Vissza a tartalomjegyzékhez

Vígh Richárd
Terrorista-barát média

"A médiaháborúban az al-Kaida nyerésre áll az Egyesült Államokkal szemben. 
A digitális média korában veszélyesen le vagyunk maradva mögöttük" - mondta Donald Rumsfeld amerikai védelmi miniszter egy hétvégi diplomáciai fórumon.


Fotó: Reuters

A Külkapcsolatok Tanácsa előtt elmondott beszédében a miniszter hangsúlyozta: korunk háborús fegyverei közé tartoznak az e-mailek, a chatelés, a modern miniszámítógépek vagy éppen a digitális kamerák és internetes naplók is. 
Miközben a terroristahálózatok gyorsan alkalmazkodtak a változásokhoz, és gyakorlottan használják ezeket az eszközöket, azalatt az Egyesült Államok kormányáról ezt nem lehet elmondani. "Kis szatócsboltként üzemelünk a szupermodern elektronika világában" - fogalmazott Rumsfeld, aki szerint a Pentagon propagandagépezete még ma is többnyire nyolc munkaórában, heti öt-hat nap üzemel, miközben a kihívások, amelyekkel szembe kell néznie, a hét minden napján napi huszonnégy órában érkeznek. 
Kérdés ugyanakkor, hogy a washingtoni kormányzat hatékonyabb médiatevékenységgel ellensúlyozni tudná-e a nyugati sajtó jelentős részének Amerika-ellenességét. Rumsfeld is utalt rá, hogy az iraki Abu Gharib börtönben történt katonai visszaélések például sokkal drámaibb képekkel jelentek meg a nemzetközi médiában, mint a Szaddám-rezsim áldozatait rejtő tömegsírok felfedezése. Miközben eltakart szemű iraki foglyokról diasorozatok jelennek meg, a civilek elleni tömeggyilkosságokról (amelyeknek kitervelői és segítői töltik meg az iraki börtönöket) nem láthatunk közelképeket. Ha nem lehet írni arról, hogy kik a gyilkosai a piacon felrobbantott gyermekeknek és háziasszonyoknak, akkor nem nehéz az újabb mészárlások tervei után nyomozó kihallgatótiszteket brutális lényekként bemutatni. 
Tavaly a Newsweek magazin leközölt egy cikket a kubai Guantánamói-öbölben található katonai börtönről, azt állítva, hogy a kihallgatótisztek lehúzták a WC-n a Korán egy példányát. Az amerikai magazin két héttel később visszavonta a hírt, és bocsánatot kért, miután a vizsgálat során kiderült, hogy a történet egyszerűen nem volt igaz. Ami a tragikus, hogy addigra már az újsághír megjelenését követő zavargásokban Afganisztánban tizenhat ember életét vesztette. "Az álhír előbb megjelent internetes oldalakon, tévéadókon és rádióállomásokon, mielőtt a tények kiderültek volna" - panaszkodott a védelmi miniszter. A közelmúltban egy amerikai televíziós társaság robotrepülőgépekről készített felvételeket mutatott be arról, hogy 2002-ben a palesztinai Dzsenin ostrománál az állítólagos civil áldozatok hogyan pattantak fel a hordágyakról, miután kikerültek a tévétársaságok kameráinak a látószögéből. A gond az, hogy a palesztin "halottak" drámai képei az elmúlt három és fél évben bejárták a világot, és többek között emiatt akarták Ariel Saron izraeli miniszterelnököt Hágában a nemzetközi bíróság elé állítani. 


Safik Rasul és Ruel Ahmed, az Út Guantánamóba című film főszereplői a berlini nemzetközi fesztiválon. Jó a sajtójuk Fotó: Reuters

Rumsfeld nem szólt arról, hogyan gerjesztik az Amerika-ellenes hangulatot az olyan jelentős arab tulajdoni hányaddal rendelkező médiumok, mint a CNN, vagy milyen hatással jár az, amikor nyugati televíziós sztárműsorvezetők szerződnek le a terroristákat nyíltan támogató al-Dzsazíra angol nyelvű csatornájához. Inkább önkritikával arról beszélt, hogy meg kell próbálniuk megnyerni "a muzulmánok szívét és gondolkodásmódját", akiket folyamatosan ostromolnak a Nyugatról alkotott negatív képekkel. "Az al-Kaida és más szélsőséges iszlám csoportok megmérgezték a muzulmán közgondolkodást az Egyesült Államokkal kapcsolatban, ügyesen kihasználva az internetet és más modern kommunikációs eszközöket, melyek használatát kormányunk elmulasztotta elsajátítani" - mondta a védelmi miniszter. Beszédében idézte a hírhedt terroristát, Ajman al-Zavahirit is, aki a nyilvánosság előtt is bejelentette, hogy terroristahálózatuk médiaháborúban áll a muzulmánok szívéért. Rumsfeld egyetértett az állítással, mondván, hogy "a közvéleményért folyó küzdelmek legalább olyan fontosak, mint azok, melyeket Irak és Afganisztán földjén vívunk". A médiafronton elszenvedett vereség pedig közvetlenül akadályozza a terror elleni háborút. Az amerikai hadvezetés inkább százszor meggondolja, hogy milyen lépést tegyen Irán ellen, hiszen tudja: bármekkora a teheráni fenyegetés, a világon több milliárd ember azonnal az Egyesült Államokat hibáztatná a konfliktusért.