Vissza a tartalomjegyzékhez

Kántor Zsolt
Feladata a fejlődés

A korábbi sajtóközlemények szerint Veres János új pénzügyminiszternek fő feladata, hogy elindítsa azokat az államháztartás egész rendszerét érintő strukturális változásokat, amelyek hosszú távon is képesek biztosítani az egészséges gazdasági fejlődéshez, az Európai Unióhoz való felzárkózáshoz, az euró 2010-es bevezetéséhez szükséges egyensúlyi feltételeket. Ezekről és a köztudatban keringő közgazdasági dilemmákról kérdeztük Veres János pénzügyminisztert.


Veres János pénzügyminiszter. Optimistán látja a jövőt Fotó: Hetek

- Még csak tavaly óta vagyunk a teljes jogú tagja az Európai Uniónak, ezért érthetően alapos és mélyreható számvetésre még kevés az idő. Az MSZP-SZDSZ kormány mandátuma jelenleg a jövő évi választásokig szól, addig az időpontig milyen uniós pénzek „lehívása” várható még? Mi lesz a „végösszeg?” 
- Az európai uniós források lehívása, igénybevétele, a pályáztatás folyamatos, e tekintetben a választások semmilyen állomást, határkövet nem jelentenek. Azt lehet látni, hogy már a csatlakozás előtt hozzájutottunk jelentős uniós forrásokhoz. A csatlakozást követően ezeknek a forrásoknak a nagyságrendje megváltozott, mégpedig kedvezően. A múlt esztendőben összességében 183 milliárd forintnyi pénzt utalt át az unió Magyarországnak, az idén pedig ez az összeg 366 milliárd forint lesz. Ezek a források jelentősen javítják a mezőgazdaság, az agrárgazdálkodók helyzetét, és ahogy megtanulunk pályázni, úgy szinte minden területen gyorsíthatják a fejlődést.
- Manapság, mikor a gazdasági kérdések a politika fő témái, már a lakosság is „élből” vágja a különféle makrogazdasági alapkifejezéseket. A „főbb mutatók” közül a GDP és az államadósság alakulása jövő év májusáig miként prognosztizálható?
- A Pénzügyminisztériumban általában év elejétől év végéig gondolkodnak, a prognózisok is ilyen periódusokra készülnek. Ennek megfelelően azt tudom mondani, hogy a múlt évi 4 százalékos GDP-bővülés után az idén némi lassulás következik be, a tárca erre az esztendőre 3,5-4 százalékos növekedéssel számol. Ez duplája az uniós átlagnak, ami azt jelzi, hogy továbbra is gyors a felzárkózásunk. Jövőre valószínűleg közelebb lesz a négyeshez a növekedés, ahogy legnagyobb kereskedelmi partnereink - főleg Németország - ismét magukra találnak. Már érzékelhető, hogy Németországban a lassulás megállt, az első negyedévben némi gyorsulás tapasztalható, ez az év további részében bíztató a magyar gazdaságra nézve. 
Az államadósság kérdésében az ellenzék azt sulykolja a lakosság felé, hogy Magyarország ismét súlyosan eladósodott országgá vált. Ez egyszerűen nem igaz. Nézzük a tényeket. A GDP-arányos államadósság - nyugdíjreformmal korrigálva - tavaly Magyarországon 57,6 százalékot tett ki. Az uniós átlag ugyanakkor ennél lényegesen magasabb, 63,8 százalék volt, míg az eurózóna-tagországok esetében az államadósság szintje elérte az összesített GDP 71,3 százalékát. Az idén GDP-arányosan várhatóan csökken az eladósodottság mértéke, s ez a folyamat jövőre tovább folytatódik. Ennek az a feltétele, hogy fokozatosan javuljon az államháztartási egyensúly, ami évről évre meg is történik. 2002-höz képest a múlt év végéig GDP-arányosan 4 százalékponttal mérséklődött a hiány 8,5 százalékról 4,5 százalékra. Az idén továbbmegyünk ezen az úton, az eredményszemléletű, nyugdíjreformmal korrigált államháztartási deficit - vagyis amit az unió figyel - 3,6 százalékra mérséklődik, s ha így haladunk, akkor már jövőre megközelítjük a 3 százalékot, vagyis a maastrichti bűvös mértéket.
- Az elmúlt években hozzászokhattunk, hogy a gazdasági újságok számos esetben az éppen aktuális baloldali pénzügyminiszter és az előző kormány idejében kinevezett, elméletileg a politikától független Nemzeti Bank-elnök közötti nézeteltérésekről cikkeztek. Ön miként vélekedik, a miniszterváltást követően javul a PM és az MNB közötti kapcsolat? Az örök vitatéma, a forint „mozgása” milyen lesz?
- A Pénzügyminisztérium és a Magyar Nemzeti Bank között rendszeres az egyeztetés, a szakértők folyamatosan konzultálnak. A tárca minden monetáris tanácsi ülésen képviselteti magát, természetesen a szavazáson nem vesz részt, az nem a mi dolgunk, az a független monetáris tanácsi tagok ügye. A forint egyébként az elmúlt időszakban elég stabil volt. Bár a külső szemlélő számára úgy tűnhet, hogy számottevő az ingadozás, a statisztika ennek az ellenkezőjét mutatja. Köztudott, hogy a forint a bankközi piacon az euróval szemben 30 százalékos, vagyis +/-15 százalékos sávban ingadozhat. Azt a 15 százalékos részét a sávnak, ahol a középtől számítva egyre kevesebb forintot kell fizetni az euróért, erős oldalnak hívjuk. A forint 2001 óta ebben a tartományban tartózkodik. Mindez kisebb ingadozást jelent, mint amit ebben az időszakban például a dollár, a jen vagy az angol font az euróval szemben produkált. Árfolyamjóslást természetesen tőlem ne várjon senki, a Pénzügyminisztérium, a pénzügyi kormányzat teszi a dolgát, folytatja a költségvetési konszolidációt, fenntartja a szigorú fiskális politikát.
- A kormány intézkedéseinek középpontjában jelenleg a „100 lépés” programsorozat áll. Pénzügyminiszterként miként vélekedik a program filozófiájáról, egyáltalán arról, hogy mennyire mélyreható programnak, vagy reformnak tekinthetőek e lépések? 
- Olyan programról van szó, amely sok fontos elemből áll, de természetesen nem átfogó reform. Ugyanakkor nagyon alkalmas arra, hogy azt előkészítse. Ez a kormány elszánta magát, s belefogott olyasmibe, amibe az elődje nem mert, amihez nem vették a bátorságot. 
A magyar gazdaság stabil, a növekedés gyors, az egyensúly javul, igaz ez a folyó fizetési mérlegre és a költségvetésre egyaránt, de előrelépni úgy, ahogy szeretnénk, csak akkor lehet, ha az állami rendszerekhez hozzányúlunk. Ha azokat az ellentmondásokat, amelyek versenyképességünket nem erősítik, felszámoljuk. Ilyen ellentmondás az, hogy 3,7 millióan fizetnek járulékot, de természetesen 10 millióan veszik igénybe az egészségügyi szolgáltatásokat.
Persze nem arról van szó, hogy ezután a nyugdíjasoknak, a fiatal gyerekeknek, a tanulóknak vagy az egyetemistáknak járulékot kell fizetni ahhoz, hogy orvoshoz mehessenek. De arról igen, hogy az a közel félmillió ember, aki nem ebbe a kategóriába tartozik, kellő jövedelemmel rendelkezik - viszont eddig nagyrészt semmilyen szerepet nem vállalt a közteherviselésben -, az most rákényszerüljön a járulékfizetésre. Szóval hogy kevesebb legyen a potyautas. A többség érdeke, hogy fehéredjen a gazdaság. Hogy akik vállalkozóként munkásokat foglalkoztatnak, azok ezt legális módon tegyék. Érdeke ez a törvénytisztelő vállalkozónak, különben ő versenyhátrányban van, s érdeke annak is, akit foglalkoztatnak, hogy fizessenek utána járulékot, megszerezze a nyugdíjjogosultságot, kaphasson egészségügyi szolgáltatást. 
Köztudott, hogy ma már az APEH-nél lehet azt látni, ki mennyi adót fizet. Ugyanez az egyéni számla a járulék esetében még nem működik. Ha azt akarjuk, hogy csak az kapjon kiterjedtebb egészségügyi szolgáltatást, aki járulékfizetéssel vagy egyéb módon erre jogot szerzett és folyamatosan jogot szerez, akkor ez nem megy másként, mint egy ilyen napi, egyéni nyilvántartás létrehozásával, a járulékfizetés és a szolgáltatás igénybevétel jelenleginél szorosabb kölcsönhatásának kialakításával. Ma senki nem csodálkozik azon, hogy ha bemegy a boltba, csak akkor tud vásárolni egy kiló kenyeret, ha annak kifizeti az árát. Természetesen az orvosi ellátást nem lehet teljesen ebbe a kategóriába sorolni, hiszen szolidaritási alapon fontos, hogy egy alapszolgáltatást mindenki megkapjon. De ezen felül már csak az jusson hozzá, aki arra jogot szerzett.
- Nagy vihart kavart tavaly év végén és az idei év elején, hogy az adóhatóság az uniós cégek áfa-visszatérítését átmenetileg leállította. Ezen a területen ez általános gyakorlat lesz?
- Az uniós adószámmal rendelkező vállalkozások áfa-visszaigénylése tételes vizsgálatának elrendelésére azután került sor, hogy kiderült, jóval nagyobb a forgalmi adóból várt bevételben a kiesés, mint amit gazdasági és egyéb körülmények indokolnának. Kétségtelen, ez meglehetősen szigorú lépés volt, ma már ennél kifinomultabb módszereket alkalmazunk, vagyis nem tételesen, hanem egy-egy területre összpontosítva, célcsoportokat kiválasztva, adóelkerülési kockázatokat felmérve folytatódik az ellenőrzés, és ez nemcsak a visszaigénylőkre terjed ki, hanem azokra is, akik a befizetendő adóból jelentős összegeket vontak le. Az uniós szakértők tapasztalatai szerint valamennyi államban, amelyik csatlakozott a közösséghez, ezt követően 10-15 százalékos kiesés jelentkezett az áfabevételekben. Sok helyen kényszerültek arra, hogy szigorítsák az ellenőrzést, s más módszereket is bevessenek az adóelkerülés csökkentése érdekében. 
- Ez idáig makrogazdasági kérdésekről beszélgettünk, de a „nagy” közgazdaság igazi kérdése, hogy mindez „kicsiben”, az átlagember életében, a nyugdíjasok vagy a gyeden lévők esetében mit is fog jelenteni.
- A nyugdíjasoknak azt tudom mondani, hogy folytatódik a nyugdíjak reálértékének emelkedése. Az a felzárkózás, amiről beszéltem, az nemcsak a vállalkozások tekintetében halad előre, az életszínvonalban is javulunk, és a nyugdíjasok is jobban élnek. Jobban élnek azért, mert emelkednek a nyugdíjak, és nem kell félni gyors áremelkedéstől. Az infláció leginkább őket sújtotta, s ha az adatokat nézzük, több évtizede nem volt ilyen alacsony az áremelkedés üteme, mint az idén. A szocialista-liberális kormány mindig is szem előtt tartotta a nyugdíjasok, az idősek, a gyermeket vállalók érdekeit, tükröződött ez a 2002-es választásokat követő első intézkedésekben, a 13. havi nyugdíj bevezetésében, a családi pótlék megemelésében. A 100 lépés keretében kialakuló intézkedéseket is ez a szemlélet jellemzi: segítsük a rászorulókat, támogassuk a gyermekeket nevelőket, több lehetőséget biztosítsunk számukra a jobb élethez.