Vissza a tartalomjegyzékhez

Hajdú Sándor, Csene Románia
Jött a Temes

„Száz éve nem volt ekkora árvíz Temes megyében” - közölték a döbbenetes hírt április végén a román híradások. A Temes folyó egy éjszaka öntötte el a román és szerb határ környékét. A román kormány közlése szerint az országban hét megye száznyolcvan településén négyezer házat és ötvenkétezer hektár földet tett tönkre az árvíz. A legsúlyosabb helyzet a Dél-Bánságban alakult ki, ott még mindig öt-hat méter magasan borítja a víz az elöntött területeket.


A kiáradt Temes. Egy éjszaka odalett minden Fotó: Reuters

Egy éjszaka odalett minden - mondja egy asszony, mikor Temesvár után megállunk egy faluban, hogy útbaigazítást kérjünk. Az Ótelek felé vivő úton nem tudunk továbbmenni, mert lezárták - magyarázza a kezét széttárva a csenei asszony -, az uramék ott vannak a víznél, róluk se tudunk semmit.
A falu után egyre nagyobb a forgalom, mikor a következő település szélén megállítanak minket. Nem lehet továbbmenni - közli egy karszalagot viselő férfi, és félreterel bennünket. A kollégák keresni kezdik a „kiskaput”, és gyorsan odébbhúzódnak. Közben a karszalagossal próbálok szóba elegyedni. Nem lehetett ezt kikerülni - mondja a mogorva férfi. - Hetvennégy óta, mikor hasonló volt a helyzet, nem tettek semmit, a pénzt elszórták meg nyaralókat építettek belőle - szakad fel belőle egy nehéz sóhajtás. „A testvéremék Óbégán laktak, egy óra alatt vitt mindent a víz. A Temes gátja ötven kilométerre szakadt ki Fodorházánál.” A férfi által hangoztatott vádat több embertől is visszahallottam, mára már hivatalosan is vizsgálódik a román kormány. Harminc évvel ezelőtt kezdődtek a gátfelújítások, de még mára sem jutottak a végére - mondja a karszalagos őr. 
A kollégák közben visszatérnek egy idős férfi társaságában, akinek a házát az elsők között vitte el a víz. Lassan beszél, nehezen formálja mondandóját. „Éjszaka szóltak, szedjem a holmim, mert jön a Temes - emlékszik vissza. - Nem volt idő még a jószágot kiengedni se. A házam régi volt, a nagynéném lakott benne, én tőle örököltem harminc éve” - meséli, majd elhallgat. Mikor újra megszólal, reménykedve teszi hozzá: „Azt mondták a prefektúrán, felépítik a falut majd újra, ha levonul az ár.”
Fotósok jöhetnek - int a karszalagos maga mögé mutatva egy pótkocsis traktorra. Ezen kell zötyögni a falu felé, mert az úton is áll a víz sok helyen - sorolja az utasításokat. A bátrabbak bevállalják, mi azonban úgy döntünk, hogy az újra eleredő esőben nem akarunk nekivágni az útnak. Helyette a közeli gát felé megyünk, ahol a Béga folyik. A helybeliek szerint lehetett sejteni, hogy idén nagy árvíz lesz, mert a tél hirtelen ért véget, és a tavasz is esős volt idáig. Katasztrófára azonban senki nem készült, mert a Temes gyors folyó, és elviszi a vizet hamar. Most azonban a Szörényi-havasokban két méteres hó volt, és hirtelen olvadt el, szinte egy nap alatt. Ezt nem bírta a gát, és a fodorházi tározónál több helyen kiszakadt a töltés. A problémát tetézi, hogy a Bánság e vidéke közel tíz méterrel alacsonyabban fekszik, mint ahol kiszakadt a gát. „Nem fog visszafolyni a víz csak úgy magától - mondják a helybéliek. - Ez a víz itt marad nyár elejéig.” A házak többsége régi, ötven évnél idősebb, az anyaguk vályog, ami rövid idő alatt elázik, és összedől. Mindennap érkeznek segélyek a falvakba, de ezek csak a túlélést biztosítják, az újjáépítést pedig még senki se garantálta eddig a károsultaknak.