Vissza a tartalomjegyzékhez

Szilágyi Sándor
Csillag született

Tizennyolc évi meddőséget követően 2005. március 16-án megszületett Tóth Viktória Csillag.


Edit, Olívia, Viktória, Zoltán: a Tóth család Fotó: Sz. S.

A helyszín Kazincbarcika, a hetvenes évek hangulatát idéző lakótelep, két utcára a barcikai Harlemtől. Csengetésünkre a boldog kétgyermekes családapa, Tóth Zoltán nyit ajtót. Álljunk csak meg egy pillanatra! Hogy is van ez?
- Kilencvenhat májusában fogadtuk örökbe Olíviát, mert annyira hiányzott a gyerekzsivaj - meséli Edit, a még boldogabb anyuka, miután befejezte a szoptatást. A kis Csillag ugyanis éppen érkezésünk előtt éhezett meg. 
A negyvenéves Zoltán csőszerelőként dolgozik, a szintén negyvenéves Edit a miskolci megyei kórházban szaknővér, jelenleg gyesen van. 1987 óta házasok, s gyakorlatilag ettől az időponttól fogva szerettek volna gyermeket, csak sehogyan sem akart összejönni, tudjuk meg a hihetetlenül felvillanyozott pártól, akik egymás szavába vágva mondják el küzdelmes történetüket a gyermekáldás megvalósulásáig.
Edit: - 1989-ben mentünk először orvoshoz, s egy Svájcból hozatott injekciókúrán vettünk részt mindketten. Ennek lényege az volt, hogy a megtermékenyült petesejt megtapadását segítse elő. Ez alatt a tizennyolc év alatt háromszor - úgy hatévente - volt ilyen hathetes kúra, valamire való eredmény nélkül.
- Kiben volt a hiba, ha lehet ilyet kérdezni?
- Hol a férjemnél, hol nálam találtak valami rendellenességet, ugyanis a mai napig legalább hét orvosnál voltunk. 
Zoltán: - Senki nem tudott választ adni arra, hogy miért nem lehet gyermekünk. Hat évvel ezelőtt az egyik orvos azt tanácsolta, váljunk el egymástól, s majd egy másik pártól fog gyerek születni. Soha nem jutott eszünkbe ez a megoldás, és nem is fogadtuk el ezt a javaslatot. Egyébként itt van az összes orvosi papír - teszi hozzá, s átnyújt egy köteg zárójelentést és laboratóriumi eredményt. 
Edit: - Mindig volt bennünk egy bizonyosság, hogy lesz saját gyerekünk, de anynyira hiányzott, hogy eldöntöttük, örökbe fogadunk egy babát. 
Zoltán: - Egy évig voltunk várólistán. Egyszer behívattak, mutattak egy fényképet, és azt mondták, ha érdekel, megnézhetjük személyesen is. De kikötötték, ki ne ejtsük a szánkon, hogy anya és apa, csak néni meg bácsi. Egy hónap múlva, a harmadik látogatáskor mondhattuk meg Olíviának, hogy én leszek az apukája, Edit az anyukája. Erre ő megfogta a kisujjamat, és soha többet nem akarta elengedni, pedig még az otthonban kellett töltenie egy éjszakát, amit végigbömbölt. 
- Ott tartottunk, hogy orvostól orvosig jártak eredmény nélkül, s közben eltelt tizennyolc év. Valami mégis történt, aminek a kézzelfogható eredménye ott van a karjában!
Edit: - Ekkor már Istennek „adtuk át” ezt az egész ügyet.
Zoltán: - Ehhez hozzá tartozik, hogy kilencvenegytől a bibliai értékek alapján próbáljuk élni az életünket.
Edit: - Szóval böjtöltünk, imádkoztunk, és kértük a barátainkat is, hogy imádkozzanak értünk, a lelkészünktől is kértünk áldást. Nem sokkal később jött egy belső békesség bennünk, s kaptam a 113. zsoltárból egy kijelentést, hogy Isten beülteti a meddőt, mint magzatok anyját, nagy örömre. Nem sokra rá, 2003 végén dr. Molnár Imre adjunktus úr ajánlotta a Kaáli Intézetet, s ott, amikor szóba került a beültetés, hogy a megtermékenyített petesejtet beültetik a méhbe, azonnal megelevenedett ez a zsoltár.
Zoltán: - Amikor felmentünk, az orvos azzal kezdte, hogy ne várjunk csodát. Mi pedig mondtuk neki, hogy ha nem haragszik, mégis várnánk. A környezet egyébként nagyon lehangoló volt, mert csupa olyan pár ült bent, akik már ötödször, hatodszor, sőt nyolcadszor vettek részt ezen a programon, milliókat költöttek már el - eredménytelenül. Egyébként SMS-ekben ilyen üzenetekkel biztattuk egymást - mondja, miközben előveszi a mobilját, és mutatja: „Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint mezőn a fű.” (Jób könyve 5:25) Elküldve 2004. április 23-án.
Edit: - 2004 májusában mentünk fel a Kaáli Intézetbe, és júliusban már várandós voltam. Az orvos is nagyon örült, hogy elsőre így sikerült. Csillag már itt született Barcikán, és nem győzünk betelni vele, állandóan nézegetjük. Még éjszaka is. Nagyon furcsa volt hallani a szülészorvostól, amikor arról beszélt, hogy legalább hat hónapig valamilyen fogamzásgátlást kell alkalmaznunk, ugyanis nekünk ezzel soha nem volt gondunk. Viszont nagyon tetszett, amikor azt mondta, hogy két év múlva, a következő baba szülésénél újra találkozunk. Mi is úgy gondoljuk, hogy Csillagnak is lesz egy kistestvére, ahogy lett egy kistestvére Olíviának. Elsősorban Istennek adjuk a dicsőséget ezért a csodáért, de nagyon sokat köszönhetünk a barátainknak is. 
Zoltán: - És köszönet illeti a szüleinket is, akik nagyon sok mindenben segítettek bennünket.
Edit: - Zolinak korábban volt egy súlyos betegsége, amiből gyakorlatilag természetfölötti módon gyógyult meg. Ez is nagy erőt adott ahhoz, hogy ne adjuk fel - mondja, miközben a kis Csillag békésen szunyókál a vállán.