Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt, Szlazsánszky Ferenc
Az állam a probléma, maga

A Fidesz jobb- és baloldali vonásokkal rendelkező néppárt, amennyiben baloldaliságon a társadalom elesettjeinek érdekképviseletét értjük - mondja Navracsics Tibor, a reményeik szerint jövőre hatalomra lépő második Orbán-kormány lehetséges kancelláriaminisztere.


Navracsics Tibor. „A hitelesség visszaszerzésén múlik majd az eredmény” Fotó: Somorjai L.

- Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a soproni időközi választáson brutálisan megverték a szocialistákat. Milyen következtetést von le a 71:17-es eredményből 2006 vonatkozásában? 
- Megtévesztő lenne országos eredményekre következtetni a soproni győzelemből. Időközi választások idején azok mennek el szavazni, akik a mindennapi életben is érdeklődnek a politika iránt, másrészt nem szabad elfelejteni, hogy Sopron és környéke mindig is fideszes választókerület volt, szocialista jelölt itt sosem nyert. Vagyis, miközben örülünk ennek az eredménynek, nem bízhatjuk el magunkat. 2006-ban szoros és kemény küzdelemre számítok. 
- Rogán Antal korántsem volt ilyen mértéktartó. Szerinte a választók a kormány 100 lépés programját minősítették. Miből adódik a két értékelés közötti különbség? 
- Az előbb azt kérdezte, hogy a Fideszen belül hogyan fogadtuk az eredményt, most pedig arra vár választ, mi motiválhatta a választókat a döntésükben. A mi adataink azt mutatták, valószínűleg olyan szavazók is a Fideszre voksoltak, akik 2002-ben az MSZP-t támogatták. Megváltozott szimpátiájuk hátterében a kormány teljesítménye állhat. Mivel jelenleg a 100 lépés program van napirenden - nyilvánvalóan erre is reagáltak. 
- Mennyiben lesz más a második Fidesz-kormány az elsőhöz képest? Már amennyiben lesz. 
- Nehéz megmondani, hogy miben lesz más, mert nem tudjuk, milyen állapotban lesz az ország 2006 tavaszán. 1998-ban egy válságból kifelé lábaló ország irányítását vehette át a polgári kormány. Úgy tűnik, 2006-ban súlyosabb helyzetben lesz az ország, mint 98-ban volt: eladósodott költségvetés, és az európai uniós forrásokat rendkívül alacsony hatékonysági szinten befogadni tudó kormányzati politika után kell majd valami újat mutatni. 
A kormányzati kommunikáció, illetve a kormányzat szerkezete függ attól is, milyen választási eredmények születnek: mást követel meg egy kormánytól, ha szűk parlamenti többsége van, mást, ha jelentős a különbség. Más lehet a kormány szerkezete, ha koalíciós kormány, más, ha egypárti kormány alakul. Mert azt sem zárhatjuk ki, hogy 2006-ban - akármelyik nagypárt is nyeri meg a választást - egypárti kormány alakul. 
- Úgy tudjuk, interjúkat készítenek az egykori kormánytagokkal, hogy levonhassák a 98-2002-es időszak tanulságait. Melyek a legfontosabb tanulságok? 
- Kulcskérdés a magyar állam teljesítőképessége: a kormányzati döntéshozatal túlterhelt, a minisztériumok hatásköre és felelőssége a kormányon belül nem tisztázott. Az önkormányzatok hatáskörét is újra kell gondolni, például az egészségügy vonatkozásában. Hasonlóképpen vethető fel az oktatás kérdése: mi ad nagyobb garanciát az elkövetkező nemzedékeknek az iskola-bezárások időszakában? Ha az önkormányzatok tartják fenn az iskolát, vagy ha ismét állami feladat lesz az oktatás megszervezése? 
- Olyan problémákat vázolt, melyeket - minimum - tizenöt éve görgetnek maguk előtt a politikusok. Más szóval, nem teljesítették azt, amire velünk, polgárokkal szerződtek.
- Derűlátásra talán az adhat okot, hogy úgy tűnik, a Fidesz és az MSZP is nagyjából ugyanott látja a problémákat. 
- Magyarországon egyre több az idős ember, akiket az állam köteles lenne tisztes nyugdíjjal ellátni. Közben viszont csökken az aktív, adót is fizető réteg létszáma, az állam és a közigazgatás ugyanakkor fel van duzzadva. Mi a receptjük? 
- A polgári koalíció kormánya volt az, amely mind ez ideig a legmarkánsabban felvállalta a nagycsaládosok támogatását, akik maguk is aktívan részt vesznek az ország sorsának alakításában vagy a gazdasági teljesítményben, és sok gyermeket is vállalnak. Ezáltal hozzájárulnak az ország boldogulásához, és a nemzet fennmaradásához is. E réteg támogatása a jövőben is markáns eleme lesz politikánknak. 
Ami a közigazgatást illeti: döbbenetes, de jelen pillanatban Magyarországon nem létezik az állami hatásköröknek olyan gyűjteménye, amelyből kiderülne, melyek azok a feladatok, amelyeket az államnak kell ellátnia, és melyik intézmény kötelessége egy-egy feladat megoldása. Ezt most, jogszabályok átböngészésével állítjuk össze. 1990 óta folyamatosan, mondhatni organikus módon állapítottak meg feladatokat, és utalták „le”. Az eddigi kutatásokból látható, hogy vannak olyan feladatok, amelyeket egymástól függetlenül több intézmény is ellát, ugyanakkor vannak a jogszabály által állami hatáskörbe rendelt feladatok, melyeket senki nem lát el. 
Az államnak tehát elsőként a saját leltárában kell rendet tenni, majd ehhez képest racionalizálni a közigazgatást. Ez nyilván sérelmeket is okoz majd, hiszen a mostani struktúra fenntartásához erős érdekek fűződnek. Ha viszont nem lépünk, előbb- utóbb eljutunk arra a pontra, talán már ott is vagyunk, ahol Ronald Reagan állt 1980-ban, amikor azt mondta: „Jelenleg az állam nem a probléma megoldásának az eszköze, az állam a probléma, maga.” A magyar politikai életben is egyre erősebb az a felismerés, hogy az állam sok esetben csak bonyolítja, nem pedig könnyebbé teszi az állampolgárok amúgy is bonyolult életét. 
- A decemberi kettős népszavazásnál a Fidesz egyértelműen ellenezte az egészségügy privatizációját. Most akkor gyengébb, vagy erősebb államot akarnak? 
- A Fidesz álláspontja, hogy az egészségügy és a nyugdíj tekintetében az államnak felelősséget kell vállalnia, vagyis úgy véljük, teljes egészében nem vonulhat ki ezekből a szférákból. Az egészségügyben is definiálnunk kell - mert ez sincs meghatározva -, hogy mi tartozik az alapellátás körébe, és melyek azok a szolgáltatások, műtétek, melyekért külön is fizetni kell.
- A napokban mintha Gyurcsány úrtól is épp ezt hallottuk volna…
- Említettem, sok esetben azonos a problémafelismerés, ami jó jel, mert rámutat, hogy nem részérdekekről van szó, hanem alapvető dolgokról. 
Visszatérve a kérdéshez, természetesen nem ellenezzük, hogy az egészségügyben is tőkebevonás történjen. Azonban - eltérően a Gyurcsány-kormánytól - mi a nonprofitcélú privatizációt tennénk lehetővé. Az ilyen, orvosok által létrehozott különböző gazdasági vállalkozások célja nem az, hogy a profitot kivigyék az egészségügyből, hanem az, hogy a nyereség az egészségügyben forogva javítsa az ellátás minőségét. 
- Többször is említették, hogy bármikor képesek átvenni a kormányzást. Ehhez képest érdemben nem reagáltak a kormány által bejelentett foglalkoztatási és munkaügyi programra. Nem hallottuk egyetlen fideszestől sem, hogy az a bizonyos 15 pont nem újdonság, hanem javarészt felmelegített káposzta.
- Ha Ön is így gondolja, az arra bizonyíték, az emberek ezt érzik anélkül is, hogy a Fidesz minden ötlethalmazra látványos felháborodással reagálna. Ez nem jelenti azt, hogy ne lennénk kormányzásképesek. A szakpolitikai programjaink egyben vannak. 
- Mivel Ön is kemény küzdelemre számít, beszéljünk a közelgő kampányról. Milyen módon akarják hitelessé tenni Orbán Viktor legújabb szerepváltását? Mitől fogják elhinni a választók, hogy a mostani, szinte szociáldemokrata programot hirdető, a munkásság felé forduló Fidesz az igazi, és nem az, amelyik 2002-ben a panelprolikat okolta a vereségért? Vagy: a Budapestet „kerékbilincsétől” megszabadító Orbán nem az az Orbán, aki miniszterelnökként megfúrta a négyes metrót? 
- Annak idején, amikor a minimálbért radikálisan felemeltük, mindenki azt mondta, valójában ez egy kommunista kormány, és a Fidesz is kommunista párt. A Fideszt sokszor vádolták már baloldalisággal. Én nem tartom ezt szitoknak, ha úgy definiáljuk a baloldaliságot, mint a társadalom legelesettebbjeinek érdekképviseletét. A Fidesz néppárt, bal- és jobboldali vonásokkal. 
Budapest tekintetében pedig emlékeztetnék: a mi időnkben újult meg a Millenáris park, épült fel a Nemzeti Színház és a Budapest Sportaréna a leégett Budapest Sportcsarnok helyén. Soha ilyen rossz négy éve ne legyen még egyszer Budapestnek. A fővárosiak valószínűleg annak a négyes metrónak a meg nem épülésére emlékeznek, amelyen immár három éve éjjel-nappal utazhatnak, és gyönyörködhetnek az állomásaiban.
- Vitatja, hogy a Fidesz büntette Budapestet?
- Nem büntette. Az akkori ellenzéki pártok viszont rendkívül hatásosan ezt sulykolták Budapestnek. Azt szokták mondani, most éppen jutalomból kapja Budapest azt, vagy még kevesebbet, mint amit annak idején büntetésből kapott. 
- Arra még nem kaptunk választ, hogy hogyan hitelesítik a változást? 
- Az, hogy egy párt politikája hogyan alakul konkrét kérdésekben, részben attól is függ, hogy más pártok milyen kontextust teremtenek ehhez. Nyilvánvaló, hogy a mostani kormánypártok sokszor neoliberális gazdaságpolitikájához képest a Fideszé tűnhet baloldalinak, de azok az alapok, amelyek 1998 és 2002 között a kormányzati gazdaságpolitikát meghatározták, ma is változatlanok. 
- Egy nagykoalíciót elképzelhetőnek tartana? Merthogy többször is utalt a közös pontokra.
- A jelen politikai helyzetben nem is tartanám jónak, és nem is tartom elképzelhetőnek, mert bár a problémák azonosításában sok esetben egyetértünk, a megoldásukban általában különböző utakat járnánk be. Nagykoalíció esetén összecsúszna a kettő, nem lenne igazi választási lehetőség.
- A most futó botrányok mekkora szerephez juthatnak a kampányban? A következő tavasz többek szerint a K&H-Tokaj meccsről fog szólni. Ön mit gondol, min fog múlni az eredmény?
- Nyilván lesz negatív része is a kampánynak, hiszen az MSZP 2002-es győzelmében komoly szerepet játszott a Fidesz sokszor alaptalan rágalmazása. Ugyanakkor saját magukat is hiteltelenítették a szocialisták, hiszen az ígéreteik egyik részét nem tartották be, amit viszont betartottak, abba kis híján belerokkant az ország. A hitelesség visszaszerzésén múlik majd az eredmény.