Vissza a tartalomjegyzékhez

Hechs László
Irán már gyártja az uránt

A látszat néha csal. Ariel Saron izraeli kormányfő washingtoni látogatásának napirendjén nemcsak a gázai kivonulás és a Male Adumim-i lakásépítő program szerepelt, hanem a sokkal kisebb nyilvánosságot kapó iráni nukleáris program is. Izrael szerint elérkezett az idő, hogy az iráni ügyet büntető szankciók kiszabása céljából az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé utalják. Irán már csak karnyújtásnyira áll az urándúsítástól, amely az atomfegyver elkészítését elérhető közelségbe hozza. Joav Galant, Saron katonai titkára Bush elé tárta a legújabb hírszerzési dokumentumokat és műholdfelvételeket, amelyek szerint Irán nukleáris programja „rendkívül előrehaladott” állapotban van.


George W. Bush texasi birtokán fogadta Ariel Saront. Zavartalan környezet Fotó: Reuters

A megfelelő lépések megtételéhez azonban Bush elnöknek a nemzetközi kvartett „útiterve” megvalósításában eredményeket kell felmutatnia. Pedig az útiterv tetszhalott állapotban van. Ugyan augusztusra Saron kivonul a Gázai övezetből, az egyoldalú lépés nem része a nemzetközi béketervnek. Abbász ezzel szemben még a kisujját sem mozdította a terrorszervezetek lefegyverzésére. Bush bátor lépésként üdvözölte Saron gázai kivonulási tervét, és a békefolyamat hiátusait a felek közötti „bizalom hiányának” tudta be. Ám a nézeteltérés a Male Adumim-i lakásépítési terv kérdésében megmaradt a két vezető között. A közösen tartott sajtótájékoztatón Bush elnök megerősítette: a végső rendezésnek a térség új erőviszonyait kell számításba vennie, és nem lenne reális, ha Izraeltől az 1949-es fegyverszüneti vonalakhoz való visszatérést várnák el. Ugyanakkor hangsúlyozta: az útiterv alapján Izrael köteles leállítani a települések építését, és nem szabad a végső rendezést hátrányosan befolyásoló intézkedéseket tennie. Bush és Saron a sajtókonferencia előtt a texasi Crawford tanyán folytattak megbeszéléseket. Saron Bush elnökkel szemben kiállt amellett, hogy Izrael stratégiai érdeke, hogy Male Adumim, Jeruzsálem külvárosa még a végső rendezést követően is izraeli fennhatóság alatt maradjon.
Saron tisztázta korábbi kissé elhamarkodott megjegyzését, amelyben jelezte: Izrael a polgárháború szélén áll. A sajtókonferencián kifejtette: a helyzet feszült ugyan, ám a gázai kivonulás békében lezajlik majd. A terrorral kapcsolatosan Saron és Bush is sürgette a palesztinokat: ne elégedjenek meg részleges intézkedésekkel, hanem teljes egészében számolják fel a terrort. Saron megerősítette, hogy az „illegális telepes őrposztokat” felszámolja, és amennyiben a biztonsági helyzet ezt megengedi, több várost is átad majd a Palesztin Hatóság ellenőrzése alá.
A háttérből kiszivárgó hírek alapján tudható, hogy Mahmúd Abbász aggódik: úgy véli, Bush és Saron a nyugati parti nagyobb településblokkok Izraelhez csatolásáról már titokban megállapodott. Nabil Abu Rudeineh, Abbász egyik tanácsadója jelezte: „Bush-nak nincs joga, hogy a palesztinok részéről tárgyaljon a nyugati part jövőjéről. Bushnak meg kell értenie, hogy Izraelnek az 1967 előtti határokra való visszavonulása nélkül nem lesz béke a Közel-Keleten.” A palesztin terrorszervezetek Gázában tartott sajtóértekezletén Abu Dadzsaneh, az Iszlám Dzsihád szóvivője azt nyilatkozta: „Saron és Bush azért találkozott, hogy megújítsa elkötelezettségét a palesztin nép lemészárlására. (…) Az ellenállás jogszerű és nem adjuk fel fegyvereinket, még azután sem, hogy a telepesek elhagyják Gázát. Csak azután tesszük le, ha egész Palesztina felszabadult” - tette hozzá a szóvivő. Abu Muhammed a Fatah terrorszervezete, az Al-Aksza Mártírjainak Brigádja képviseletében jelezte: nem adják át fegyvereiket addig, amíg az összes telepes el nem távozik az 1967-ben elfoglalt területekről. 
Az eddig ismeretlen Nasszer Edin Brigádok képviseletében pedig Abu Abír jelentette be: „Az ellenség csak az erőszak nyelvét érti, és mi folytatjuk rakétatámadásainkat, továbbá bombákat robbantunk és öngyilkos merénylőket vetünk be mindaddig, amíg fel nem szabadítjuk egész Palesztinát.”