Vissza a tartalomjegyzékhez

Tihanyi Péter
Kivégzés a 21-es buszon
Leszúrták, mert roma volt – mondta a 15 éves Patai Józsi édesapja a fia elleni támadás után

Három kamaszfiú vasárnap délután focizni indult a Normafához. A majdnem tele buszon egyiküket karddal átdöfték. A tettes és barátai ezután nyugodtan leszálltak, és komótosan elsétáltak.

Dr. Juhász András
sebész, traumatológus, János Kórház

- Hogyan, milyen állapotban hozták be Önhöz a fiút?
- Mi adtuk vasárnap a baleseti ügyeletet. Három óra körül behozott a rohammentő egy kedves, kulturált küllemű, láthatóan roma nagykamaszt. Annyit tudott mondani még nehezen, hogy leszúrták egy karddal, majd elvesztette az eszméletét. Ezt a kardot sem én, sem a kollégáim nem akartuk elhinni - hárman operáltuk -, ki járkál manapság egy karddal, pláne ki vagdalózik vele egy buszon. Gyorsan lefuttattuk a labor- és egyéb vizsgálatokat, és betoltuk a műtőbe. Két nagy szúrt sebe volt, az egyik a teste egyik oldalán, a másik a másikon. Azt hittük először, hogy két egymástól teljesen független, két különböző szúrásról van szó. Csak a műtét során derült ki, hogy a két sebzés egy hatalmas szúrás két vége lehet. Jobb oldalon egy hat centiméteres bemeneti nyílással - ez valóban csak egy kard lehetett - tátongott egy szúrt seb, és a bal oldalon egy kisebb, egy centiméteres sebzés. Ez volt a kard másik vége, ami kijött a teste túloldalán. 
- Gyakorlatilag teljesen átszúrták a testét egy hatalmas karddal?
- Szó szerint. A mellkasfalon, a légcsőfalon ment a penge a hasba, és amit ott egy kard eltalálhat, azt eltalálta. Belevágott a májba, a vastagbélbe, a gyomorba, persze a tüdő is sérült, teljesen szétroncsolta a lépet, majd kijött a túloldali mellkasfalon. Öt-hat olyan sérülést szerzett, ami egyenként is halálos szokott lenni. 
- Hány órás volt a műtét?
- Mellkasi feltárásból indultunk, mert mellkassérülésre számítottunk, látván, hol volt a bemeneti nyílás. A beavatkozás a műtőasztalon vált nehéz és bonyolultabb hasi műtétté. Négy órán keresztül operáltunk. A fiú szervezete nagyon erősnek tűnik, így ha semmi komplikáció nem lép fel, és ha nem kap semmilyen fertőzést, elvileg akár meg is gyógyulhat.
- Volt már ilyen eset a praxisában?
- Hát kardos esete az ügyeleti teamből egy orvosnak sem volt, de még az idősebb kollégáinknak sem. Ha a srác valóban meggyógyul, a műtét nekünk is maradandó emlék marad.

Patai József, 
15 éves roma fiú, a sértett


Ahol Józsi fekszik Fotók: Vörös Szilárd 

(Miután az intenzív osztályon lekapcsolták egy rövid időre a gépről, kaptam két percet, hogy az ágya mellé ülhessek. A rendőrség ekkor még nem hallgathatta ki. A fiú testéből mindenhonnan csövek lógtak a zöld lepedő alól. Teljesen magánál volt, nagyon lassan, akadozva, de érthetően beszélt.)
- Mire emlékszel?
- Ültünk a 21-es buszon két barátommal, a Normafához indultunk volna focizni. 
- A másik két fiú is roma volt?
- Nem, ők teljesen fehérek, magyarok, kicsit fiatalabbak, mint én. Felszálltak ilyen feketeruhások, hosszú bőrcipő, fehér cipőfűzővel, késekkel. Pajzsuk is volt. Ilyet még nem láttam, az egyik azt mondja nekem, mi van, mit nézel. Mondom, semmit, még egyszer mondta, mit nézel, de akkor már ott állt mellettem, és döfött a karddal. Átszúrt. Aztán elmentek. 
(Nem tudott tovább beszélni. Kijöttem a kórteremből.)

Éva néni,
az édesanya


Az édesanya. „Csak a gyerek ne haljon meg” 

- Kirándulni indultak a Normafához, meg hazajövet orgonát akartak nekem szedni. Képzelje, azok a fegyveresek simán lesétáltak a buszról. Kérdeztem a fiam barátját, a szurkálás után leugráltak és elfutottak? Nem, Éva néni, szépen lementek a buszról. Azt is meg tudtam mutatni a rendőröknek, merre mentek. Öt vagy hat rendőrautó jött ki, de ha olyan gyorsan odaérkeztek, akkor hova tűnhettek el azok a véres karddal abban a furcsa öltözetben. A fiam két barátja is nézte őket meg a buszon mindenki. Akkor az az ember miért nem őket szúrta ki magának, miért a fiamat. Megmondom, mert ő cigány volt. A buszon egy ember sem segített a gyereknek, és egy ember se szólt a kardosra, hogy hé, mit csináltál. Senki. Csendben végignézték. De engem már nem is ők érdekelnek. Csak a gyerek ne haljon meg. 

Idősebb Patai József,
az édesapa


Id. Patai József, az apa 

- Öt fiam van, három lány és két fiú. A Józsikának van egy Dávid nevű bátyja. Pesten lakunk a II. kerületben, a Margit körúton. A feleségem 27 évig volt rendőrnyomozó a II. kerületi kapitányságon.
- Ön mivel foglalkozik?
- Kereskedő vagyok, próbálom valahogy eltartani a családot. Nem panaszként mondom, jól vagyunk.
- Józsi mit csinál?
- Tanul a VII. kerületben, a Bajza utcában egy roma nemzetiségi számítástechnikai szakiskolában. Ügyes fiú, és a légynek sem ártott soha, békés fajta.
- Mit tud a történtekről?
- Vasárnap volt ez a megemlékezés, ez a második világháborús, mármint hogy vége. Ezek a buszon úgy voltak felöltözve, olyan háborús fajta szkinhedes maskarába, meg olyan leventés-ősmagyarosba. Utólag otthon azt gondoltuk, ezek is ott voltak. Sisak, nagy, hosszú, fekete bakancsok, bajonett vagy mi. Egyiknek tiszta rövid haj, a másiknak befont. Hát kik öltöznek most így, uram, a rasszisták, a szkinhedek meg a mélymagyarok. 
- Mondja, Józsika véletlenül nem provokálta őket?
- Uram, egy 15 éves, meg két 13 éves, hogy tudna provokálni egy felfegyverzett, huszonötvalahány éves embert. De azt mondta az a két szőke hajú magyar fiú - mert tudja, hárman voltak együtt -, hogy amikor felszálltak, mindenki, az egész busz őket nézte, olyan ruhában voltak. De csak a fiamhoz mentek oda, megkérdezték tőle, mi van, mit nézel, így bele az arcába. Józsika meg ült és mondta, hogy semmit. Erre kihúzta a kardot és átvágta őtet. Erre lehet mondani nyugodtan, ez egy szabályos kivégzés. Kivégezték, merthogy nagyon fekete a bőre, biztos csípte a szemüket. Szabályos keresztet vágtak rajta. 
- Ez a hatos csoport, élükön a támadóval, simán el tudott menekülni?
- Azt mondta a barátja, hogy szúrt, aztán visszatette a kardot a helyére, nyugodtan leszálltak a buszról, és elindultak a Moszkva fele. A rendőrök megérkeztek elég hamar, de nem mentek ám utánuk, pedig ez a kisfiú mutatta is, hogy merre mentek. Ha gyalog nem is, de autóval esetleg elkaphatták volna őket. Az ilyen büszke rasszisták nem rohannak ám, arra is büszkék egymás között, hogy leszúrnak egy romát. A kisebbik gyerek egyik kezét a fiam sebére tette, mert ömlött a vér, a másikkal telefonált a mentőknek, hogy megszúrták a barátomat karddal, tessék kijönni. De nem jöttek. Úgy szólt be utána a buszsofőr, arra kijöttek. Mikor a kórházban megsimogattam az arcát, annyit mondott, ne érj hozzám, mert nagyon fáj mindenem. Az Isten kezében van még mindig. Voltak nálunk a forró nyomosok is, azt mondták, az ügyet átvette a rendőrkapitányság, mármint a Teve utcai. Úgy tudom, egy alezredes csinálja. 

Mikula Andor, 
a BRFK Életvédelmi Osztályának alezredese, a nyomozást végző rendőrteam vezetője

- Alezredes Úr, mi az, amit már egészen biztosan kijelenthetnek az üggyel kapcsolatban?
- Azt, hogy nagy erőkkel folyik a tettes vagy tettesek kézre kerítése, mert még nincsenek meg. A másik, amit nyugodtan kijelenthetek, hogy semmi jel nem mutat arra, hogy rasszista indulatú vagy etnikai indíttatású támadás állna a bűncselekmény hátterében.