Vissza a tartalomjegyzékhez

Fabini Piroska
A négy fal, a gyermek és az anyuka
Gyes-szindróma

"Körülnéztem: szerető férj, gyönyörű gyerekek, normális körülmények, mégis mi a bajom? Miért vagyok ilyen fásult? Aztán kiszámoltam: három hete nem beszéltem felnőttekkel, a férjemen és a boltos nénin kívül. Arra pedig, hogy mikor mentem el valahová egyedül, már nem is emlékszem." A nőknél a szülést követő három hónapon belül tizenhatszor, míg egy éven belül ötször nagyobb a veszélye valamilyen pszichiátriai kórkép kialakulásának, mint az élet más időszakában. 

A pontos ok máig nem ismert, de valószínűleg belejátszik a hormonális változás, az újszülött iránt érzett aggodalom, a szerepzavar és különösképpen az elszigeteltség. Figyelmeztető jel, ha az érintettnek már egyáltalán nincs kedve kimozdulni - mondja Kiss Gyöngyi, pszichológus. A szülés utáni első hat-nyolc hét érzékeny periódusában természetes, hogy az anyuka csak a gyermekre koncentrál, az újszülöttnek erre van szüksége. A tartós beszűkülés viszont kóros. 
"Amikor az első két gyermekkel otthon voltam, a szintén gyesen lévő barátnőmék két házzal arrébb laktak. Emiatt napközben sokat voltunk együtt: sétáltunk, beszélgettünk. Úgy érzem, ennek komoly szerepe volt abban, hogy ez életem egyik legboldogabb időszaka lett. Amikor a harmadik gyermek születésekor egy panelházba költöztünk, megrázó volt az elszigeteltség és a környéken lakó emberek egymás iránti közömbössége."
Pszichológiai alapvetés, hogy a nők a stresszt úgy kezelik, hogy "kibeszélik" magukból. Ehhez kell egy olyan normális női közeg is, amelyben át lehet forgatni a problémákat - ez régen adva volt -, mert a sokszor amúgy is fáradt férjek ezt nem képesek órákig hallgatni. A házasságát is tönkreteheti, aki állandóan a férjére terheli a problémáit, pláne ha őt hibáztatja. Ám az sem megoldás, ha az anyuka magába fojtja a gondokat. 
Antropológusok kutatásai szerint a falusi jellegű, nem nyugati kultúrákban, melyek támogató családi, közösségi kapcsolatokra épülnek, az anyák máig nem válnak lelki beteggé a szülés után. A modern városi társadalom ezzel szemben magukra hagyja a kismamákat, ráadásul mindennemű anya- és feleségmintát is érvénytelenné tesz, így minden nőnek egyénileg kell megtalálnia helyét és értékét az új szerepkörben. 

"Néha rám tört, hogy minek szereztem két diplomát, nyelvtudást, ha nem használom semmire, >>csak<< babázok, meg elvégzem a házimunkát. Nekem is hosszú menet után sikerült eljutnom oda, hogy nincs olyan munkahely a világon, ahol ne lennék pótolható - kivéve a családomat."

Csak lazán

Többnyire a második-harmadik évre kell hogy kialakuljon az időbeosztás képessége, ami tanulható dolog. De ezt is csak kellő lazasággal lehet megvalósítani, hiszen a szigorú monotonitás éppen úgy lélekölő, mint a totális káosz. Tipikus problémahelyzet, hogy mire apuka fáradtan hazaér, úszik a lakás, nincs főtt étel, nincs egy vasalt ing, amit másnap felvehetne. A férj várja, hogy kényeztessék, meleg vacsorát kapjon, hallgassák meg, anyuka pedig gügyög, vagy siránkozik, hogy milyen kövér, ami viszont a férjet abszolút nem zavarja. A pszichológus szerint megoldást jelenthet, ha a felek valamilyen módon rá tudnak készülni a találkozásokra. Csak egy "jó karban lévő", önsajnálattól mentes anyuka tud a férj felé is nyitottan fordulni, ami viszont az egész család boldogságának is kulcsa. Ehhez az kell, hogy a feleség újra nőnek érezhesse magát, amihez olyan dolgok is jócskán hozzájárulhatnak, hogy időnként békésen bodorítgathatja a haját, elmerülhet egy kád illatos fürdőben, beülhet valahová a férjével vagy egy ismerősével, esetleg vesz egy új pizsamát. Mindez nem is annyira pénz, mint inkább szervezés kérdése. A görcsös megfelelni vágyás semmiképp sem megoldás, hiszen senki nem születik szülőként. A gyermekével együtt fejlődve, éppen ezeket a nehézségeket leküzdve válik azzá.