Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
Super Mario elköszönt

A jégkorong valaha volt legnagyszerűbb játékosainak egyike fejezte be profi pályafutását. Mario Lemieux csodálatos, 22 évet felölelő karriert tudhat maga mögött. Mondhatni annak ellenére, hogy az ellenfelein kívül meg kellett küzdenie a gerincsérvvel, csípőízület-fájdalmakkal és a nyirokmirigyrákkal is. 40 évesen már nem vállalta tovább a pályán zajló küzdelmet, súlyos szívritmuszavara a palánkon kívülre kényszerítette.

Mario Lemieux a kanadai Montrealban látta meg a napvilágot 1965-ben. A koronggal nagyon fiatalon "eljegyezte" magát, és nem is kellett sokat várni, hogy felfigyeljenek zsenialitására. Alig múlt el tizenhat éves, amikor már a québeci ligában szereplő Laval Voisins meghatározó játékosai között tartották számon. A csapat vezetői rögtön látták, hogy hatalmas tehetséggel van dolguk, egyúttal azt is tudták: ez a srác nem náluk fog megöregedni. Három esztendőn keresztül tudták Lemieux-t a kanadai kis csapatnál tartani, mondani sem kell, rengeteg gólt szerzett ebben az időszakban is. 

1984-ben az akkoriban igencsak gyengén szereplő Pittsburgh Penguinsnek sikerült őt megszereznie az NHL-es csapatok kívánságlistájának (draft) első helyéről. Rögtön a bemutatkozó meccsén olyan tettet hajtott végre, amire a sporttörténelemben sem előtte, sem utána senki nem volt képes: első labdaérintéséből gólt ütött.
Már a neve is különlegesség, hiszen a francia eredetű Le Mieux jelentése: a legjobb. A pittsburghi szurkolók számos becenévvel is felruházták, melyek közül a két legismertebb a La Magnifique (Csodálatos) és a forradalmi videojáték-találmányból már jól ismert Super Mario. Nem csoda, hogy ilyen közel állt a szurkolókhoz, mivel csak és kizárólag a Pittsburgh Penguins színeiben lépett jégre egész pályafutása során az NHL-ben, összesen 17 szezonban. 
A bányászvárosba történt igazolás után a csapat egyre jobban kezdett szerepelni, és minden évben sikerült valamelyest erősíteni a kereten. Elég csak az akkor még pályája hajnalán járó Jaromír Jagr "pingvinné válását" említeni, aki aztán Lemieux-vel a kilencvenes évek egyik legrettegettebb támadópárosát alkotta. 1991-re érett be igazán az akkori edző, Bob Johnson munkája, meg is nyerték a Stanley-kupát. A rákövetkező év potenciális esélyesét természetesen mindenki bennük látta, az ellenfelek ezért tudták, hogy csak akkor kerülhetnek reflektorfénybe, ha megverik a pittsburghieket. Talán túlságosan is komolyan vették a "megverést", a riválisok rendszerint Lemieux-t "aprították" a meccseken. El is tört a keze, de ez sem akadályozta meg abban, hogy végigjátssza a rájátszást, és újra diadalra vezesse csapatát a Stanley-kupa döntőjében. Mindenekfölött ez a vonása volt az, ami megkülönböztette őt a többi, egyébként szintén remek játékostól. Sohasem voltak dühkitörései, rengeteg ellene elkövetett durva szabálytalanság után is képes volt egy rossz szó nélkül felállni a jégről, és ritka technikai tudásával tovább szórakoztatni a közönséget. 
A pontszerzők örökranglistáján 1723 ponttal áll, 690 góllal és 1033 gólpasszal. 915 mérkőzésen érte el mindezt, de ha nem hagyott volna ki három szezont (1997-2000) sérülései és nyirokmirigyrákja miatt, valamint a 2005-ös szezont az NHL szünetelése folytán, akkor sokak szerint megdönthette volna a legendának számító Wayne Gretzky rekordját (2857 pont, 894 gól, 1963 gólpassz). "Két okból döntöttem a visszavonulás mellett - nyilatkozta párás szemekkel, elcsukló hangon Lemieux a Penguins konferenciatermében -, rá kellett hogy jöjjek, többé nem tudok azon a szinten játszani, amit a szurkolókkal együtt elvárnék magamtól. Túlságosan felgyorsult az NHL, itt az ideje, hogy a fiatalok bizonyítsanak. Másrészről pedig a családom és a magam egészsége mindennél fontosabb."
Pittsburghben a jégcsarnok ma már Mario nevéről és számáról van elnevezve: 66 Mario Lemieux Place. Mario 40 évesen, örökérvényű csúcsokat felállító pályafutást követően vonult vissza.