Vissza a tartalomjegyzékhez

kohnbandi
Benzin az euróra

Csak a rosszakarók és a makrogazdasági adatokkal hadilábon állók vélhetik úgy, hogy valamiféle veszélyhelyzet lenne. A kormány politikája kiszámítható, befektető- és lakosságbarát.
Mert miről is van szó?

Az, hogy tegnap még 255 forintot ért egy euró, és ma már 260-at is megadnak érte, még nem jelent problémát. Kérdezem én: miért kell farkast kiáltani, amikor egy euróért csak 265 forintot adnak? Jó, tegyük fel, hogy akár 270 forintról is szó lehet. De ne fessük az ördögöt a falra akkor, ha 275 forintnál tart az euró beváltása! Tegyük fel őszintén a kérdést: annyira nagy ügy, hogy 280-at ér most az euró? Volt már sokkal de sokkal rosszabb helyzetben is a költségvetés. Például a tatárjárás után. És a riogatás akkor sem oldotta meg, és most sem oldja meg a helyzetünket, és hiába állítják egyesek, úgynevezett szakértők, igenis, a 285 forintos euró még nem a vég! Csak nyugalom, nem hajt a tatár! Hiszem, hogy ennél is magasabbra juthatunk. Erre hajlandó vagyok bármennyit feltenni, akár euróban, még ha 290-et kapok is érte.
És ha kérhetném, őrizzük meg a józanságunkat! Nem arra gondolok, hogy már lassan az alkohol is olyan drága, hogy szomjan halnak a szesztestvérek, hanem azt kérem, tornáztassuk agyunkat matematikai és logikai feladványokkal! Például: ha 1990-ben több ezer taxis vonult az utcára a 60 forintos benzinár miatt, akkor hány taxis fog hová vonulni a 320 forintos benzinár miatt?
A szerencsés megfejtő fél liter sebbenzint nyer.