Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Gázárháború keleten, energiaválság nyugaton

Szakértői vélemények az ukrajnai gázárvitáról.

Kulcsár István külpolitikai újságíró:
Mindkét fél elszámította magát: az oroszok azt remélték, hogy a Nyugat és különösen az uniós tagállamok majd Ukrajnát fogják hibáztatni. Mondván, hogy "mi is ennyit fizetünk, fizessenek ők is annyit", hiszen már az unió is elismerte, hogy Ukrajna piacgazdaság. Ezzel szemben az ukránok is arra számítottak, hogy az EU és az Egyesült Államok kiáll majd mellettük. Nekem úgy tűnik, hogy a Nyugat mindkét félre megpróbál nyomást gyakorolni. 
Ami a politikai oldalát illeti, a lépés jogilag nem támadható, ugyanakkor az időzítésében kifejezett taktikai szándék volt. Közelednek az ukrán választások, és az ügynek két kimenetele lehet. Sokan azt mondhatják, hogy "egy évvel ezelőtt hatalomra segítettük Juscsenkót azért, hogy megszűnjön a korrupció, de most mégis perceken belül összeomolhat a gazdaság", tehát Janukovicsra szavaznak. De lehet egy másik reakció is, és ezt igazán nehéz felmérni, vagyis gondolkodhatnak úgy is a választók, hogy "ha ilyen disznóságot művelnek az oroszok, akkor álljunk inkább Juscsenkó mögé". Az orosz számítás tehát nem volt alaptalan.

Dunai Péter, a Népszabadság újságírója:
A gáz világpiaci ára köbméterenként 230–260 dollár között mozog. Ukrajnát piacgazdaságnak minősítették, tehát piaci árakat kell fizetnie, és az az ár, amit az ukránoknak megadtak, pont ebbe a kategóriába esik. Ők egyébként inkább azon voltak felháborodva, hogy hirtelen jött az emelés. Nem készültek fel arra, hogy ilyen drasztikusan, egyik napról a másikra az ötszörösére emelik az árat. 
A Gazprom védelmében legyen mondva, a cég ebben az esetben nemcsak a saját önös profitérdekeit tartja szem előtt, hanem egyben az orosz államét is. Amióta világ a világ, a gáz és a kőolaj stratégiai termék. Emberek milliói pusztultak el azért, hogy megszerezzék az energiaforrások feletti ellenőrzés jogát. Oroszország most erre törekszik, és ez nemzeti joga. Minden ország ezt tenné a helyében. Ennek érdekében pedig saját vezetékrendszereket építenek, kikerülve a számukra krízisterületeknek számító részeket. Így például Ukrajnát is, és inkább közvetlenül Németországba szállítanak. 

Deák András, a Teleki László Intézet Oroszország-szakértője:
A beloruszoknál 2004 februárjában hasonló okok miatt ugyancsak elzárták a gázt. Egy köbméter nem ment át, de igaz, csak egy napig tudták ezt fenntartani. 
Oroszország energiatermelésének több problémája is van. Az olaj esetében exportjának közel 90 százaléka Európába irányul. Az európai olajárak is ezért alacsonyabbak, mint a világpiacon. A gázárakkal is ez a helyzet, legfeljebb megpróbálják diverzifikálni a szállítást, és exportálnak az USA-ba és Kínába is. Az orosz energiatermelés jövője azonban egy fekete ló. Teljesen eltérő becslések vannak érvényben arra vonatkozóan, hogy fenn kell-e tartani ezt a gáztermelést vagy nem, tudnak-e a jövőben ennyit exportálni vagy nem... Véleményem szerint a Gazprom most csak két dolgot akart elérni: saját gázát saját áron eladni. Ezzel azonban több probléma is van. Az egyik a 15 milliárd köbméteres ukrán reexport. Ezt két módszerrel lehet megállítani: megtiltja a csőről való levételt – ez egyébként már hónapokkal ezelőtt el is hangzott –, vagy világpiaci szintre emeli a gáz árát, hogy ne legyen érdemes reexportálni. A Gazprom egyszerre választotta mindkettőt.

(A fenti vélemények 2006. január 2-án hangzottak el a Magyar ATV Itthonról a nagyvilág című külpolitikai magazinműsorában.)