Vissza a tartalomjegyzékhez

Lukács András
Ultramodern ókori csillagvizsgáló
Nem Kopernikusz volt az első

Átírhatja a görögök tudománytörténetének egyes lapjait az Antikythera-mechanizmusnak nevezett ókori régészeti leleten található szöveg teljes feltárása. A szövegen dolgozó kutatócsoport nemrégiben jelentette be, hogy speciális röntgentomográfiával sikerült rekonstruálniuk a szöveg nagy részét, és novemberre elkészülnek az ókori „számítógépen” található teljes szöveggel. A készülék komplexitása mellesleg megragadó: a kerekek forgatásával több bolygó mozgása modellezhető, készítője ráadásul minden bizonnyal heliocentrikus világképpel rendelkezett - tizenhét évszázaddal Kopernikusz felfedezése előtt.

Az első analóg számítógépnek is nevezett műszerre 1902-ben talált rá egy görög gyöngyhalász, név szerint Eliasz Sztadiatosz az Antikythera szigete mellett i. e. 1. században elsüllyedt római hajóroncsban. A 33 centiméter hosszú, 17 centiméter széles és 9 centiméter vastag műszer eredetileg egy fadobozba volt szerelve. Felszínén mintegy kétezer betűből álló szöveg található, melynek 95 százalékát sikerült eddig megfejtenie a nemzetközi kutatócsoportnak.
Működését illetően először Derek J. de Solla Price történész tett javaslatot 1959-ben az Egy ősi görög számítógép című, a Scientific Americanben megjelent cikkében. Price szerint a több mint harminc fogaskerékkel rendelkező szerkezet (a műszer miniatürizálása a 18. századi órakészítés szintjén valósult meg) valójában egy analóg naptárszámítógép volt, amellyel bolygók és csillagok mozgását lehetett meghatározni. A műszer készítőjének kilétére csak Cicero (kis képünkön) egy megjegyzéséből lehet következtetni: a híres szónok és filozófus egy helyen ugyanis említést tesz egy olyan készülékről, amelyet „nemrégiben készített Poszeidoniusz barátunk, amely minden egyes fordulatával a Nap és az öt bolygó hasonló mozgását mutatja be”. Ebből az idézetből következtetnek arra, hogy a műszer a Poszeidoniusz sztoikus filozófus - akinek Cicero is tanítványa volt - által alapított rodoszi akadémián készült, amely korának jelentős csillagászati központja volt.

A szerkezeten az évek folyamán sok vizsgálatot elvégeztek, aminek eredményeképpen a műszernek számos rekonstrukcióját készítették el, néhol pontosítva Price közel fél évszázaddal korábbi megfigyeléseit, illetve feltevéseit. A műszer felületén található szöveg megfejtésének csak a múlt évben láttak neki, azt követően, hogy Mike Edmundsnak, a Cardiffi Egyetem asztrofizikusának és Tony Freeth filmes szakembernek sikerült megnyernie az ügy számára az X-Tek nevű brit céget, illetve a Hewlett Packardot. A kis csapat végül egy nyolctonnás speciális röntgenkészüléket szállított Athénba, ahol - mint az a május 30-ai sajtótájékoztatón elhangzott - a feliratok 95 százalékát sikerült megfejteni.
Az eddigi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy az Antikythera-mechanizmus napközpontú, vagyis heliocentrikus szemlélettel készült. Ez valamelyest meglepő lehet annak fényében, hogy sokáig Kopernikuszt tartották a heliocentrikus csillagászat megalapítójának. Úgy tűnik azonban, hogy a görög tudományban erősebb lehetett a heliocentrikus felfogás, mint azt korábban gondoltuk. Az Antikythera-mechanizmus megalkotója mellett például Szamoszi Arisztarkhosz Arisztotelész után néhány évtizeddel saját számításai után arra jutott, hogy a Föld kering a Nap körül, és nem fordítva.
Bár komplexitásában az Antikythera-mechanizmus felülmúlja az eddig felfedezett ókori naptárakat és műszereket, az ókori civilizációk meglepően kiterjedt csillagászati ismeretekkel rendelkeztek. A régészeti ásatások során számos naptárra, térképre sikerült rátalálni, amelyekből az derül ki, hogy az egyiptomi, maja, azték, görög civilizációk szinte pontosabban ismerték az eget, mint a (teljes) Földet. Robert Benfer, a Missouri-Columbia Egyetem antropológus professzora például egy körülbelül négyezer éves, hatalmas szobrokból álló „naptárt” talált Peruban, amelyet az első magyarázatok szerint a helyiek mezőgazdasági tevékenységükhöz használtak. Az ehhez hasonló, csillagászati szereppel is bíró építmények nem ritkák, egyik leghíresebb képviselőjük a sokat kutatott Stonehenge, ahol a köveket úgy helyezték el, hogy segítségükkel napfogyatkozások, holdfogyatkozások, valamint a tavaszi napéjegyenlőség időpontját is pontosan meg tudták határozni.
Nemrégiben fedeztek fel a régészek egy Stonehenge-hez hasonló funkcióval rendelkező, százhuszonhét hatalmas kőtömbből álló ősi csillagvizsgálót a brazíliai Amapa államban. Az Amazonas-medence egyik fennsíkján elhelyezkedő építmény „korát” mindössze kétezer évesre becsülik a brazil régészek, akik szerint a kőtömbrendszer csillagvizsgáló és naptár is volt egyben, egyik köve pedig a téli és nyári napfordulót jelezte.