Mivel a foci nagyon egyszerű játék, ezért szinte bárhol játszható. Afrikában
például sok helyütt nejlonzacskókat töltenek meg szeméttel, majd a spárgával
átkötött "labdát" rúgják önfeledten. A labdarúgást könnyű népszerűsíteni és
nézőközönséget verbuválni az alkalmi vagy profi csapatok köré. A rajongótáborok
gyorsan kialakulnak, a lehetséges szponzorok nagy örömére.
A vébé több mint egymilliárd ember figyelmét köti le. A főszervező, a FIFA
másfél milliárd dolláros bevételt könyvelhet el a televíziós és médiajogokért.
Nincs még egy játék, amely ennyire népszerű lenne, és a világ globalizációs
folyamatában ennyire tudatosan használnák. A házigazda Németország új
országimázst kíván a világ elé tárni a világbajnokság kapcsán.
Nem ma kezdtük
Az emberek mindig is rúgták a "bőrt": az ókorban például az ellenség levágott
fejével vagy töltött disznóbéllel passzolgattak barbár elődeink. A mai foci
gyökereit Angliában kell keresnünk. A 19. századi viktoriánus Anglia fejlett
iskolarendszerének egyik kedvenc játéka volt a futball. Az egyetemek és a
köziskolák különböző szabályrendszerein eleinte nem lehetett eligazodni: sok
helyen engedélyezték a kéz használatát, ez később a rögbi és a futball
különválásához vezetett. 1863. október 26-án a Freemasons nevű londoni kocsmában
diákok megalakították a Futball Szövetséget, és tizenhárom alapszabályt
fektettek le a játékkal kapcsolatban, ami létrehozta a mai futball arculatát.
Melvin Bragg brit irodalomkritikus szerint a Futball Szövetség szabálykönyve
egyike annak a tizenkettő nagy horderejű könyvnek, amely megváltoztatta a
világot. 1885-ben már fizetett profi futballisták játszottak Angliában, az első
liga is itt alakult tizenkét csapatból, és egy-egy jó mérkőzésre 50 ezer ember
is öszszegyűlt a 19. század végi Liverpoolban. A brit kolonializmus és
kivándorlás együttesen népszerűsítette a focit az egész világon.
Az első világbajnokságot 1930-ban rendezték, 1934-ben pedig már a Mussolini
vezette Olaszország fogadta a világ válogatottait, és az olasz csapat be is
gyűjtötte első világbajnoki címét. 1954-ben Svájcban a magyar válogatott, az
aranycsapat, mindenki másnál közelebb került az aranyéremhez, de végül csak
ezüst lett belőle, és a németek háborús vereségük után első nagy nemzetközi
sikerüknek örülhettek. A híres német rendező, Werner Fassbinder egyik filmjében
megörökítette, ahogy a rádióban a német riporter a meccs végén önkívületben
üvöltötte, hogy "Németország újra valami!".
A futballsiker azonban nemcsak a nagy nemzetek lágy nacionalizmusát váltja ki.
Miután az afrikai Ghána történetében először kvalifikálta magát az idei
világbajnokságra, az eredményt az ország függetlenné válásához hasonlították.
Egyre színesebb
1954-ben még fekete-fehérben közvetített a televízió, és a legtöbben rádión
keresztül követték az eseményeket. 1970-ben Mexikóban már színesben láthatta a
világ a brazil válogatott tündöklését. Mára Indiában is a foci vált az egyik
legnépszerűbb sporttá. Bikram Singh indiai sportvezető szerint a foci az új,
globalizálódó India része. Hiszen kinek van ma ideje egy krikettmeccs előtt ülni
öt-hat órán keresztül?
A 2002-es dél-koreai és japán világbajnokság a Távol-Keleten is tovább
népszerűsítette a futballt, emlékezzünk vissza, mekkora tömegmegmozdulások
voltak Dél-Koreában, amikor válogatottjuk enyhe bírói segédlettel egészen az
elődöntőig menetelt.
David Beckhem vezetésével Németországba érkeznek
az angol csapat tagjaiNagy pénz, nagy foci, tartja a mondás, és a modern foci valóban nagy pénzzel jár
együtt. Az idei világbajnokság televíziós és médiajogaiért 1,5 milliárd dollárt
fizettek a különböző társaságok. Ez az összeg megegyezik az athéni nyári olimpia
médiabevételeivel. A FIFA tizenöt hivatalos szponzora (Continental, Gillette,
Fujifilm, Hyundai, Coca-Cola, Mastercard, Deutsche Telekom, McDonalds, Avaya,
Fly Emirates, Toshiba, Philips, Adidas, Yahoo, Anheuser-Busch) 900 millió
dolláros visszatérítést szavatol a marketingjogokért. A futball szerte a világon
népszerű, de azért megvannak a központjai, ezek pedig a legfejlettebb
EU-országok: Nagy-Britannia, Németország, Franciaország, Olaszország és
Spanyolország. A Deloitte pénzügyi beszámolója szerint 1995 és 96-os idényben a
fenti országokban 2,5 milliárd dolláros összbevételt hozott a futball. A
2005-2006-ra tervezett 8,5 milliárd dolláros bevétel jól jelzi a dinamikus
pénzügyi növekedést. A nemzeti bajnokságok is ezekben az országokban a
legerősebbek, ahol elegendő pénz van a világ legjobb focistáinak
szerződtetésére. Az idei Arsenal-Barcelona BEK-döntőn részt vevő 28 játékos a
világ 12 különböző országából jött. A brazil válogatottban például alig szerepel
olyan játékos, aki hazája bajnokságában játszik.
Arculatváltás
Németország hatalmas lobbisikernek könyveli el a vébé rendezési jogának
megszerzését, amiben a németek által nemes egyszerűséggel "császárnak"
keresztelt Franz Beckenbauernek központi szerepe volt. A németek kiváló üzleti
és PR lehetőségnek tartják az eseményt, és nem csak híres szervezőkészségüket és
precizitásukat kívánják bizonyítani a rendezvénysorozat során. A döntőnek helyet
adó berlini stadiont még Adolf Hitler építtette, és itt zajlott az 1936-os
nacionalizmussal erősen átitatott olimpia. A szervezők feledtetni szeretnék a
múltat, és egy barátságos, kreatív, humoros, vendégszerető házigazda szerepét
eljátszani, természetesen hatalmas biztonsági intézkedések közepette. Egy új
német imázs megteremtése a céljuk, és Merkel kancellár szerint a világbajnokság
remek alkalom arra, hogy Németországot egy "vendégszerető, vidám, modern és
ötletgazdag házigazdának mutassák be".