Vissza a tartalomjegyzékhez

Morvay Péter
Orvosság vagy áfium?

Hosszú politikai huzavona ért véget a hét elején Brüsszelben. A népszavazások kudarcait és az alkotmánytervezet bukását még ki sem heverő Európai Unió újabb válsággal nézett szembe, amikor úgy tűnt, hogy a török csatlakozást kategorikusan ellenző Ausztria és az Európai Unió küszöbén negyven éve toporgó Törökország között áthidalhatatlanok az ellentétek. 
Végül Ausztria engedett - a londoni Times tudósítója szerint Wolfgang Schüssel kancellár pontosan addig tartott ki a vétója mellett, amíg odahaza be nem fejeződtek a kormánykoalíció számára fontos tartományi választások. Az unió tagállamai közül Ausztriában a legalacsonyabb a török belépést támogatók aránya, tíz emberből csupán egy látná szívesen Ankara tagságát, és az összeurópai átlag sem sokkal jobb, alig 36 százalék. (Érdekes módon a „török áfium” terheit 150 éven át kényszerűen elszenvedő Magyarországon a legmagasabb a támogatók aránya, több mint 60 százalék.) Szintén az utolsó pillanatban hárultak el az akadályok Horvátország elől, így a két ország egyszerre kezdhetett neki a tárgyalásoknak. Igaz, senki nem számít arra, hogy egyszerre is érnek célba. 


Uniós zászlóból készült csadorba öltöztetett modell egy isztambuli kiállításon. Távoli kilátások Fotó: Reuters

Törökország tagsága még Recep Tayyip Erdogan kormányfő szerint is legalább 10-15 évet vesz igénybe. Igaz, stratégiai és gazdasági jelentősége is sokkal nagyobb, mint Horvátországé. Erdogan egy tévéinterjúban egyenesen úgy fogalmazott - még amikor a tárgyalások holtponton álltak -, hogy „az unió arról dönt, hogy világhatalom és a politikai érettségét demonstráló nemzetközi erő akar-e lenni, vagy bezárkózik egy zártkörű keresztény klubba”. A Hetek által megkérdezett szakértők véleménye eltér abban, hogy melyik félnek van nagyobb szüksége a másikra: Európának Törökországra, vagy fordítva, illetve esetleg épp a távolságtartás lenne a tartós jó viszony alapja. 

Vélemények a török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről

A Magyar ATV Itthonról a nagyvilág című külpolitikai magazinja vitaműsort készített a brüsszeli döntés másnapján a török csatlakozás kritikus kérdéseiről és a tárgyalások megkezdésének fogadtatásáról. Néhány vélemény az adásból:

Forró Evelyn újságíró 
Ankarából

A törökországi lapok többségében győzelemként értékelték a döntést. Erdogan kormányfő egy pártrendezvényen azt mondta, hogy ez a józan ész győzelme volt, és innen kezdve már minden Törökországon múlik. Az igazi munka most kezdődik, véli a török miniszterelnök. Abdulah Gül külügyminiszter mindehhez még hozzátette, hogy Ciprus ügyében nem változik Ankara álláspontja: a sziget újraegyesítését nem uniós, hanem ENSZ-segítséggel képzelik el. Az egyik újság címlapján azt írta: „Helló Európa! Negyvenkét éves álmunk vált valóra.” Egy történelmi példát is hozott az újság: „bécsi keringőnek” nevezte az elmúlt napok eseményeit. Törökország a történelme során kétszer fordult vissza Bécs alól, és most is úgy tűnt, hogy Ausztria ellenkezése zárja be a kaput az Európába vezető út előtt. A veszély azonban elhárult, és a lap reményei szerint Törökország Európába tart a békéért és az egységért. A vitatott kérdések közül a kurd kisebbség ügye a kommentárokban nem nagyon került szóba, feltűnő volt viszont, hogy Erdogan miniszterelnök kijelentette: az örmények ellen a század elején elkövetett népirtás elismerésének és az európai uniós csatlakozásnak nincs köze egymáshoz. Egyébként a török lapok is hosszú, 10-15 éves csatlakozási folyamatra számítanak.

Dobrovits Mihály 
turkológus

Negyven év várakozás végül rózsát termett Törökország számára. Bár a tárgyalási folyamat során lehet, hogy az Európai Uniót leginkább aggasztó kérdéseket, például a bevándorlás ügyét befagyasztják. A török ellenzék vezére fel is hívta a figyelmet arra, hogy ezzel a gyakorlatban - bárhogy nevezzék is - inkább az úgynevezett „különleges partnerség” valósulna meg, mintsem a teljes jogú tagság. Törökország politikai és jogrendszerét, valamint gazdaságát és elkötelezettségét tekintve is egyértelműen az európai országcsoportba tartozik. A NATO második legnagyobb haderejeként a hidegháború idején negyven éven át a békét és a stabilitást védelmezte. Az országon belül pedig, amikor a hadsereg beavatkozott a politikába (ez összesen kétszer fordult elő), súlyos belpolitikai válságot akadályoztak meg, utána pedig önként vonultak vissza a laktanyákba, így fel sem merült az, hogy ők irányítanák tovább az országot.

Incze Nikoletta, 
az Európai Értékekért Alapítvány elnöke

A Törökország csatlakozását ellenző Voice for Europe kampány tanácsadója nem tekinti vereségnek azt, hogy megkezdődtek a tárgyalások Törökországgal. 
„Az az összeurópai kampány, amelynek mi a magyarországi képviselői vagyunk, nem Törökország kirekesztését tűzte ki célul, hanem azt, hogy a teljes jogú tagság helyett egy különleges partneri kapcsolat alakuljon ki Európával. Nem zárjuk ki az együttműködés lehetőségét, de a tagsághoz még számos feltételt kell teljesítenie Ankarának. Mi úgy látjuk, hogy az európai tagállamok által meghatározott, úgynevezett koppenhágai kritériumok politikai része nem teljesült maradéktalanul. Bár papíron, a törvényekben megjelentek reformok, de a gyakorlatban ezek közül sok minden, például az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok, a kisebbségek jogai, a nemek közötti egyenlőség, a vallásszabadság és a szólásszabadság terén sok hiányosság van még. Egy ismert török írót, Orhan Pamukot például most három évi börtön fenyegeti amiatt, mert nyilvánosan elismerte az örmény népirtás tényét. A kisebbségben élő keresztényeknek nincs joguk arra, hogy önálló templomot vagy imaházat építsenek, jóllehet az alkotmány biztosítja a vallásszabadságot. A mostani tárgyalások tétje minden vagy semmi: ha Törökország nem kapna engedélyt a csatlakozásra, mindentől elesne. Ezért is gondoljuk úgy, hogy fenn kellene tartani egy alternatív lehetőséget a számukra. Ez hosszú távon mindkét fél számára előnyösebb lenne. Az is komoly aggodalomra ad okot, hogy Törökországban bármikor fennáll a lehetőség a hadsereg beavatkozására, így a demokrácia kérdőjeleződhet meg, valamint az, hogy továbbra sem ismerik el annak a közösségnek az egyik tagállamát, Ciprust, amelynek részei kívánnak lenni.

Tarik Demirkan újságíró, 
a CNN Turk munkatársa

A török kormány sok mindent teljesített már az úgynevezett koppenhágai kritériumok közül, másokról pedig jelezte, hogy készen áll a folyamatos teljesítésre. Eltörölte a halálbüntetést, harmonizálta a jogi rendszerét az európai normákkal. Gyakori félreértés, miszerint iszlám törvények lennének érvényesek Törökországban. Ilyenek nincsenek: a jogrendszerünket francia és svájci mintára alakítottuk ki. Kulturális különbségek természetesen vannak, ám az olyan rendelkezések, mint például Iránban, vagy akár az új iraki alkotmánytervezetben szerepelnek, ismeretlenek Törökországban. Az Európai Unió most döntött, és úgy ítélte meg, hogy Törökország alkalmas a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.


Forrás: BBC


A szemafor szabad, csak épp sín nincs Forrás: