Vissza a tartalomjegyzékhez

Szobota Zoltán
Aki Erdélyből üzen haza

„Háború helyett demokratikus együttműködést ajánlok” - mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök Orbán Viktor Erdélyben elhangzott kijelentéseire reagálva, melyben a baloldali kormány ismét a „nemzetáruló kommunistákkal” került egy platformra. 

A három hete lezajlott miniszterelnöki vita után kedvezőtlen közvélemény-kutatási adatok ráncolták a Fidesz-vezetőség homlokát, és talán ezért is történhetett, hogy az ígéretéhez híven minden évben Tusnádfürdőre látogató Orbán Viktor ismét „beszólt” a baloldalnak. Ezúttal a „saját nemzetére rárontó” Kun Béla, Rákosi Mátyás és ’56 leverői sorában jutott hely a jelenlegi kormányzatnak, és egy kis „szalonzsidózás” is becsúszott annak kapcsán, hogy miért is lehetetlen a baloldal nemzetivé válása. Orbán Viktor szerint egyebek mellett „genetikai okokból”. 
Miután kijelentései belpolitikai vihart kavartak, a Fidesz elnöke nem burkolózott hallgatásba, hanem a félreértések elkerülése végett közleményben erősítette meg, hogy „a baloldali polgároknak nincs méltó képviselete” hazánkban. A közlemény történelmi hagyományként értékeli a magukat baloldalinak kiadó „megélhetési politikusok” felbukkanását, akik hátat fordítanak a határon túli magyaroknak, és az ország polgárait is erre buzdítják. Példaként azt a Vietnamnak nyújtott 600 ezer dollárnyi vissza nem térítendő támogatást említette Orbán, amely szerinte jobb helyen lett volna az árvíz sújtotta erdélyi területek rászorultjainál.
Pozsgay Imre, a Nemzeti Konzultációs Tanács (NKT) tagja és Révész Máriusz Fidesz-szóvivő is meggyőződéssel állítják, hogy Orbán szavai „gellert kaptak”, mire átértek a határon. Pozsgay lapunknak feltárta, hogy szó sincs általánosításról: a kiszólás konkrét történelmi eseményekhez és szereplőkhöz kapcsolódott, és egyben el is ítélte azokat. Révész szerint pedig egyenesen pozitív töltetű volt az inkriminált megnyilatkozás, hiszen a pártelnök éppen abbéli reményét fejezte ki, hogy hamarosan létrejön egy olyan baloldali nemzeti fordulat, amely után az MSZP alkalmassá válik a magyar érdekek hatékony képviseletére. Igaz ugyan, hogy múltjuk „olyan, amilyen”, de komoly esély van rá, hogy az elkövetkező időszakban bizonyos nemzetpolitikai kérdésekben egységesen lépjenek fel a polgári oldallal - tette hozzá a szóvivő, rávilágítva, hogy semmilyen ellentmondást nem lát Orbán Viktor miniszterelnöki találkozón tanúsított magatartása, retorikája és a tusnádi kijelentései között. Ami pedig a „genetikai alkalmatlanságot” illeti, Révész szerint szerencsétlen elszólásról van csupán szó, melyet aztán azonnal korrigált a szónok, és a történelmi hagyományok kerültek előtérbe, mint az alkalmatlanság fő bizonyítékai. 
Debreczeni József közíró politológus úgy véli, Orbán nagyon is tudta, mit beszél erdélyi közönsége előtt. Itthon a konstruktív, szalonképes, együttműködő „figurát” alakította, Tusnádfürdőn azonban a határon túli magyarok érzelmi húrjait pengette. Debreczeni meggyőződése, hogy a december 5-ei népszavazással okozott, lassan gyógyuló seb felszakítása történt a szabadegyetem hallgatósága előtt, mellyel egyúttal a kérdésben hosszú távon súlyos stratégiai vereséget elkönyvelő szocialisták tehetetlenségére is ráirányította a figyelmet. Mindenekelőtt azonban a hatalomszerzés célját szolgálta ez a beszéd is, melyben nem véletlenül buzdította az erdélyi magyarokat az anyaország választási kampányában való indirekt részvételre, rokonok, ismerősök befolyásolására. 
A politológus szerint a „genetikai alkalmatlanság” egyértelműen kódolt antiszemita utalás, amely megint csak nem új, de meglepő a miniszterelnöki vita szívélyes és békülékeny hangvételéhez képest. „A jobboldali lélek - és most nem a radikális jobboldalról beszélek - zömmel fogékony az ilyesfajta célzásokra, és kielégíti azon elvárásait is, melyek a Gyurcsány Ferenccel folytatott vita után fogalmazódtak meg vezérükkel szemben” - állítja a szakember.
Hiller István, az MSZP elnöke az „év legdurvább mondata” címmel jutalmazta kollégája megjegyzését, és annak visszavonására szólított fel. Szerinte Orbán „álságos módon” hangoztatja a nemzeti egység gondolatát, miközben az ország felét sértegeti, és nemzetellenesnek titulálja. 
Pozsgay Imre ezzel szemben úgy látja, hogy a volt miniszterelnök kifejezetten jól gazdálkodik azokkal a tipikusan baloldali értékekkel, melyek a 20. század második felétől kereszténydemokrata, konzervatív programokban jelentek meg. „A nemzet iránti elkötelezettségben, és az arra irányuló politizálásban a magát baloldalnak nevező politikai áramlatnak vannak tartozásai. És ezt ki is egyenlíthette volna mondjuk december 5-én, de rossz reflexei és rossz kapcsolatai ellenkező döntésre kényszerítették” - tartja a NKT egyik frontembere, és hozzáteszi, hogy ő nem tartozik azok közé a baloldaliak közé, akik „meghasonlásban élnek a hazafiság és a nemzet gondolatával”. Bevallása szerint a konzultációs tanácsban is azért vállalt szerepet, mert élő bizonyítéka kíván lenni annak a ténynek, hogy „baloldalon is megtalálhatók a nemzeti értékek iránt elkötelezett, az ország érdekeit szívükön viselő gondolkodók, politikusok”. 
Ezzel Debreczeni József sem száll vitába, bár ő inkább úgy érzékeli, hogy a Fidesz „tömbösítése” elsősorban a kétharmados parlamenti többség elérésére irányul, és ezt Orbán Tusnádfürdőn sem rejtette véka alá. A polgári szövetség aktuális üzenetei - nemzetárulók, milliárdosok, tőkések, satöbbi - egyaránt hatnak az általuk korábban „lepanelprolizott” néprétegekre és a radikális elkötelezettségű, populizmusra fogékony jobboldali szavazókra, és így a Fidesz lassacskán „kentaurpárttá” válik - mondja a politológus. 
Gyurcsány Ferenc az MSZP Országos Választási Bizottsága elnöki minőségében rendkívüli sajtótájékoztatón reagált Orbán szavaira. „Háború helyett demokratikus együttműködést ajánlok” - hangzott az indítvány, melynek feltételéül a miniszterelnök egymás hazafiságának tiszteletben tartását szabta. A békülékeny „belépőt” öt pont követte, mint amelyek az igazi és végső nemzeti célok, és amelyekről a jövőben tárgyalni érdemes a két szembenálló politikai tömörülésnek. Gyurcsány szerint a nemzetpolitika nem egyenlő a határon túliak problémáinak megoldásával, bár kétség kívül annak egyik leglényegesebb része. Kollégájának továbbra is lehetőséget biztosít a visszakozásra, mint mondta: „goromba és brutális mondataiból” a tévedés beismerésén keresztül vezet a visszaút. Annak lehetősége pedig, hogy az ellenzék és a baloldali kormányzat nem talál közös alapot a nemzet érdekében folytatandó tárgyalásokhoz, megítélése szerint egyenesen az ország darabokra hullásával fenyeget.