Vissza a tartalomjegyzékhez

Hetek-összeállítás
Gáza új menekültjei

Alig egy héttel a gázai kivonulás befejezését követően továbbra is családok százai laknak átmeneti szállásokon országszerte, szállodáktól kezdve lakókocsikon át a sátrakig. Bár a kormány jelentős anyagi támogatást ígért a kitelepített telepesek számára, közülük sokan nem fogadták el a felajánlott lakásmegoldásokat, arra hivatkozva, hogy azok nem érnek fel korábbi otthonaikkal, amelyekből erőszakkal telepítette ki őket az izraeli kormány.

Tel Aviv terein, de országszerte máshol is, ma is sátrak százai állnak, amelyekben a kitelepítés ellen vagy az azt követő időszakra a kormány által tett megoldási javaslatok ellen tiltakozó volt telepesek szálltak meg az után, hogy Saron izraeli miniszterelnök döntése értelmében el kellett hagyniuk korábbi otthonaikat. Mások szállodákban találtak átmeneti fedelet a fejük fölé, míg számukra is elfogadható megoldást nem találnak új keletű lakásgondjaikra. Sokak számára ugyanis nemcsak az lenne a fontos, hogy a korábbi lakáskörülményeikhez hasonló megoldást találjanak, hanem az is, hogy egybetarthassák azt a közösséget, amelyben eddig éltek. A hátrahagyott virágzó mezőgazdasági telepek azóta víz hiányában kiszáradtak, az evakuáltaknak pedig föld híján új megélhetés után kell nézniük - ami ötven év felett már nem egyszerű vállalkozás. A gyökértelenség mellett szembe kell nézniük azzal, hogy - mint a hétvégi, csak a biztonsági őrök önfeláldozásának köszönhetően halálos áldozatok nélküli öngyilkos merénylet bizonyítja - a terroristák számára Gáza csak a kezdeti lépés Izrael felszámolásának az útján.
A Gan Or településből kiköltöztetett, ötgyermekes Ben Hamu család kezdetben azért nem fogadta el az előre gyártott elemekből ideiglenesen felhúzott Nitzan városában számára felajánlott lakást, mert azt reméli, hogy így kialkudhat a kormánytól egy olyan megoldást, amely lehetővé teszi a kiürített településen korábban együtt élő, mintegy harminc családból álló közösség egyben tartását. Persze az is nehézséget jelent a Ben Hamu család számára, hogy a felajánlott lakás nem éri el korábbi lakásuk méretének felét sem, így komoly fejtörést okoz számukra az is, hová helyezzék el ingóságaikat.
Arik Harpaznak a Földközi-tenger partján fekvő Elei Sinai településen 22 évvel ezelőtt épített házát kellett elhagynia a múlt héten, azóta egy sátortáborban él, melynek bejáratánál a következő kézzel festett felirat olvasható: „Elei Sinai Menekülttábor”. Harpaz elutasította a kormány minden eddigi felajánlását, és azt követeli a kormánytól, hogy korábbi életkörülményeivel azonos minőségű lakást biztosítson a számára. Harpaznak azonban nemcsak tengerparti villáját kellett elhagynia, de 19 éves lányának sírját is, akit négy évvel ezelőtt egy, a telepre betört palesztin gyilkolt meg. Csomagjaiban mindössze a gyilkosság helyén lánya emlékére felállított emlékkövet tudta magával vinni. 
Az izraeli kormány több száz, előzetesen kibérelt, illetve előre gyártott elemekből felhúzott lakást bocsátott a kitelepítettek rendelkezésére, melyekben két évig lakhatnak költségmentesen a volt telepesek. Nitzan településen például az eddig felhúzott 351 átmeneti otthonba eddig 225 család költözött már be, míg további 260 ház felállítását tervezi a kormány a következő két hónap során. Az ország más részein mintegy 600, az átlagostól a luxuskivitelig többféle igénynek is megfelelő ház várja üresen a telepeseket. A házakhoz ingyenes szatellit vagy kábeles televízió és internet-hozzáférés is jár. A kormány emellett a Negev-sivatag déli részén, illetve Észak-Galileában tervez új településeket létrehozni a számukra, ahol megőrizhetik korábbi közösségeiket. Emellett a családok átlagosan mintegy 300 ezer dolláros támogatásra is jogosultak, amennyiben a kitelepítés határidejéig elhagyták otthonaikat, a településen töltött idő és a család méretétől függően. Ha azonban erőszakkal kellett kényszeríteni őket otthonaik elhagyására, az összeg mintegy harminc százalékától estek el, bár a kormány egyelőre nem nyilatkozott arról, hogy be is váltja-e ebbéli fenyegetését.