Vissza a tartalomjegyzékhez

Vagyim Arisztov, Szentpétervár
Az európai válság és Oroszország

Az európai alkotmányjavaslat elutasítása Franciaországban és Hollandiában, valamint az unió körül kialakuló válsághelyzet észrevehetően jelen van az orosz médiában. Európai kollégáikhoz hasonlóan az orosz újságírókat és politológusokat is elsősorban az a kérdés foglalkoztatja, vajon mi lehet a sikertelen referendumok hátterében. Számukra ezenkívül az is igen fontos kérdés, hogy vajon Oroszországra mindez milyen hatással lesz majd.


Vlagyimir Putyin (jobbról) az unió soros elnökével, Jean-Claude Juncker luxemburgi miniszterelnökkel Fotó: Reuters

A nyugatellenes érzelmekkel és a Szovjetunió széthullása okán vereségérzéssel küzdő polgárokat - akik most még ráadásul a FÁK kezdődő bomlásának is tanúi lehetnek - nyilván elégedettséggel tölti el az a tudat, hogy a másik fél is küszködik. Véleményüket néhány marginális politikus is osztja. Ez a hozzáállás nagyjából így fogalmazható meg: „Segítettek a szétbomlasztásunkban, ők pedig nekiálltak egyesülni. De míg nekünk sem sikerül az Oroszországot körülvevő köztársaságok egyesítése, addig a civilizált Európa sem kész a teljes összeolvadásra. Így hát mi sem vagyunk rosszabbak, és ők sem okosabbak nálunk.”
Az ilyesfajta hangulat oka Európának Moszkva politikája iránti lekezelő hozzáállásában keresendő, de megmaradt még a neheztelés amiatt is, hogy a balti államok oly készségesen leváltak Oroszországról, sőt további volt szovjet államok - úgymint Ukrajna, Grúzia és Moldávia - is erre az útra léptek.
A főbb médiumok azonban jóval óvatosabban kezelik a témát. Céljuk elsősorban inkább a most megnyilvánult unióellenes érzések okainak a feltárása, hogy aztán később a tanulságot az orosz bel- és külpolitika korrigálásához használják majd fel.
„Az Európai Unió nem haldoklik, és nem is készül szétesni, mint annak idején a Szovjetunió” - bizonygatja a Novaja Gazeta cikkírója. Szerinte az európai válság fő oka az, hogy az unió létrehozásának folyamata nem mindenhol felelt meg a demokrácia szabályainak. A vezető európai országok politikusai „soha semmiről nem kérték ki a polgárok véleményét az uniót illető kérdésekben. A találkozókon különböző kompromisszumokért küzdöttek egymással, majd a nép akarataként tüntették fel mindezt. Aztán egyszer csak kérdeztek valamit - és mindjárt mindenre választ kaptak. A demokratikus államokból álló egységes Európa megfizetett a demokrácia hiányáért. A polgári társadalom felnőtt, és mint egy rossz kölyök, undokoskodik a dadával, hogy az végre komolyan vegye őt” - írja a Novaja Gazeta.
Meg kell jegyezni, hogy ez az újság szembehelyezkedik a Kremllel, és folyamatosan szemére veti azt, hogy egyre inkább eltávolodik a hatalom gyakorlásának demokratikus módjától, és az erejébe, valamint a bürokrácia mindenhatóságába veti a bizalmát. Ilyen módon a cikk, amely „A polgárok megbüntették a politikusokat” címet viseli, tulajdonképpen a sorok között az orosz kormánynak is üzen.
„Az európai polgárok érdekek szerinti megoszlása a 21. században már nem felel meg teljesen a pártok képviselte csoportoknak” - jegyzi meg Dmitrij Travin politológus a Delo című hetilapban. Szerinte Franciaországban (és valószínűleg más fejlett nyugati országokban is) megszűnőben van az emberek klasszikus jobb- és baloldali besorolása. A referendum azt mutatta meg, hogy ki pártolja és ki ellenzi a globalizációt. Ráadásul egyre elszántabb a küzdelem azok között, akik eltörölnék a határokat, és akik ragaszkodnak azokhoz mint nemzeti kultúrájuk és identitásuk megőrzésének egyik fontos eszközéhez.
Az orosz politológusok további érdekes megfigyeléseket fogalmaztak meg az európai ház építését övező problémákat illetően. Többségüket azonban mégiscsak az a kérdés foglalkoztatja leginkább, hogyan fog mindez kihatni a világ és Oroszország politikájára. Olyan francia elemzőket is idéznek, akik úgy látják, a referendum sikertelenségéből legtöbbet a britek és az amerikaiak nyernek. „Az Egyesült Államokat mindig is az töltötte el elégedettséggel, ami gyengíti Európát, és azon belül Franciaországot.” Ami Oroszországot illeti, annak éppenséggel profitálnia kellene. Nemcsak azért, mert az egységes Európa túlságosan erős politikai és gazdasági vetélytárs, amellyel gyakorlatilag képtelen felvenni a versenyt. Amennyiben az európai alkotmányt nem ratifikálják más államokban sem, akkor meginog majd az Európai Bizottság - ez az ultraliberális és leplezetlenül atlantiorientált szervezet. Másfelől viszont megerősödik Európa eredeti magjának, Németországnak, Franciaországnak és Olaszországnak a szerepe a Párizs-Berlin tengely mentén. Oroszországnak ez jól jön. Az európai Bizottsággal nehezen értik meg egymást, Berlinnel, Párizzsal és Rómával viszont annál jobban.
És még egy Moszkva számára érdekes momentum: a referendum franciaországi leszereplése akadályozza Törökország és Ukrajna uniós csatlakozását, amit az amerikaiak viszont támogatnának. Így hát Oroszország újra reménykedhet abban, hogy megtarthatja Ukrajnát saját befolyási övezetében, és nem kell „átengednie” azt a Nyugatnak. Igaz, van olyan vélemény is, hogy az unió gyengülése a NATO erősödését is előidézheti, és Ukrajna akkor esetleg itt kezdeményezné a tagságot.
Végül is tud-e hasznot húzni Oroszország az európai válságból? Egyfelől úgy tűnik, igen, hisz Moszkvának jobban megnövekszik a politikai mozgástere, mint amilyen az unióban lenne. Másfelől viszont megvan annak is a veszélye, hogy ha Európa bennragad a belső viszályok mocsarában, az orosz-európai párbeszéd előrehaladása is lelassul.