2002. március 29-én a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság nyereségvágyból elkövetett
gyilkosságért Burka Ferencet tizenöt év, fiát, ifjabb Burka Ferencet tizenhárom
év fegyházra ítélte. Öt év tíz hónapot le is töltöttek a debreceni börtönben,
mikor is a Debreceni Ítélőtábla 2006. március 24-én bizonyítékok híján
felmentette a két romát a gyilkosság vádja alól, és hazaengedte őket. A mai
napig még csak annyit sem mondott nekik senki: bocsánat, tévedtünk.
Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc
Fotók: Vörös Szilárd
Dr. Zeke László ügyvéd
Mi történt azon a márciusi napon? Hogy terelődött a gyanú Burka Ferencre és
fiára?
- Védencem 1999. március 4-én Újszentmargitán a Korona presszóban italozott
fiával és a leendő sértettel. A sértett kevéske pénzt nyert a nyerőgépen,
körülbelül ezer forintot, majd lakhelyére távozott. Később a védencem is a
fiával együtt elhagyta a presszót. Az áldozat lakóhelyére az éjszaka folyamán
gyilkos(ok) hatolt(ak) be, és dulakodás közben az elszenvedett sérülésektől -
feltehetően vas-, illetve betonrúddal a fejére mért ütésektől - az áldozat
életét vesztette. A vád feltételezése szerint a helyszínről Burkáék
nyereségvágyból elloptak egy tetőantennát, ami a mai napig sem került elő. Sőt,
az sem bizonyított, hogy azon az estén ott volt-e még az antenna a háznál vagy
sem. A vád összes "bizonyítékát" a védelem megcáfolta. Ezeket a bizonyítékokat
gyakorlatilag a helyben eljáró rendőr pletykákból, falusi szóbeszédekből,
rendőrségi besúgóktól és haragosoktól szerezte be. Ezek a "helyi információk"
értek rövid időn belül gyanúvá, majd váddá, minden bizonyítást nélkülözve. A vád
a vádbeszédet egy irodalmi példával kezdte. Móricz Zsigmond Barbárok című
novelláját idézte, alátámasztva azt a prekoncepciót, hogy lehetséges minimális
anyagiakért is kegyetlenül lemészárolni bárkit, amennyiben az elkövető kellően
műveletlen és barbár. Pláne, ha az illető még roma is és büntetett előéletű.
Mik voltak ezek a megalapozatlan vádak, elmondaná?
1) A legfőbb tanú
Egy védett tanú a körzeti rendőr "társadalmi kapcsolata" - magyarán szólva
besúgója - volt. Ilyen módon lekötelezettje a rendőrnek, s igyekezett is
megfelelni elvárásainak. Felelőtlenül megtehette, hogy mindenféle történeteket
és pletykákat mesélt megbízójának, de miután magnón rögzített szavaiért
felelősséget kellett vállalnia, azonnal visszavonta vallomását, hogy mentse az
irháját.
2) Szagkövetés
A tett helyszínén védencemről a kutya semmilyen szagnyomot nem tudott észlelni.
V. J. és K. G. kutyakövetők szerint a kutya nem ment be a lakásba, ugyanakkor
túl is ment Burkáék házán, hovatovább az összes házba bement, ahol a kapu nyitva
volt.
3) Nyereségvágy
Ezer forinttal zárta az éjszakát a sértett. Nem életszerű, ha ezért valaki
emberölésre vetemedik. A vád állítása szerinti másik tárgy, amit nyereségvágyból
ellopott a védencem, az antenna, amit azóta sem találnak.
4) Gumicsizma
Az ügyész szerint a sértett mellett megtalált nyom a vádlottnál lévő gumicsizma
lenyomata. A gumicsizmán semmi olyan szennyeződést nem találtak, amely a
vádhatóság állítását, hogy abban követték el a bűncselekményt, megalapozná.
5) Ruházat
Ifjabb Burkánál a kiteregetett ruhákat szakértői vizsgálat alá vonták, mondván,
az azon lévő barna foltok az áldozat vérétől vannak. Az eredmény negatív, tehát
a folt nem vértől származik.
6) Ujjlenyomatok
Sem az ujjlenyomatok, sem a körömágy alatt lévő szennyeződések nem utalnak arra,
hogy védencem lenne az elkövető. Sőt, azt látszanak bizonyítani, hogy védencem
nem járt a helyszínen.
7) Szagnyom
Azt, hogy védencemnek még szagnyomát sem találták a helyszínen, úgy magyarázta a
vád, hogy nyilván az elkövető olyan gyakorlott bűnöző, hogy nem jellemzőek rá a
bűnelkövetéssel járó fokozott fiziológiai reakciók. Ugyanezt mondták a
hazugságvizsgáló negatív eredményére is.
8) Hosszú vörös hajszálak
A földön vérbe fagyva fekvő áldozat markában hosszú, festett vörös hajszálakat
találtak. Se a bíróság, se a rendőrség, se az ügyészség nem vizsgálta ezeket a
hajszálakat. Élete utolsó perceiben az áldozat nyilván dulakodott valakivel,
küzdött az életéért, így maradhatott a markában haj, ami nem az övé, sem nem a
védencemé vagy a fiáé. Ezeket a hajszálakat azóta sem vetették DNS-vizsgálat
alá.
9) Utólag jelentkező tanúk
Jóval a gyilkosság után a Debreceni Rendőrkapitányságon megjelent két, nem roma
származású ember, akik azt állították, hogy egy falubéli ismert személy
félrészegen elmondta nekik, hogy ő ölte meg az áldozatot. Az ügyeletes rendőr
azt mondta ennek a két embernek, hogy már van elkövető, és az ügy hamarosan le
lesz zárva, úgyhogy nem veszi föl a vallomásukat.
Az ügyészség - és az első eljárásban első fokon eljárt bíróság - magatartásának
számomra nincs másképpen megadható magyarázata, mint hogy védencem társadalmi
helyzete (szegénysége, büntetett előélete, roma származása), valamint a falu
közvéleménye (az automatikusan terelődő gyanúval) determinálta a jogszolgáltatás
résztvevőit.
Burka Ferenc és fia, ifjabb Burka Ferenc, a két ártatlanul elítélt
Mit csináltak a gyilkosság estéjén, éjszakáján?
Apa: - Felmentem a Korona presszóba öt körül, a sértett, akit
megöltek, már ott sörözött meg gépezett.
Ismerte jól?
- A Lajost, persze. Beszélgettünk két-három pohár sör mellett, később aztán
megjött a fiam is.
Mennyit ittak?
- Csak azt a sört, amit mondtam, én is meg a fiam is, de a Lajos már italos
volt. Mivel alkoholista, nem kellett neki nagyon sok a részegséghez. Nyert a
gépen, aztán visszadobta, megint nyert, azt megint visszadobta. Ezer forintja
maradt végül.
Szóváltás volt önök között?
- Dehogyis, semmi. Két-háromezer forinttal együtt is játszottunk a gépen.
Nyolc körül szólt neki a kocsmáros, próbálta hazaküldeni, azt mondta: menjél
haza, Lajos, mert a cigányok vagy elkérik, vagy elveszik a pénzed. Így próbálta
elküldeni, de nem rosszindulattal mondta ezt, hiszen legalább harminc éve ismer
minket. És voltak ott más cigányok is, na de a gyanú így került ránk, a
rendőrség erre a mondatra harapott. Miután beszélt még neki a kocsmáros,
hazaindult.
A fiú: - Fél kilenc körül mentünk el a kocsmából, és nem voltunk
részegek. Elindultam apámmal hazafelé pont ellenkező irányba, mint a Lajos, mert
ő felfelé lakik, mi meg lefelé.
Mikor kopogtattak a lakásuknál a rendőrök?
Apa: - Másnap reggel fél nyolckor vitte a feleségem óvodába a
kisebbik lányt. Ahogy hazajött, mondja, sok rendőr van a faluban, mert megölték
a Gyurcsók Lalit. Még mondtam is az asszonynak, tegnap este a kocsmában együtt
voltunk. Aztán tíz körül egy csomó civil meg egyenruhás lepte el a házat,
mondták, kicsodák, de azt nem, hogy miért jöttek. Úgy negyedóráig nézelődtek,
aztán átmentek a melléképületbe a fiamhoz, nála nagyobb felhajtást csináltak.
Fiú: - A rendőrök elvitték a szárítókötélről a ruhámat - amit még este az
élettársam kimosott -, mert úgy gondolták, hogy vér volt benne, de mint később
kiderült, semmilyen vért nem találtak. Engem meg elvittek az önkormányzatra egy
szobába, ott estig csak ültem egyedül, akkor mondták, mondjam el, mit csináltam,
hol voltam előző este, de még akkor sem mondták, mi ügyben járnak el. Másnap
elvittek Debrecenbe a rendőrségre, ott is kihallgattak sokszor. Ott már mondták,
hogy engem és apukámat gyanúsítanak Lajos meggyilkolásával. Engem rövidesen
letartóztattak, aput kicsit később.
Önt miért később?
Apa: - Nem tudom.
Volt már börtönben?
- Igen, többször is. Fiatalabb koromban gyakran eljárt a kezem, egy-egy
nagyobb pofonért kaptam öt-hat hónapot is.
Fiú: - A kihallgatásokon sokszor egymás után elmondatták velem, mit
csináltam akkor este, majd azt mondták, mondjam azt, hogy apám verte halálra a
Lajost, mert ő már többször is ült, én meg magamat így megmenthetném, mert még
sohasem voltam büntetve.
Hogy bírták majdnem hat évig a börtönt azzal a tudattal, hogy ártatlanok?
Apa: - Az első időben orvosok kezeltek mindkettőnket, nem tudtunk
enni az idegességtől, a gyomrunk összeszűkült, szondáztak meg gyógyszereztek,
pszichológusokhoz kellett járnunk. De én még ma is nyugtatókat és
szívgyógyszereket szedek, lehet, hogy örökre. Mindenhova kérvényeket próbáltunk
beadni, hogy vizsgálják felül az ítéletet, mert ártatlanok vagyunk, de se az
igazságügy-miniszter, senki, akiknek írtunk, nem válaszolt. Húszan voltunk egy
cellában, és volt köztünk egy gazdag ember is, akihez mindennap ügyvéd járt, és
elmondtam neki a történetemet, mire ő azt tanácsolta, írjak a Helsinki
Bizottságnak. Megtudtam a címét, és írtam.
Ügyvéd úr, hogyan került kapcsolatba Burkáékkal?
Dr. Zeke László: - A Magyar Helsinki Bizottság és a Debreceni Egyetem
között van egy együttműködés. Pályázati pénzekből - leginkább a Soroséból -
különleges esetekben kifizetik a jogi képviselő díját, ezért ingyen ügyvédhez
juthat az elítélt. Így találtunk egymásra.
Dr. Zeke László ügyvéd
Burka úr, hogyan éltek az asszonyaik ez alatt a hat év alatt a faluban?
Apa: - Évekig összesúgtak, és ujjal mutogattak a gyerekekre a
boltban, régebben ki se szolgálták őket. A feleségem most boldog, hogy otthon
vagyok. A karácsonyok voltak a legrosszabbak, ők otthon sírtak, mi meg a
cellában. Miután bevittek, pár évig nem is láthattuk egymást, mert az
asszonyokat is bűnpártolásért harmad-, negyedrendű vádlottnak nyilvánították.
Megmondom őszintén, mikor kihirdették, hogy gyilkosságért tizenöt évre ítéltek,
fel se fogtam, amit hallok. Kétszer kellett hogy elmondja a bíró. Közben nem
követtem el semmit. Csak álltam a fiam mellett letaglózva.
Fiú: - Öt és fél év alatt a börtönben egyetlen fegyelmink vagy
figyelmeztetésünk sem volt. Talán ez is mutatja, nem vagyunk olyan elmaradottak,
barbárok, amilyennek leírtak bennünket. Mikor kihirdették nekem is a tizenhárom
évet, egy szavunk se volt. Egyszerűen nem jött ki hang a torkomon.
Annyit se mondtak a bírónak: de kérem, ártatlanok vagyunk, milyen tizenhárom
évről beszél?
- Nem, nem tudtunk. Lehet, hogy jobb is. Volt a börtönben olyan, akit
behoztak egy hónapra, és csinált magának tíz évet a bíróknak való bekiabálással.
Majdnem hat év után kerültél haza, mi várt otthon?
- Huszonkét éves voltam, mikor bevittek, volt egy élettársam és két kicsi
gyerekem. Letartóztatásom után három év múlva, miután kihirdették, hogy gyilkos
vagyok, otthagyott az asszony, összeállt egy másik férfival, és elvitte a
gyerekeket is. A kisebbik most kilencéves, a nagyobbik tizenegy, az arcukra még
emlékszem. Mindhármukat elvesztettem, üres lakásba jöttem vissza. De ami talán
ugyanígy fáj, hogy azóta se mondta senki: bocsánat, tévedtünk.