Vissza a tartalomjegyzékhez

Gazsó József
Kétajtós szekrények parádéja

A Budapest Wolves sikerét hozta az I. Hungarian Super Bowl, azaz a tojáslabdás foci első magyar bajnokságának döntője. A szabály, a kifejezések, a körítés mind amerikai, a játék még kissé magyaros. Tekintettel azonban arra, hogy a döntőben a sportág magyar pionírjai szerepeltek, a mutatott játék már nem is annyira fontos. Ha továbbra is ilyen ütemben fejlődik a sportág hazánkban, nem kell kételkedni abban, hogy látni fogunk még izgalmas meccseket is.


A mindent eldöntő derbi. Győztek a Farkasok 

A rájátszásba az erőviszonyoknak megfelelően a négy legerősebb gárda jutott be: a Budapest Wolves, a Győr Sharks, a Nagykanizsa Demons és a Debrecen Gladiators. A körmérkőzések végeztével kialakult a rájátszás végeredménye, mely alapján némi meglepetésre a Farkasok és a Gladiátorok jutottak a döntőbe. No, nem a magyar tévés valóságshow-k atyjaként számon tartott Árpa Attila fémjelezte Wolves döntőt érő helyezése, hanem a Gladiátorok továbbjutása jelentett csemegét a bennfenteseknek. Többen ugyanis a győri Cápákat látták már előre alkalmasnak, hogy megküzdjenek a vitathatatlanul legerősebb Farkasokkal a bajnoki serlegért. Máris bebizonyosodott, hogy ebben a nem túl nagy magyarországi történelemmel rendelkező sportágban is vannak meglepetések.
A BVSC Szőnyi úti stadionja adott otthont a playoff (rájátszás) döntőjének. A fagyos szombati nap sima 46–0-s győzelmet hozott a Farkasok számára. Ha lehetett volna fogadni a mérkőzésre, nem valószínű, hogy vaskos odds szerepelt volna a Wolves neve mellett, ugyanis eddigi meccseiken mindig 38-nál nagyobb pontarányú győzelmet arattak. Mondhatni, hozták a kötelezőt az egyébiránt a legutóbbi osztrák II. osztályban ezüstérmet szerző pestiek. A döntő legértékesebb játékosa a bajnokcsapatból került ki, Sviatkó Gábor személyében.
A szervezők minden tőlük telhetőt megtettek azért, hogy valamelyest Magyarországra csempészszék a tengerentúli NFL finálék hangulatát. Családias hangulat, Palcsó Tamás és Tóth Gabi közreműködésével megasztáros himnusz, izgalmas koreográfia és half-time show. Ennél a résznél azonban csalódniuk kellett a kilátogatóknak, ugyanis amikor a játékosok a félidei frissítőre vonultak, Dopeman vette át a stafétát. Primitív, egyben trágár dala hallatán a családok csak összehangolt védekezéssel tudták elérni, hogy befogják gyermekeik fülét. 
Visszatérve a játékhoz, tiszteletre méltó, hogy nagyjából két éve ezek az emberek még csak az NFL-meccsek közvetítésének apropóján gyűltek össze, mostanra viszont lelkes amatőr játékosokká lettek, kik profi szemlélettel még egy hűvös novemberi napon is képesek kicsábítani a nézőket a stadionba (mintegy kétezer látogató volt jelen). A fiatalok körében is fokozódik az érdeklődés a sportág iránt, nem utolsósorban a külföldi tévéközvetítések hatására.