Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
A kifehérített bárány

Ariel Saron 2001 januárjában érkezett el politikusi pályafutásának csúcspontjára. Elsöprő többséggel első ízben ekkor választották Izrael kormányfőjévé. Ellenfele, a korábbi miniszterelnök, a munkapárti Ehud Barak kudarca az oslói békepolitika bukását jelentette. 2000 nyarán ugyanis hiába ajánlotta fel Jasszer Arafatnak Jeruzsálem fővárossal a palesztin állam megalakítását, a Palesztin Hatóság elnöke ezt Camp Davidben nemcsak elvetette, de utasítást adott az al-Aksza intifáda kirobbantására is. 


A vitatott templom-hegyi séta séta 2000-ben Fotók: Reuters

Bár a spontán népharagként beállított háború ürügyéül Ariel Saron templom-hegyi látogatását tüntették fel, Arafaték e terrorkampányt 1994 óta szervezték. Ennek ellenére a nemzetközi közvéleményben Arafat helyett Saron vált az intifáda okává, az izraeli politika fekete bárányává. Amikor 2003-ban a biztonsági kerítés megépítését kezdeményezte, negatív megítélése tovább erősödött. Az elmúlt másfél év alatt pedig Saron értékelése gyökeresen az ellenkezőjére fordult. Az izraeli kormányfő az izraeli hadsereg kivonásával a Gázai övezetből és a terület zsidó településeinek felszámolásával a nemzetközi közvéleményben "háborús bűnösből" a "közel-keleti béke hőse" lett.
Saron és a Likud párt a 2001. évi választáson elsöprő győzelmet aratott. A kormányfő stratégiát váltott. A tömeges civil áldozatokat célzó palesztin terrorral a "koncentrált megsemmisítések" politikáját szegezte szembe. Ezt sokan megtorlásnak tekintették, céljául azonban Saron elsősorban a prevenciót, az újabb terrorcselekmények megelőzését, másodsorban pedig a büntetést tekintette. Arafat nem teljesítette a terrorelhárítás kötelezettségét, így Saron ezt a feladatot Izrael kezébe vette vissza. A tömeges terrorgyilkosságok tették szükségessé, hogy 2002 márciusában, a Védőfal-hadművelet keretében az izraeli szárazföldi erők a nyugati-parti terrorbázisok felszámolására induljanak. A kormányfőnek nemcsak koalíciós társával, a Munkapárttal, de még az amerikai elnökkel is sikerült elfogadtatnia a kemény kéz álláspontját. Bush júliusi beszédében ekkor jelentette ki, hogy a palesztin állam egyedül békés úton jöhet létre. 
Saron másik fő feladatának a súlyos válságban lévő izraeli gazdaság talpraállítását tekintette. A Netanjahu által irányított reformok a jóléti kiadások drasztikus csökkentését, a szabadpiaci módszerek bevezetését és monopóliumellenes intézkedéseket tartalmaztak. Öt év távlatából úgy tűnik, hogy az izraeli gazdaság a reformoknak köszönhetően kilábalt a válságból, sőt az elmúlt évben több, mint 4 százalékos növekedést produkált. Ennek ellenére a Munkapárt a gazdasági reformok miatt kétszer is, 2003-ban és 2005-ben is kilépett Saron kormányából.
Saron, ha fenntartásokkal is, de elfogadta az Egyesült Államokból, az Európai Unióból, az ENSZ-ből és Oroszországból álló nemzetközi kvartett békemenetrendjét, amely induló feltételéül a palesztin terrorszervezetek felszámolását tűzte ki. E feltétel teljesítése azonban mind a mai napig várat magára. A 2003 januári választásokon Saron súlyos vereséget mért munkapárti ellenfelére, Amram Mitznára. A haifai polgármester programjában jelent meg először az egyoldalú gázai kivonulás terve. Saron akkor ízzé-porrá zúzta Mitzna elképzelését. Ki gondolta volna, hogy néhány hónap múlva ellenfelének programjával maga hozakodik elő? 
Az izraeli miniszterelnök környezetéhez tartozók szerint Saronban 2003 második felétől érlelődött a gyökeres fordulat elképzelése. Előbb a biztonsági kerítés építésébe kezdett, majd 2004 második felében előállt a munkapárti Mitzna-féle programmal: a Gázából való kivonulással és a zsidó települések felszámolásával. A sok vihart kiváltó biztonsági kerítés és a kettéválasztás politikája is szervesen illeszkedik ebbe a programba. Ha e súlyos betegség nem vetett volna véget politikai pályafutásának, Saron Júdeában és Szamariában is kiürítette volna a kerítésen kívül rekedt zsidó településeket. 
Bár Saron e politikájával a nemzetközi közvélemény kedvencévé lépett elő, a gázai kivonulás és a zsidó települések felszámolása a valódi béke ügyét nem vitte előbbre, sőt. Az izraeli jelenlét megszűnésével a Gázai övezet "második Afganisztánná", al-Kaida-bázissá, "Hamasztánná" változott. Az ellenőrizetlen egyiptomi határon – ahol a múlt héten az Al-Aksza Mártírjai Brigád fegyveresei egy buldózerrel egyszerűen áttörték a még az izraeliek által épített kőfalat – szabadon közlekednek a fegyverek, a robbanóanyagok és a terroristák. A tengerparti Askelont és környékét rendszeresen lövik Kasszam-rakétákkal a Gázai övezetből, az izraeli hadsereg ezért kénytelen volt az övezet határán biztonsági régiót létesíteni.