Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Bocsánat, tévedtek
Hat év rács mögött ártatlanul

2002. március 29-én a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság nyereségvágyból elkövetett gyilkosságért Burka Ferencet tizenöt év, fiát, ifjabb Burka Ferencet tizenhárom év fegyházra ítélte. Öt év tíz hónapot le is töltöttek a debreceni börtönben, mikor is a Debreceni Ítélőtábla 2006. március 24-én bizonyítékok híján felmentette a két romát a gyilkosság vádja alól, és hazaengedte őket. A mai napig még csak annyit sem mondott nekik senki: bocsánat, tévedtünk.


Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc
Fotók: Vörös Szilárd

Dr. Zeke László ügyvéd
Mi történt azon a márciusi napon? Hogy terelődött a gyanú Burka Ferencre és fiára?
- Védencem 1999. március 4-én Újszentmargitán a Korona presszóban italozott fiával és a leendő sértettel. A sértett kevéske pénzt nyert a nyerőgépen, körülbelül ezer forintot, majd lakhelyére távozott. Később a védencem is a fiával együtt elhagyta a presszót. Az áldozat lakóhelyére az éjszaka folyamán gyilkos(ok) hatolt(ak) be, és dulakodás közben az elszenvedett sérülésektől - feltehetően vas-, illetve betonrúddal a fejére mért ütésektől - az áldozat életét vesztette. A vád feltételezése szerint a helyszínről Burkáék nyereségvágyból elloptak egy tetőantennát, ami a mai napig sem került elő. Sőt, az sem bizonyított, hogy azon az estén ott volt-e még az antenna a háznál vagy sem. A vád összes "bizonyítékát" a védelem megcáfolta. Ezeket a bizonyítékokat gyakorlatilag a helyben eljáró rendőr pletykákból, falusi szóbeszédekből, rendőrségi besúgóktól és haragosoktól szerezte be. Ezek a "helyi információk" értek rövid időn belül gyanúvá, majd váddá, minden bizonyítást nélkülözve. A vád a vádbeszédet egy irodalmi példával kezdte. Móricz Zsigmond Barbárok című novelláját idézte, alátámasztva azt a prekoncepciót, hogy lehetséges minimális anyagiakért is kegyetlenül lemészárolni bárkit, amennyiben az elkövető kellően műveletlen és barbár. Pláne, ha az illető még roma is és büntetett előéletű.
Mik voltak ezek a megalapozatlan vádak, elmondaná?
1) A legfőbb tanú
Egy védett tanú a körzeti rendőr "társadalmi kapcsolata" - magyarán szólva besúgója - volt. Ilyen módon lekötelezettje a rendőrnek, s igyekezett is megfelelni elvárásainak. Felelőtlenül megtehette, hogy mindenféle történeteket és pletykákat mesélt megbízójának, de miután magnón rögzített szavaiért felelősséget kellett vállalnia, azonnal visszavonta vallomását, hogy mentse az irháját.
2) Szagkövetés
A tett helyszínén védencemről a kutya semmilyen szagnyomot nem tudott észlelni. V. J. és K. G. kutyakövetők szerint a kutya nem ment be a lakásba, ugyanakkor túl is ment Burkáék házán, hovatovább az összes házba bement, ahol a kapu nyitva volt.
3) Nyereségvágy
Ezer forinttal zárta az éjszakát a sértett. Nem életszerű, ha ezért valaki emberölésre vetemedik. A vád állítása szerinti másik tárgy, amit nyereségvágyból ellopott a védencem, az antenna, amit azóta sem találnak.
4) Gumicsizma
Az ügyész szerint a sértett mellett megtalált nyom a vádlottnál lévő gumicsizma lenyomata. A gumicsizmán semmi olyan szennyeződést nem találtak, amely a vádhatóság állítását, hogy abban követték el a bűncselekményt, megalapozná.
5) Ruházat
Ifjabb Burkánál a kiteregetett ruhákat szakértői vizsgálat alá vonták, mondván, az azon lévő barna foltok az áldozat vérétől vannak. Az eredmény negatív, tehát a folt nem vértől származik.
6) Ujjlenyomatok
Sem az ujjlenyomatok, sem a körömágy alatt lévő szennyeződések nem utalnak arra, hogy védencem lenne az elkövető. Sőt, azt látszanak bizonyítani, hogy védencem nem járt a helyszínen.
7) Szagnyom
Azt, hogy védencemnek még szagnyomát sem találták a helyszínen, úgy magyarázta a vád, hogy nyilván az elkövető olyan gyakorlott bűnöző, hogy nem jellemzőek rá a bűnelkövetéssel járó fokozott fiziológiai reakciók. Ugyanezt mondták a hazugságvizsgáló negatív eredményére is.
8) Hosszú vörös hajszálak
A földön vérbe fagyva fekvő áldozat markában hosszú, festett vörös hajszálakat találtak. Se a bíróság, se a rendőrség, se az ügyészség nem vizsgálta ezeket a hajszálakat. Élete utolsó perceiben az áldozat nyilván dulakodott valakivel, küzdött az életéért, így maradhatott a markában haj, ami nem az övé, sem nem a védencemé vagy a fiáé. Ezeket a hajszálakat azóta sem vetették DNS-vizsgálat alá.
9) Utólag jelentkező tanúk
Jóval a gyilkosság után a Debreceni Rendőrkapitányságon megjelent két, nem roma származású ember, akik azt állították, hogy egy falubéli ismert személy félrészegen elmondta nekik, hogy ő ölte meg az áldozatot. Az ügyeletes rendőr azt mondta ennek a két embernek, hogy már van elkövető, és az ügy hamarosan le lesz zárva, úgyhogy nem veszi föl a vallomásukat.
Az ügyészség - és az első eljárásban első fokon eljárt bíróság - magatartásának számomra nincs másképpen megadható magyarázata, mint hogy védencem társadalmi helyzete (szegénysége, büntetett előélete, roma származása), valamint a falu közvéleménye (az automatikusan terelődő gyanúval) determinálta a jogszolgáltatás résztvevőit.

Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc, a két ártatlanul elítélt
Mit csináltak a gyilkosság estéjén, éjszakáján?
Apa: - Felmentem a Korona presszóba öt körül, a sértett, akit megöltek, már ott sörözött meg gépezett.
Ismerte jól?
- A Lajost, persze. Beszélgettünk két-három pohár sör mellett, később aztán megjött a fiam is.
Mennyit ittak?
- Csak azt a sört, amit mondtam, én is meg a fiam is, de a Lajos már italos volt. Mivel alkoholista, nem kellett neki nagyon sok a részegséghez. Nyert a gépen, aztán visszadobta, megint nyert, azt megint visszadobta. Ezer forintja maradt végül.
Szóváltás volt önök között?
- Dehogyis, semmi. Két-háromezer forinttal együtt is játszottunk a gépen. Nyolc körül szólt neki a kocsmáros, próbálta hazaküldeni, azt mondta: menjél haza, Lajos, mert a cigányok vagy elkérik, vagy elveszik a pénzed. Így próbálta elküldeni, de nem rosszindulattal mondta ezt, hiszen legalább harminc éve ismer minket. És voltak ott más cigányok is, na de a gyanú így került ránk, a rendőrség erre a mondatra harapott. Miután beszélt még neki a kocsmáros, hazaindult.
A fiú: - Fél kilenc körül mentünk el a kocsmából, és nem voltunk részegek. Elindultam apámmal hazafelé pont ellenkező irányba, mint a Lajos, mert ő felfelé lakik, mi meg lefelé.
Mikor kopogtattak a lakásuknál a rendőrök?
Apa: - Másnap reggel fél nyolckor vitte a feleségem óvodába a kisebbik lányt. Ahogy hazajött, mondja, sok rendőr van a faluban, mert megölték a Gyurcsók Lalit. Még mondtam is az asszonynak, tegnap este a kocsmában együtt voltunk. Aztán tíz körül egy csomó civil meg egyenruhás lepte el a házat, mondták, kicsodák, de azt nem, hogy miért jöttek. Úgy negyedóráig nézelődtek, aztán átmentek a melléképületbe a fiamhoz, nála nagyobb felhajtást csináltak.
Fiú: - A rendőrök elvitték a szárítókötélről a ruhámat - amit még este az élettársam kimosott -, mert úgy gondolták, hogy vér volt benne, de mint később kiderült, semmilyen vért nem találtak. Engem meg elvittek az önkormányzatra egy szobába, ott estig csak ültem egyedül, akkor mondták, mondjam el, mit csináltam, hol voltam előző este, de még akkor sem mondták, mi ügyben járnak el. Másnap elvittek Debrecenbe a rendőrségre, ott is kihallgattak sokszor. Ott már mondták, hogy engem és apukámat gyanúsítanak Lajos meggyilkolásával. Engem rövidesen letartóztattak, aput kicsit később.
Önt miért később?
Apa: - Nem tudom.
Volt már börtönben?
- Igen, többször is. Fiatalabb koromban gyakran eljárt a kezem, egy-egy nagyobb pofonért kaptam öt-hat hónapot is.
Fiú: - A kihallgatásokon sokszor egymás után elmondatták velem, mit csináltam akkor este, majd azt mondták, mondjam azt, hogy apám verte halálra a Lajost, mert ő már többször is ült, én meg magamat így megmenthetném, mert még sohasem voltam büntetve.
Hogy bírták majdnem hat évig a börtönt azzal a tudattal, hogy ártatlanok?
Apa: - Az első időben orvosok kezeltek mindkettőnket, nem tudtunk enni az idegességtől, a gyomrunk összeszűkült, szondáztak meg gyógyszereztek, pszichológusokhoz kellett járnunk. De én még ma is nyugtatókat és szívgyógyszereket szedek, lehet, hogy örökre. Mindenhova kérvényeket próbáltunk beadni, hogy vizsgálják felül az ítéletet, mert ártatlanok vagyunk, de se az igazságügy-miniszter, senki, akiknek írtunk, nem válaszolt. Húszan voltunk egy cellában, és volt köztünk egy gazdag ember is, akihez mindennap ügyvéd járt, és elmondtam neki a történetemet, mire ő azt tanácsolta, írjak a Helsinki Bizottságnak. Megtudtam a címét, és írtam.
Ügyvéd úr, hogyan került kapcsolatba Burkáékkal?
Dr. Zeke László: - A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből - leginkább a Soroséból - különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez juthat az elítélt. Így találtunk egymásra.


Dr. Zeke László ügyvéd

Burka úr, hogyan éltek az asszonyaik ez alatt a hat év alatt a faluban?
Apa: - Évekig összesúgtak, és ujjal mutogattak a gyerekekre a boltban, régebben ki se szolgálták őket. A feleségem most boldog, hogy otthon vagyok. A karácsonyok voltak a legrosszabbak, ők otthon sírtak, mi meg a cellában. Miután bevittek, pár évig nem is láthattuk egymást, mert az asszonyokat is bűnpártolásért harmad-, negyedrendű vádlottnak nyilvánították. Megmondom őszintén, mikor kihirdették, hogy gyilkosságért tizenöt évre ítéltek, fel se fogtam, amit hallok. Kétszer kellett hogy elmondja a bíró. Közben nem követtem el semmit. Csak álltam a fiam mellett letaglózva.
Fiú: - Öt és fél év alatt a börtönben egyetlen fegyelmink vagy figyelmeztetésünk sem volt. Talán ez is mutatja, nem vagyunk olyan elmaradottak, barbárok, amilyennek leírtak bennünket. Mikor kihirdették nekem is a tizenhárom évet, egy szavunk se volt. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.
Annyit se mondtak a bírónak: de kérem, ártatlanok vagyunk, milyen tizenhárom évről beszél?
- Nem, nem tudtunk. Lehet, hogy jobb is. Volt a börtönben olyan, akit behoztak egy hónapra, és csinált magának tíz évet a bíróknak való bekiabálással.
Majdnem hat év után kerültél haza, mi várt otthon?
- Huszonkét éves voltam, mikor bevittek, volt egy élettársam és két kicsi gyerekem. Letartóztatásom után három év múlva, miután kihirdették, hogy gyilkos vagyok, otthagyott az asszony, összeállt egy másik férfival, és elvitte a gyerekeket is. A kisebbik most kilencéves, a nagyobbik tizenegy, az arcukra még emlékszem. Mindhármukat elvesztettem, üres lakásba jöttem vissza. De ami talán ugyanígy fáj, hogy azóta se mondta senki: bocsánat, tévedtünk.