Vissza a tartalomjegyzékhez

Kántor Zsolt
A nagy könyvvadászat

Könnyűnek találtatott a Nagy Könyv mozgalom Katona Noémi, budapesti általános iskolai könyvtáros szerint, mert a diákok nagy része közömbös maradt. A magyartanárnők unszolására azonban tömegesen a kötelező olvasmányok kaptak teret, mint az első helyezett Egri csillagok és a második regény: A Pál utcai fiúk. Sok iskolában kiosztották a szavazólapokat, és megmondták, mire „ajánlatos” leadni a voksot. Ennek ellenére rajta vannak a százas listán azok a regények, amelyekre a közvélemény nagyjából számított. Mindenképp hiányzik azonban Hrabal, Maupassant, Flaubert, Kaffka, Sartre, Camus. Ugyanakkor meglepetés Wass Albert három regénye. Ez a tény is jelzi, hogy a 100 „legjobb” nem a valódi NB I. 

Kiss Horváth Jenő miskolci irodalomtörténész, egyetemi tanár egyenesen kijelenti, hogy a Nagy Tévedések Listája a lajstrom. Nincs ugyanis ilyen, hogy nagy könyv, amely alatt beszakad az asztal. Pluralizmus van, többszólamúság az irodalomban, nincs a kánon véglegesítésére senkinek joga, felhatalmazása. A befogadás (recepció) mindig új szempontokkal gazdagodik, ahogyan az újonnan keletkezett művek megszülik olvasótáboraikat, úgy a régiek szurkolótábora is folyamatosan alakul, rétegződik, változik és kihal. Ezért hamis képet ad a verseny, a művek nem lovak. Erre még rájön az, hogy a királyi tévé egy harmatgyenge műsorral fejeli meg az egészet, miként azt György Péter is megírta az ÉS hasábjain. Nem használt az irodalomnak, hogy a szerzők neve sok esetben el sem hangzott a műsorban, a művek teljesen elszakadtak szokásos kontextusuktól.
Merényi Alfréd szarvasi, volt könyvesboltvezető nyugdíjas finomabban fogalmaz: korlátozott lehetőségei vannak a könyvnek a médiában, ezt nem vették tudomásul a szervezők. A nagy előd, a BBC The Big Read teljesen más közegben zajlott (a britek kevesebbet ülnek a tévé előtt). Magyarországon másképp működik minden, mint Nyugaton. Itt a választás, tehát maga a voksolás, mint cselekvési tér, pszichológiai zóna külön elemzést érdemel. Szociológiai háttere és motiváltsága szinültig tele van politikai érzülettel, indulattal, a népi-urbánus ellentét és a humán-reál szisztéma ugyanúgy befolyásolja, mint a vers-regény műfaji szembenállás hagyománya. Koronként, korosztályonként lehet esetleg kiemelni, mely könyvek a legolvasottabbak. De ezek az adatok rendelkezésünkre állnak. Akkor fölmerül a kérdés, ment-e a Nagy Könyv által előrébb itt valami? A válasz kétséges. Ebben az országban semmi nem tudja igazából megmozgatni a népeket.
Magyar István győri pék, építész-mérnöki diplomával süti maszek zsömléit egy jól menő vállalkozás zárójelei között: „A Nagy Könyv a Biblia, ezt le kell szögezni, ha megírja ezt a cikket! Regénynek igenis regény, de még milyen! A Bibliát kár volt kihagyni, sőt novelláskötetekre is szavaztam volna, például Grecsó Krisztiánra, Hazai Attilára, Kiss Ottóra, Garaczi Lacira a fiatalok közül. A javaslatom az, hogy a verseskötetek területén is rendezzék meg ezt a versenyt, azután a drámákkal. De még jobb lenne a Nagy Film ötlete. Fix, hogy belterjes, szűk körű mozgalommá „nőtte ki magát” ez az egész. Számomra közömbös, hogy egy híres zeneszerző mire adja le szavazatát, egy focista véleménye inkább mérvadó vagy egy autóbuszvezetőé. Az egyszerű emberek, akik a betevő falatért küzdenek nap, mint nap, mit gondolnak erről az egész cécóról a könyv körül? Úgy gondolom, semmi különöset. A kommersz átütő ereje tehát, látható, megmaradt, a Gyűrűk Ura harmadik helyezése ezt jelzi, de föltűnően nyomult Harry Potter is.”
Babits Miklós botanikus Nyíregyházáról azt mondja, Ken Follett, Eric Knight irodalmi értékei igencsak csekélyek, de ez a verseny is inkább az üzleti elit érdekeit támogatja. Miért? Ha fogyás és voksolás alapján mérünk a literatúra kulisszái mögött, óhatatlanul is a könnyű, instant kultúra berkei között találjuk magunkat. Ettől függetlenül sikernek tartja a Nagy Könyv mozgalom első fordulóját, de a további szavazgatás már fárasztja a közvéleményt, szerinte az első tizenkettő hasonlítani fog az első százra. Miben? Abban, hogy vegyes lesz, mint a vecsési csalamádé. A kortárs irodalom nagyjai közül hiányolja Spiró Györgyöt, Nádas Pétert, Závada Pál Jadviga párnájának viszont örül. Kundera a kertész szíve csücske.
Kántor Zsolt szarvasi költő, nyomdász csak annyit mondott a Nagy Könyvre: amíg Móricz Zsigmond, Mikszáth, Karinthy Frigyes, Jókai Mór, Örkény és Márai rajta van a TOP 100-on, addig még van remény. A magyar olvasáskultúra él. Kérdés: meddig?