Ha valaki nem emlékszik rá: a Való Világ győztese három évvel ezelőtt maga
Vitkó László, alias VV Laci volt. A harminchárom éves serényfalvai fiatalember a
hírnév mellett komoly nyereményhez is jutott: 21 milliós dunavarsányi ház, 8
milliós Audi, egy évre szóló, havi egymilliós apanázs. Mindebből mára nem sok
maradt: házát eladta, kocsiját összetörte, pénzét veszteséges budai pizzériája
vitte el. "A házat lelakom, a kocsit összetöröm, a pénzt elköltjük" - mondta
Laci nevetve anno, a VV-győzelem estéjén. "Nincs dráma, majd külföldön
kamatoztatom a tehetségem" - nyilatkozta most lapunknak a sztár, aki egykor
autószerelő, kidobófiú, rendőr és pincér is volt.
A boldog nyertes. VV Laci tudta a jövőt?
Fotó: MTI
- Arról van szó, hogy amikor azt mondtam, két hétre elegendő pénzem van, na
ezt értették félre - magyarázza a mostani, "legatyásodásáról" szóló
híreszteléseket Vitkó László, miközben BMW-jének volánja mögött ül, amire
láthatóan igen büszke. - Másfél évvel ezelőtt feltettem a pénzemet arra, hogy
csak a művészetnek fogok élni, a színháznak, és nem csinálok mellette semmi
mást. Olyan jól csináltam, hogy másfél évig tartott, és most lett vége - utal
ezzel arra, hogy a valóságshow után a Ruttkai Éva Színház is felfedezte őt
magának. - Most tartok ott, hogy csak egy komolyabb befektetés vagy
munkalehetőség révén tudnék itthon maradni úgy, hogy nem csődölök be, és nem
kell eladnom mindenemet. Igaz, volt egy házam, amit eladtam, de abból van most
egy zuglói lakásom. Az Audit összetörtem, a biztosítási pénzből vettem egy
használt 530-as BMW-t. A cash fogyott el, de még mindig eladhatom a kocsit, és
akkor is élhetek három évig boldogan. Így viszont három év múlva sem jönne be az
élet, ha készítenénk akkor is egy interjút, itt állnék beszappanozva, és víz meg
sehol. De ha visszamegyek az asztal mellé, akkor sem itt, hanem külföldön:
vendéglátózni jó pénzért, azt igen.
Éttermet nyitna külföldön?
- Dehogyis! Nem tudom, mennyire van felkészülve Vitkó Lászlóból, de én öt
évig dolgoztam hajón, éltem New York-ban, és ez óriási lehetőséget hozott a
szakmámban, mert jól megtanultam angolul. Csak nem akartam itt hagyni az
országot, amíg vannak lehetőségek a számomra. Ha már nem tudok megélni a hazai
közéletből, külföldre megyek, vendéglátózni.
Inkább a művészpályát választaná?
- Természetesen. Két és fél éve játszom a Ruttkai Éva Színházban. Most
sajnálatos időszakot élünk meg, mert a főrendező, a színház igazgatója meghalt
négy hónappal ezelőtt. A darabokat, amelyekben ő is játszott, levették a
műsorról, köztük néhányat az én darabjaim közül is.
Ön milyen szerepeket játszott?
- Többek közt Cyranót a Cyranóban és Charley-t a Charley nénjében.
Meddig tart a szünet?
- A színházunk egy szerencse folytán egy jobb és nagyobb helyre költözött,
de az átalakítások miatt várni kell néhány hónapot. Az is igaz, hogy ezek mind
csak szép remények, és a mának kell élni. Döntenem kell, hogy a még meglévő
tartalékot földobom arra, hogy maradjak, tehát bejönnek-e a több szálon futó
dolgok, vagy azt mondom, hogy ennyi elég volt, megtettem, amit megkövetelt a
haza, és ennyi a közélet, vissza a realitásba, vissza a köznapi munkába. Nem jár
rám a rúd, mert boldog vagyok. Boldogabb vagyok, mint amikor tele volt a zsebem,
szétszedtek a rajongók, jártam az országot, csapzott voltam, nyúzott voltam.
Most pedig örülök, hogy van egy lakásom, állás nélküli színjátszó vagyok, és egy
gyönyörű autóban fuvarozom most az igazgatómat.
Megbánta-e a Való Világot? Vagy indulna újra, ha tehetné?
- Megbánni sosem bántam meg, élettapasztalatnak is jó, és egyáltalán. De azt
gondolom, hogy az embernek egy valóságshow elég az életben. Ha úgy járnék, mint
a Men in Black-hős, tehát kitörölnék a memóriámat, akkor biztos újra bemennék.
De egy elég volt.
Az anyagiakat leszámítva menynyire változott meg az élete a győzelem óta?
- A barátaimat kellene megkérdezni, próbáltam embernek maradni, amennyire
lehetett. Két évvel ezelőtt nem adtam ennyi riportot, próbáltam a népszerűségből
kikeveredni. Nem piszlicsáré interjúkat akartam. Sajnos ma nem is olvassák
vissza nekem a cikkeket. Amíg az RTL szárnyai alatt voltam, addig persze
visszaolvasták.
Szóval nincs semmi tragédia, egyfajta időszerű döntés, ami most előttem áll,
hogy érdemes-e még ebben az országban tennem valamit.
Amikor külföldön dolgozott, nem volt honvágya?
- Ha az ember valahol jól érzi magát, ott szeret lenni. Amikor kimentem
gleccsert mászni, ugyanúgy éreztem magam, mint itthon. Ha ehelyett kuporgattam
volna, most Budán lenne házam, és ugyanolyan pozitív cikkeket írnának rólam,
mint a Milóról meg a többiekről. Viszont nem vagyunk egyformák. Élek, ahogy
élek, csak másként. A cikket, ha megjelenik, a színház postacímére legyen szíves
elküldeni!