elnevezés, mivel egy koncert alkalmával teljesen leborotvált
szemöldökével kívánt mindinkább hasonlítani kemoterápiával kezelt Pop nevű
barátjára.
Annak ellenére, hogy tizennyolc nagylemeze közül egyik sem lett közönségsiker, a
Stooges pszichedelikus prepunkja számtalan zenekarra és irányzatra volt nagy
hatással - a Sex Pistolstól a Guns N’ Rosesig, a Red Hot Chili Pepperstől a Rage
Against The Machine-ig, vagy akár Tom Jonestól Snoop Doggy Dogig. Innen ered
másik beceneve, a „Punk keresztapa”. Mikor megkérdezték tőle, mégis mit ért ő az
általa képviselt punk rockon, cinikusan így válaszolt: „A punk rock
tulajdonképpen egy szó a dilettáns és szívtelen manipulátorokra, akik zenéjükkel
elveszik az energiát, a testet, a szívet, a lelket, az időt és a gondolatokat a
fiataloktól, akik mindezt oda is adják nekik. Ez a stílus a divaton, az
elitizmuson, a sátánizmuson alapul és minden rohadt dolgon, ami a rock and
rollban megtalálható. Az a szemét zörej, amit hallasz, egy csodálatos zenei
géniuszt takar: engem. Miközben zenélek, nem érzek örömöt vagy fájdalmat, sem a
testemben, sem a lelkemben.”
Énekstílusát a korai években a lázadás jellemezte, ezt követően egyre inkább
narratív formát öltve átment a nihilista, urbanizációellenes mondókázásba, majd
ismét visszakanyarodott a félelem, a zavar és a földön kívüli érzelmek
birodalmába. Zenéjének üzenetét a következők szerint definiálta: „A zenénk
üzenete ez: szörnyűek vagyunk, szörnyen barók és nyájasak, és ha bennünket
hallgatsz, segítünk beilleszkedni a társadalomba.”
Társadalmi beilleszkedése a hetvenes évek közepén a Stooges feloszlásával
kezdődött, Iggy súlyos heroinfüggőségének köszönhetően. Belőtt állapotában hol
mogyoróvajban fetrengett meztelenül a színpadon, hol törött
sörösüvegcserepekben, mint 1974-ben michigani koncertjén. Egy ízben orálisan
közösült nézőközönsége előtt, és nyíltan propagálta a válogatás nélküli szexet.
Ő vetette be magát először a színpadról a közönség soraiba, igaz, egy alkalommal
kórházban kötött ki a földet érést követő vállficamodással. Budapesti alternatív
zenei körökben a mai napig tartja magát az a történet, miszerint Iggy a hetvenes
évek közepén szíven szúrta magát egyik koncertjén.
Nem túl sok sikerrel ugyan, de 1975-ben bevonult elvonókúrára, majd egy
neurofiziátriai intézetbe.
Pályáján David Bowie lökdöste tovább egy újabb nagylemezzel, de drogproblémái
továbbra sem szűntek meg. Az újra összeállt Stooges búcsúkoncertjén a zenekar
tagjai összeverekedtek egy motoros bandával, az incidens így tömegverekedésbe
torkollott.
Egy időre kábítószerrel való visszaélés miatt Iggy Pop börtönbe került.
Zenekarának basszusgitárosa, Dave Alexander 1975-ben alkoholfogyasztás közben
meghalt. A folytatódó kábítószer-problémái ellenére David Bowie továbbra is
támogatta őt, sőt magával vitte Berlinbe, ahol is társszerzőként és producerként
közreműködött a The Idiot (Az idióta) és a Lust for Life (Életrevaló kéj) című
szólóalbumain.
Szólókarrierjével párhuzamosan a színészetbe is belekóstolt. Tizenöt filmben
szerepelt, olyanokban, mint például a Sex Pistols basszusgitárosának önpusztító
szerelmi életét bemutató Sid és Nancy, a szürrealista Nyugati halott ember, vagy
a Történetek a kriptából tévésorozat. Tizennyolc filmhez zenét is szerzett,
olyanokhoz, mint például a kábítószeres kultuszfilmnek számító Trainspotting.
Mozgásáról és alakjáról mintázták meg a Gyűrűk ura
számítógépesjáték-változatának Gollum-figuráját, a Nike sportszergyár pedig
zenéjével népszerűsítette termékeit a ’96-os olimpia alkalmával.
Még egy albuma jelent meg David Bowie pártfogásában, majd ezt követően a Guns N’
Roses és a The B-52’s tagjaival zenélt közösen. Két további szólóalbum után Iggy
legutóbbi nagylemezén közreműködött a Green Day neopunk zenekar és az eredeti
Stooges két életben maradt tagja is. Az album címadó Koponya-gyűrű daláról így
nyilatkozott: „Olyan, mint az ősi, legprimitívebb Stooges hipnotikus rigmusok
(»Koponya-gyűrűk, gyors autók, dögös csajok, guszta dolgok, koponya-gyűrűk,
gyors autók, dögös csajok, guszta dolgok«).”
Iggy Pop augusztus 15-én adott koncertet Budapesten, a Szigeten. Az Index
beszámolója szerint ezúttal sem fél oktáv terjedelmű hangjával, hanem
előadásmódjával nyűgözte le értő közönségét. A hatvanadik évét taposó Iggyről
már a negyedik-ötödik szám alatt lecsúszott a nadrág, s mint azt a tudósító
fontosnak tartotta megjegyezni, a művészről feketén-fehéren kiderült, hogy nem
az alsónemű-viselet élharcosa. A fentiek fényében igazán érdekes lenne tudni, mi
az a korszakos érték, ami miatt Iggy Popot kiáltották ki - az adófizetők
pénzéből százmillió forinttal támogatott - Sziget Fesztivál első számú
csillagának.