Vissza a tartalomjegyzékhez

Varga P. Miklós
MiZo-mizéria

Ha meglátogatjuk a MiZo Rt. weblapját, az aktuális hírek között a sellyei sajtüzem 2004. szeptemberi bezárását találhatjuk. A cég büszkén informál róla, hogy a 44 sellyei dolgozó közül 22 a pécsi tejüzemben kapott munkát. Az idei szeptemberi hírek azonban már merőben más képet mutatnak. 2005 júniusában bezárt a MiZo kecskeméti üzeme, most pedig, nem kis meglepetésre, a pécsi részleg is. 


MiZo. Eltűnik a polcról? Fotó: Somorjai L.

Kétszázharmincnyolc dolgozó válhat egyik napról a másikra munkanélkülivé, miután a napokban a MiZo Rt. tejipari cég vezetése bejelentette, hogy a kecskeméti és a győri gyáregység felszámolása után, végleg megszüntetik a termelést a patinás pécsi tejüzemben is. A termelést és az ehhez szükséges gyártósort Szegedre, Makóra és Bácsbokodra helyezik át, ahol a gyárban dolgozó 350 ember közül 238-at várhatóan még szeptemberben elbocsátanak. A gyártás megszüntetése után az üzem kereskedelmi raktárrá alakul át, amely hosszabb távon 20-30 ember foglalkoztatását biztosítaná. 
A hír nemcsak a dolgozókat forrázta le, hanem a város vezetését is. A MiZo Rt. ugyanis egyszer már a csőd szélére került, majd sikeresen túljutva a krízisen Csányi Sándor érdekeltségébe került. Toller László polgármester nehezményezte, hogy az OTP Bank vezére nem tájékoztatta időben az önkormányzatot. A városházán akkora felháborodást váltott ki a lépés, hogy példa nélküli politikai összefogásra sarkallta az MSZP-s és a fideszes városatyákat. Sajtótájékoztatón közösen próbáltak nyomást helyezni Csányira, hogy ne zárja be az üzemet, hanem adja át az önkormányzatnak vagy új befektetőnek. A tulajdonos hajthatatlan, ugyanakkor kilátásba helyezte, hogy a szintén az érdekeltségébe tartozó Délhús Rt. száz MiZo-s dolgozót átvesz. 
A pécsi tejüzemben nagy az elkeseredés. Priol Tamás, az Új-MiZo Rt. Központi üzemi tanácsának és szakszervezeti bizottságának elnöke lapunknak elmondta: „MiZo-s reményeink végleg szertefoszlani látszanak. Az emberek többsége, ismerve a régió foglalkoztatási gondjait, bizonytalannak látja a jövőjét. Fokozottan érvényes ez arra a jó néhány kollégára, akik tizenéves koruktól kezdve dolgoznak ebben az üzemben, hétvégét, ünnepnapot nem ismerve, hiszen ez a tejipar egyik sajátossága, ezt a szakmát értik, és sokukat csak néhány év választja el a nyugdíjkorhatár elérésétől. Persze a fiatalok kilátásai sem sokkal jobbak. Többen járnak be a környező kisvárosokból és falvakból, ahol szinte lehetetlen munkát találni. Most arra várunk, hogy kiderüljön, ki mekkora végkielégítést kap. Az üzem november végéig még részlegesen működik, legtovább a sajtömlesztő üzemel.”
Priol Tamás nem ért egyet azzal a megállapítással, amelyre hivatkozva „húzza le a rolót” a tulajdonos. Az indoklás szerint rosszak a csarnok élelmiszerbiztonsági feltételei, a poharazóban készült termékek állítólag gyakrabban megromlottak. A szakszervezeti vezető szerint azonban a csarnok mind a magyar, mind az uniós követelményeknek megfelel élelmiszerbiztonság szempontból. Ezt bizonyítják az elmúlt időszak sikeres hatósági szemléi - fejtette ki a Heteknek Priol. Igaz ugyanakkor - tette hozzá -, hogy az épületnek az életkorából adódó hibáit ki kellett volna javítani. Ez az idén a tervek között szerepelt, a távlati cél pedig egy új gyártócsarnok építése lett volna. Ám mindez minden bizonnyal elmarad.