Tihanyi Péter
A nagytestvér árnyékában

Egy család, aki jobban él, mint négy évvel ezelőtt. Orbán Győző nem tartja sportnak a futballt, bár bátyja a Felcsút SE-ben focizik. Viktort – mint mondja – „igazi néptanítónak látja, abból a fajtából, akik a történelmet mindig is jó irányba vitték”.

Hogy vannak, Győző?
– Biztos nagyon szidnak bennünket, mert teljesen egészségesek vagyunk. A családunkban korához képest mindenki jól van. Nem szorul egyikünk se ápolásra vagy segítségre, és mikor az Úristen „kiválogat” bennünket, mindig sorrendben teszi. Most halt meg a bátyám apósa, Anikó apukája, pár nap múlva lesz a temetése. Ezt a rossz hírt leszámítva teljesen rendben vagyunk.
A saját cégét, bányáját Ön is vezeti?
– Van a Dolomit Kft., amelyik külszíni bányászattal foglalkozik; fúrás, robbantás, bányászkodás, egyebek. Ennek a cégnek az apám ötven százalékban tulajdonosa, ez az ő birodalma (amit ott lát lenn, messze, azokkal a gyönyörű gépekkel, na, az az ő bányája), ezt ő is vezeti. Áron, akivel megérkezésükkor találkoztak, aki kiköpött Viktor még ma is, ő is benne van apám cégében, a kereskedelmi osztályt vezeti mint alkalmazott. És van a családi cég, amit én vezetek, az pedig a finom őrleményeket csinálja, tehát a követ, amit apám cégétől, a Dolomittól veszek, szállítószalagon beszállítjuk az üzembe, ott megtöröm, szárítom, osztályzom, és silós kocsikban szállítom a megrendelőknek.

Az édesanyjuk is benne van a buliban?
– Õ csak minimális százalékban, azért hogy ne legyen kisemmizve. Édesanyánk leginkább az ünnepi ebédekre fogja össze a családot.
Ön és édesapja hány tonna követ fejtettek ki, dolgoztak fel és szállítottak el az elmúlt években?
– Ha a jó és a rossz éveket átlagosan öszszeadjuk, körülbelül évi négyszázezer tonnát számolhatunk. Ha az apám kezdési idejét is hozzávesszük, mert a mostani sikerünk nagy része is az ő műve, ’77 óta dolgozunk bányában, ez harminc év. Akkor harmincszor négyszázezer, ez összesen tizenkétmillió tonna. Harmincmillió a bánya kőkészlete, úgyhogy durván harminc évet tudunk még itt dolgozni. Remélem, hogy én majd innen megyek nyugdíjba.
Miért szép ez a munka, miért szereti?
– Attól, hogy alkotás. Valamiből létrehozok valamit. Üzemmérnök a szakmám, van ötvenhárom gépem meg egy bányám. Ezeket olyan módon kell üzemeltetnem, hogy a végeredmény a legoptimálisabb legyen.

Ifj. Orbán Győző

Amerre a szem ellát, különböző méretű hófehér kövek „hevernek” mindenfele. Ez a látvány nem tölti el gyönyörűséggel?
– Már láttam annyiszor, hogy különösebben nem hat meg. Mikor 2002-ben megnősültem, Egyiptomba mentünk nászútra. Hatszáz kilométer kősivatag. Na, mondom apámnak, tuti nem vagyunk normálisak. Otthon húsz éve csak köveket látunk, erre kijövünk Egyiptomba köveket nézni.
Mikor a bátyja volt a miniszterelnök, gondolom, jóval több megrendelést kaptak, mint most.
– Rosszul gondolja. Elmondom a nagy titkot. Egy mifajta kőbányának tényleg a legnagyobb bolt autópályának szállítani, mert óriási mennyiségben kell termelni egyforma köveket. Viktor kérte, hogy ne szállítsunk addig követ az autópályának, amíg ő a miniszterelnök. Na jó, szállítottunk máshova, de így is durván kétszázmilliós árbevételtől estünk el. Az elmúlt négy évben azonban gyönyörű megrendeléseink voltak, és vannak ma is. Minden évben előrementünk és fejlesztettünk valamit. Akár nyithatnék egy új bányát is, de minek, úgysem tudok több rántott húst megenni, vagy lehetne egy nyaralóm Horvátországban, amit aztán lebontanának. Van négy gyermekem, abból kettő pici, most – mivel érettebb vagyok – több időt töltök a kicsikkel, mint annak idején a nagyobbakkal, amikor is látástól vakulásig hajtottunk.
Birkózik még?
– Hogyne. Veterán aranyat is nyertem az elmúlt négy évben. Az egyik haverom csinált egy kis edzőtermet Szabadbattyánban, és mostanában ott jövünk össze.
Foci?
– A labdajáték nem sport.
Akkor a felcsúti SE is semmi?
– Az is labdajáték. A focit a tévében sem nézem, nemhogy élőben.
Ugyanolyan nyugodtnak, kiegyensúlyozottnak látszik kívülbelül, mint amikor pár évvel ezelőtt találkoztunk. A bátyjáról ez nem mondható el. Hirtelen megöregedett. Hogyan érintette Önt, a családot, a szülőket a Fidesz bukása?
– Én azt mondom, hogy nem a Fidesz vesztett, hanem az ország. De ne legyen igazam. Persze ha már a másik csapat nyert, akkor csinálják jól. De sajnos nem fogják. Természetesen a világ ettől nem dől össze. Viktornak ez a szakmája. Én nem szólok bele a politikába, ő nem szól bele a kőbányászatba. De ez nem azt jelenti, hogy nincs meg a véleményem a politikáról, a bátyám munkájáról vagy a bukásuk okairól.
Úgy érzem, nincs túl jó véleménye a politikáról.
– Nincs. Bár személyesen nem ismerek több embert, mint régebben. Azt a háromnégy embert a Fidesz vezérkarában ismertem már akkor is, mikor Viktorék indultak. Meg aztán el szoktam menni időnként a családdal a nagygyűlésekre, de ott sem fényeskedünk, nem ültetnek minket előre. A múltkor a Kossuth téren is három mellékutcával a tér mögött álltunk, mert már nem fértünk beljebb. Vetítővásznon figyeltük Viktorékat, és hallgattuk a körülöttünk lévő emberek véleményét. Jól elvoltunk, aztán hazajöttünk. Száz szónak is egy a vége, az a bajom a politikával, hogy a pártokban – és tök mindegy, hogy a Fidesz vagy az MSZP – ha van összesen tizenöt ember, aki komolyan is gondolja, amit csinál, az már jó. A többi megélhetési politikus, olyanok, akik a szakmájukból nem tudnának megélni. Egy-két ember farvizén több tucat ember így evez be a parlamenti zsíros állásokba. Ahogy idősödünk Viktorral, annál inkább hasonló módon gondolkodunk, és hasonló módon látjuk és értékeljük a világot. A családi vonások karakteresebben rajzolódnak ki a jellemünkön. Édesanyánk ereje, szívóssága egyre jobban látszik a bátyámon. Anyánk gyógypedagógus volt, aki hátrányos helyzetű cigány gyerekeket és értelmi fogyatékosokat tanított sziszifuszi munkával írni-olvasnibeszélni- járni. Az jelentette neki a boldogságot, abban látta élete kiteljesedését. Ilyen lett Viktor is, csak ő nem azt vette a fejébe, hogy egy osztályt, hanem hogy egy országot nevel. Most négyéves munkája veszett „kárba”. Ha attól a sok munkától, amit én az utóbbi négy évben belefeccöltem például a bányába, az mégse ment volna előre, az én arcomon is mélyen szántanának a ráncok.
Vannak irigyei, haragosai, akár a bánya, akár a bátyja miatt?
– Szinte mindenkivel szót tudok érteni, de van két-három ember, akivel nem sikerült. Inkább kikerüljük egymást. Ezeket a „viszályokat” butaságok, előítéletek tartják életben. Elmondok egy történetet. Építettük a villámat Fehérváron, ott sertepertéltem, én voltam a mindenes. Egy fazon arra jött az autójával, és a ház előtt belehajtott egy drótba. Kilukadt a kereke. Kiszáll, odajön hozzám, hogy valami főnököt keres. Uram, itt vagyok. Elmondja nekem, mi történt. Mondom neki, ember, mutassa meg a drótot. Igaza volt, ezzel volt összekötve a szivattyú, és valamelyikünk az úton hagyta. Mondom neki, csináltassa meg a kereket, hozza ide a számlát, kifizetem a költségeit, és ne haragudjon, mi voltunk a hunyók. Délután négykor jön az én emberem, hozza a számláját, kifizettem, és még egyszer elnézést kértem. Miután eltette a pénzt, közelebb lépett hozzám – hirtelen az ajka elvékonyodott, a szeme szúrósabb lett –, és halkan megkérdezte: ez tényleg az Orbán Viktor öccsének a háza? És mielőtt még elkezdhette volna a család gyalázását, gyorsan közbevágtam: hadd mutatkozzam be, Orbán Győző vagyok. Az ember úgy kész lett, mint a lecke.
Mit gondol, hol hibázott a bátyja? A kampánynál, vagy már jóval előtte?
– Úgy gondolom, hogy a mostani kampányánál jobbat nem csinálhatott volna. Azért veszített, mert a baloldal olyan dolgokat is megtett, ami miatt egy normális országban pironkodni kellene.
Azért már ne haragudjon, Győző, a Fidesz részéről a kampány alatt történtekért és elhangzottakért a bátyja is egész nyugodtan pironkodhatna. Sőt.
– Na de ilyet, hogy a választások előtt dübörögve halad előre az ország, minden szép és rózsaszín. A győzelem után aztán két héttel bejelentik: olyan helyzetben a gazdaság és az államkassza, hogy a kormány drasztikus megszorításokat lesz kénytelen bevezetni. Ez egy igen tisztességtelen dolog, főleg azokkal, akik ezt nem látják át. Ezt Viktor mindenhol el is mondta, de a népnek nem volt rá füle. Angliában az önkormányzati választásokat most vesztette el a baloldal, ráadásul az tényleg baloldal, nem úgy, mint az MSZP. Ha úgy nézzük, a Fidesz százszor baloldalibb náluk, Gyurcsány meg rendesen jobboldali pártot csinált a volt MSZMP-ből. De tudja mit, nem is ez a bajom a mostani fajta politikusainkkal, hanem az, hogy egyszer csak elkezdenek történelmet csinálni. A kazános Morvai micsoda remek kazánokat épített, nagyszerűek voltak, mindenki vette őket, aztán abbahagyta, és felcsapott kutatónak, elment Petőfit keresni. Gyurcsány is ugyanezt teszi.
Õ is Petőfit keresi?
– Nem. Õ egy vállalkozó üzletember. Akárhol élhetne és vállalkozhatna. De nem, ő most történelmet ír azzal, hogy miniszterelnök lesz. De miért teszi? Milyen indíttatásból, milyen meggyőződéstől hajtva, és miért gondolja, hogy neki országot kell vezetnie?
Oké, értem. De ezt ugyanígy meg lehetne kérdezni a bátyjától is.
– Nyugodtan megkérdezheti tőle. A bátyám egy néptanító.
És?
– És a történelmet azért mindig is a néptanítók írták jó irányba. Nem is értem, miért csinálja ezt Gyurcsány, amikor nem ért hozzá. Azért ez egy szakma.
Pontosan a választásokon derült ki, hogy az ország lakosságának több mint ötven százaléka e szakma tekintetében Gyurcsány Ferencet tehetségesebbnek tartja Orbán Viktornál.
– Kétségkívül van tehetsége. Színészi tehetsége. Lehet, hogy hülyén hangzik, de nekünk jobb, hogy az MSZP van kormányon, mert így békén hagy bennünket a média, és anyagilag is jobban fogunk gyarapodni, mint ahogy az elmúlt négy évben is jobban gyarapodtunk, mint előtte. A körgyűrűk nyolcvan százaléka a mi anyagunkból épült. A Fidesz alatt ezt nem tehetnénk meg. Az országra viszont pocsék évek jönnek. A cigány szokta mondani: Sokért nem adnám, hogy semmim sincs. Így nincs is vele semmi gond. Higgye el nekem, ismerem a bátyámat, nem Viktornak van szüksége egy országra, ahogy sokan mondták a választások előtt, hanem az országnak van szüksége egy Orbán Viktorra. Viktornak van egyetemi végzettsége, politikai karrierje, van hatalmas tudása – ezeket, gondolom, Ön sem vitatja –, van családja, öt gyermeke, és ha olyan beállítottságú lenne, mint én, a háta közepére sem kívánná a miniszterelnökséget.
Miért nem teszi meg a bátyja azt, hogy elmegy hosszabb időre pihenni, kikapcsolódni, élvezni az élet szépségeit, aztán pár év múlva felfrissült szívvel és kisimult arccal visszaléphetne oda, ahonnan valamikor kilépett?
– Na ez az, amit nem fog megtenni, nem olyan fajta. Anyám miért nem ment el dolgozni könnyebb iskolába? Mert ezt szerette. Viktor is ezt szereti. És ha agyonütjük is, ezt fogja szeretni.