Vissza a tartalomjegyzékhez

Szlazsánszky Ferenc
Kicsontozva
Szabadi Béla útja az Orbán-kormányból a börtönig

A 2001. évet még megbecsült kormánytagként kezdte, ám rövidesen felmentették. Hűtlen kezelés gyanúja miatt négy hónapot börtönben, egy évet házi őrizetben töltött. A példátlan zuhanás okairól, a politikai háttérjátszmákról elsőként lapunkban beszélt. 
Lezárult a pere?
- Még folyik. Az eljárás már öt éve tart.
Most mivel foglalkozik?
- Tulajdonképpen vergődöm, elhelyezkedni nem tudok. De most jelent meg a könyvem, amiben feltárom a velem történtek hátterét és előzményeit.
Az előzetes letartóztatás során kivételeztek önnel?
- Úgy kivételeztek, hogy még kínoztak is: bevittek egy olyan zuhanyozóba, ahol nem lehetett beállítani a víz hőfokát, nem lehetett elzárni a tűzforró vizet, és nem lehetett ablakot nyitni. Háromnegyed órán keresztül aszaltak. Utólag hallottam, hogy ezt a módszert a KGB-nél gőzfürdőnek nevezték. Még a fogdán belül is bilincsben kellett közlekednem, és megtörtént, hogy két órára bezártak a WC-be.


Fotó: Somorjai L.

Hogyan volt képes feldolgozni ezt az óriási zuhanást, hiszen fél évvel korábban még Orbán Viktorral pezsgőzött a parlamentben?
- Nem pezsgőztem, hanem elsőként velem koccintott a kormányfrakciók 2000 végi fogadásán. A zuhanás talán elviselhető lenne, ha ebben az igazság diadalát láthatnám. Ilyen helyzetben az ember saját magában is hibát keres, de nem tudtam másra rájönni, mint hogy abszolút igazságtalanul bántak el velem. A miniszterelnök egyébként államtitkárságom utolsó pillanatáig magasra értékelte a teljesítményemet.
Ön jogi értelemben ártatlan?
- Jogi értelemben is, és meggyőződésem szerint minden tekintetben ártatlan vagyok, hiszen szokványos, mindennapi cselekedeteket kriminalizáltak. Még úgy is, hogy bemondások helyettesítik a bizonyítékokat. 
Most is az a véleményem, hogy ez egy koncepciós ügy, a szokványos elemekkel, még ma is zajló lejáratási kampánnyal.
Politikusi és újságírói körökben is tudott volt, hogy arra megy ki a játék, hogy a kisgazdapárt megszavazza a kétéves költségvetést, ami megkönnyíti a Fidesz helyzetét a választás előtt, azután már nincs szükség önökre. Miért mentek mégis bele?
- Kétségkívül nagyon jól hangzik, hogy a kétéves költségvetés megszavazása tette tönkre a kisgazdapártot. Ugyanakkor nem lehetett feltételezni a "káprázatos szellemi képességű" miniszterelnökről és Stumpf István politológusról, hogy veszíteni akarnak a következő választáson. A 2000. novemberi informális kormányülésen elővezették, hogy a Fidesznél fognak megjelenni azok a tradicionális kisgazda szavazók, akik kiábrándultak a kisgazdapártból. Az én esetemben az tehette be a kaput, hogy egyedüliként elmondtam, ez nagy tévedés, mert ha kiábrándultak, akkor nem fognak elmenni szavazni: a kisgazdák olyanok, mint a Ferencváros-drukkerek, inkább nem járnak meccsre, de nem drukkolnak a Dózsának.
Másrészt, mi nem szívesen szavaztuk meg a kétéves költségvetést, de miután baloldalról a Keller-féle társaság folyamatosan támadott, ezzel mintegy odanyomott bennünket a Fideszhez. Nem kerülhettünk két tűz közé. Később aztán persze kiderült, hogy "szövetségesünk" a negyvenes évek végére jellemző módszereket alkalmaz, holott benn sincs az országban a szovjet hadsereg, amely annak idején ehhez a támogatást adta. A legnagyobb disznóság egy parlamenti demokráciában az, hogyha valaki az államhatalmi szerveket politikai céljai szolgálatába állítja. Torgyán interjúiban nem is egyszer Orbán Viktorra hivatkozva elmesélte, hogy a miniszterelnök olvasgatta és értékelte a tanúvallomásokat.


Ön jóban volt Pintér Sándor belügyminiszterrel. Hozzá nem lehetett fordulni?
- De, fordultam is hozzá. Pintér közölte, elképzelhetetlen, hogy a nyári parlamenti szünet előtt kérjék a mentelmi jogom feloldását. Aznap délután megérkezett a legfőbb ügyész kikérő levele az Országgyűlés elnökéhez.
A sajtó sokszor jelen volt, amikor önt bilincsben, illetve vezető pórázon vitték. Ez hogy történhetett meg?
- Értesítették a sajtót.
Kik?
- Nyilvánvalóan arról a helyről, ahol a kihallgatás folyt. Engem különben valósággal tőrbe csaltak, amikor őrizetbe vettek. Ez azután történt, hogy Homoki János országgyűlési képviselő és mások is azt terjesztették - pedig hát Homokinak mi köze az igazságszolgáltatáshoz? - hogy június 19-én felfüggesztik a mentelmi jogomat, másnap őrizetbe vesznek, majd előzetes letartóztatásba helyeznek. Eltelt 20-a, nem történt semmi. Torgyánnál voltam, onnan hívtam fel Szőgyényit, az ügyvédemet: átmehetnék-e hozzá? Szőgyényi azonnalra talált időpontot. Miután megérkeztem, megcsörrent a mobilja: "Igen, fél óra múlva ott leszünk. Meddig akarjátok ott tartani? Ha kell, reggelig?" Túri András (ügyész - a szerk.) hívta azzal, hogy "kerítsd elő az emberedet, mert ki akarjuk hallgatni". Négy hónapja tartott már körülöttem a herce-hurca, két útlevelem is volt, egy diplomata meg egy "rendes", mégsem mentem sehova, mert tisztázni akartam magam. A Markó utcában időnként hat ügyész jelenlétében hallgattak ki órákon keresztül. A végén szól az ügyvédem, hogy mennénk. Mindjárt mehetnek, felelte a csoportot vezető ügyész, csak egy formalitást el kell még intézni.
Ekkor bejött egy nagydarab ember, és azt mondta: "államtitkár úr, engedje meg, hogy bemutatkozzam: Vitéz Miklós vagyok, a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal vezetője. Őrizetbe veszem." Kommandós egységet küldtek az őrizetbe vételemre, Skorpió géppisztollyal felfegyverezve. Amikor kivezettek az utcára, hogy átvigyenek a Gyorskocsi utcai fogdába, a kapu előtt már ott állt az egész sajtó. A rádióban rögtön bemondták a hírt. Másnap előzetesbe helyeztek, a sajtó akkor is megjelent, és ez így volt minden alkalommal, amikor szállítottak valahova. De akkor már két bilincs került a kezemre és persze a szokásos póráz.
Ahhoz, hogy a kisgazdapártot ledarálják, erre nem lett volna szükség. Székely Zoltánt már lefogták, Torgyánba beleszálltak a fián keresztül. Mivel magyarázza a történteket?
- Beteg gondolkodású emberek beteg és utólag nem igazolódott gondolataiért nemigen tudok felelősséget vállalni. Találgatni tudok. Nem az volt a döntő a számukra, hogy lenyúlják - a legmegfelelőbb szót használtam a "lenyúlással" - a kisgazda minisztériumokat és költségvetéseiket. Ők mindent akartak. Az étvágy odáig terjedt, hogy a kisgazda szavazókat is le kívánták nyelni, a pártot újjáépíthetetlenné akarták tenni. Az én bilincses-pórázos mutogatásommal pedig nemcsak Szabadinak és a kisgazdáknak üzentek. Mindenkinek szólt a megfélemlítés.
Amikor ön még körön belül volt, mit gondolt arról, hogy pártállástól függetlenül százmilliók mennek el utazásra, vacsorákra, különrepülőre? Úgy vélte, mindez jár?
- Az ön által sejtetett fényűzésben nemigen volt részem. Nekem abból a világból van elegem, amikor mindig a másiknál látják a problémát. Szili Katalintól kezdve Dávid Ibolyán át Áder Jánosig lelkesen megszavazták a mentelmi jogom felfüggesztését, holott ők mai tudásunk szerint aztán igazán "tudtak utazni". Abban nem láttam semmilyen problémát, hogy reklámszerződések és akár állami cégekkel kötött reklámok keretében tartják talpon a Ferencvárost, hiszen ez a nyugati finanszírozási gyakorlatnak is megfelel. Nálunk ugyanígy támogatják a Vasast, a Kispestet, a Székesfehérvárt vagy Toller Laci Pécsi MFC-jét. Horn Gyula annak idején 17 milliárd forintot fizetett a klubok adósságának rendezésére. Ő erre ma is büszke. Az én esetemben meg összeadták a hároméves reklámszerződési kiadásokat, és azt mondták, ennyi a kár: 700 millió forint hűtlen kezelés történt. Miközben a Magyar Nemzet csak 2002 első félévére majdnem egymilliárd forintot kapott reklámrendelések formájában állami intézményektől és cégektől.
Milyen embernek ismerte meg Orbán Viktort, amikor még koalíciós társak voltak?
- A mi kapcsolatunk nem csupán fogadáson való kellemes és számomra hízelgő üdvözlésből állt. Nem volt olyan szakmai kérdés a kormányüléseken, amit ne tudtam volna a miniszterelnökkel elfogadtatni. És Orbán igen sűrűn és nagyon elismerően nyilatkozott a személyemről és főleg a munkámról.
Őszintén?
- Mai ismereteim alapján hogyan tételezhetném fel, hogy őszinte volt?
Mindenről tudott, semmi ellen nem volt kifogása, csak akkor, amikor már úgy vélte, nincs szüksége a kisgazdapártra. S emellett nem adta meg a tisztázás lehetőségét: a törvény szerint, ha bármiféle gond merül fel egy miniszterrel vagy államtitkárral kapcsolatban, akkor a miniszterelnöknek első lépésként létre kell hívnia egy kormánybizottságot. Nem tette meg. Boros Imre pedig nem a saját szakállára vizsgálódott, hanem egy papírra felírták neki, mit kell vizsgálnia.
Ki adta neki ezt a papírt?
- A Miniszterelnöki Hivatalban kapta.

A könyvében azt írja, előre megüzenték önnek, hogy "ki fogják csontozni". Kicsontozták? És mi a tanulság mindebből?
- Számomra tanulság ebből nem sok van, mert olyan mértékben el van szúrva az életem, hogy csak saját magamat kínoznám, ha azon töprengenék, mikor mit hogyan kellett volna tenni. Nem voltam üldözési mániás ember, ma sem vagyok még talán az, de ami nem is tanulság, hanem értékítélet, hogy nincsen olyan, amit ma már el ne tudnék róluk hinni. Orbán, aki nem a parlamenti munkájáról volt ismert, a mentelmi jogom felfüggesztésekor személyes jelenlétével üzent, hogy senki ne szavazzon mellettem, miközben soha nem lett volna miniszterelnök a kisgazdapárt támogatása nélkül. Azt szokták mondani, hogy Orbán szabadította rá az országra a kisgazdákat, pedig éppen fordítva volt: a kisgazdák szabadították rá a Fideszt az országra. És nincs az a Torgyánnak tulajdonított populizmus, amit Orbán és Kövér, Áder és Pokorni, no meg Deutsch tízszer meg nem haladott volna.