Vissza a tartalomjegyzékhez

Major Nóra
Nem a megoldás, hanem maga a probléma

A jelenleg Magyarországon élő, nigériai származású professzor számos nemzetközi konferencián és angol nyelvű publikációban vívta már ki a szakma elismerését. Udombana az emberi jogok és Afrika szabad kereskedelmének elkötelezett híve. Most a múlt héten zajlott skóciai G8-csúcstalálkozóról kérdeztük, ahol a világ vezetői azért gyűltek össze, hogy - többek között - megoldást találjanak a világ egyik legégetőbb szükségére, az afrikai szegénységre.


A G8-csúcstalálkozó résztvevői. Jól megértették egymást Fotó: Reuters

- Mi a véleménye a múlt heti G8-konferenciáról? Pusztán a nyugati világ populista rendezvényének tekinti, vagy hasznos tanácskozásnak? 
- Látnunk kell, hogy a G8 segélyei elsősorban a nyugati világ érdekeit szolgálják az úgynevezett „harmadik világ” kárára. Ezek nem szolgálnak semmiféle karitatív célokat. Néhány antiglobalista lobbi kényszeríti a G8-at időnként arra, hogy ilyen jellegű célkitűzéseket is beemeljen a programjába. De ezt csak azért teszik, hogy ezzel egy időre betömjék a szegény országok száját, és szimpátiát ébresszenek bennük saját maguk iránt. 


Nsongurua Udombana

- Szerencsétlen fordulat, hogy közben pár száz kilométerrel arrébb terrortámadás zavarta meg az emberek életét. Mit gondol, kinek üzentek ezzel a terroristák, a G8-nak vagy valaki másnak?
- A terrorizmus mögött mindig egyszerre húzódnak meg politikai és gazdasági okok, de úgy érzem, hogy a londoni metrórobbantással a világ vezetőinek akartak üzenni, már csak az időzítés végett is.
- Ezek szerint nem sikerült eleget tenniük a jelmondatuknak (Make Poverty History)? Nem tudták történelemmé tenni a szegénységet? 
- A G8 nemhogy megoldást jelent a szegénységre, hanem ez maga a probléma. Én sosem hittem a G8-ban, mert az afrikai szegénységnek nemcsak olyan történelmi okai vannak, mint a rabszolgaság és a gyarmati múlt, hanem nagyon is aktuálisak. Nevezetesen maga a fennálló nemzetközi gazdasági rendszer. A nyugati világ ugyanis arra használja a WTO-t, a Világbankot és az IMF-t, hogy fenntartson egy nagyon igazságtalan kereskedelmi és pénzügyi rendszert. A globalizáció, mint ahogyan a jelen helyzet is mutatja, nem egy habos torta. Inkább olyan, mint egy visszataszító és igazságtalan versenyfutás, ahol a cél elérése a végén mindig szentesíti az eszközt. Amit ők szegénységnek neveznek, annak a forrása nem más, mint a jelenlegi kereskedelmi rendszer alapvető vonása. Az egész rendszer alapja az, hogy a Nyugat a kereskedelmi korlátozásokon és kényszerhelyzeteken keresztül nem engedi kitörni ezeket az országokat. 
- A tanácskozás egyik fő megállapítása volt, hogy a világ első számú problémája a globális felmelegedés, és csak ezután következik például az AIDS és az afrikai népek nyomora. Csalódott ennek hallatán, vagy egyáltalán nincs meglepve?
- Ebből is látszik, hogy a fejlett és a fejlődő országok érdekei, szempontjai menynyire eltérőek. Az afrikaiakat a gazdasági stabilitás, az egészség és a továbbképzés lehetősége érdekli, nem a klímaváltozások. A fejlett társadalmaknak azért van ennyi idejük a globális felmelegedésről polemizálni, mert az alapvető szükségeik már be vannak töltve. Egyébként csalódott vagyok amiatt, hogy már megint nem sikerült konszenzusra jutni olyan problémákat illetően, amelyeknek megoldása az emberiség többségének alapvető érdekét szolgálná. 
- A skóciai találkozó másik eredménye, hogy tizennégy afrikai országnak eltörölték az adósságállományát. Emellett azonban még majdnem ugyanennyi ország vár további segélyeket a Nyugattól. Mi erről a véleménye? 
- Afrikának valóban szüksége volt és van arra, hogy végre eltöröljék az államadósságait, hiszen ezeket az úgynevezett adósságokat már több mint háromszor vissza is fizette. Tehát mára semmi visszafizetnivalója nem maradt ebből, az elmaradt kamatokat kivéve. Ez tehát nem jótékonysági kérdés, hanem jogszerűségi kérdés. 
- Az eddigi segélyek többsége is az afrikai diktátorok svájci bankszámláján landolt. A „maradékból” pedig autóutakat építettek, amelyeken néhány szamár vontatta szekéren kívül nem sok jármű közlekedik… Hogyan juthatnának el a pénzek a megfelelő helyre, ha a vezetés korrupt?
- Azt hiszem, Afrikának is tennie kell valamit azért, hogy segíthessen magán. Meg kell változtatnunk például az országok politikai felépítését. 2002-ben elfogadtunk egy egyezményt a korrupció ellen. Azóta valóban sok ügyet felgöngyölítettek már ennek kapcsán, de azért nem állíthatom, hogy maradéktalanul megérett a közös akarat arra, hogy teljes győzelmet arassunk a korrupció felett. Mi tulajdonképpen most tanuljuk a demokráciát.
- Egyszer egy liberális közgazdász azt mondta, hogy Afrikát nem segélyezni kellene, hanem megtanítani a kapitalizmusra, hogy merjenek az ott élő emberek szabadok, individualisták és vállalkozók lenni. Afrikának ugyanis van egy nagy kincse, a földje, és igenis tudna olyan javakat termelni, amelyekkel versenyképessé válhatna a világpiacon. Ön hogyan látja ezt a kérdést?
- Valóban, Afrika nem szenved sem eszköz-, sem emberhiányban - már ami a termelést illeti. Itt a fő gondot a helyes menedzsment, a felelős vezetés hiánya okozza. Ezt pedig tovább erősíti a világkereskedelmi szervezetek és a vezető nagyhatalmak képmutató, kettős hozzáállása.
- Ön mit tart jelenleg fekete Afrika legégetőbb szükségének?
- A szegénységet, az anyagi nyomort. Az AIDS megállításának első lépése lehetne, hogy megakadályozzák az afrikai városok további elszegényedését. Habár ezt a betegséget alapvetően nem a szegénység okozza, viszont rendkívüli módon tudja súlyosbítani a hatásait. 
- Mi a legfőbb akadálya a kontinens felemelkedésének? Talán maguk a fejlett államok?
- Szerintem az anyagi nyomor oka egyszerre belső és külső. Belső, mert a kormányzatok korruptak és idejétmúltak. Külső, mert látszik, hogy a fejlett országok félnek megnyitni a piacaikat az afrikai export előtt. A protekcionizmus és a segélyezés párhuzamos alkalmazása pedig távol tartja a fekete kontinenst attól, hogy versenyképessé váljon a világkereskedelemben. Pedig, ha az emberek éhesek, akkor nem a demokrácia érdekli őket, hanem az élelem.