Vissza a tartalomjegyzékhez

Hazafi Zsolt
Mégsem lesz rossz?

„Nagy lépés, méghozzá előre” - fogalmazott lapunknak Fodor Gábor szabad demokrata képviselő annak kapcsán, hogy kialakulni látszik az ügynöktörvény végső formája, és a nyilvánosságpárti félelmek ellenére várhatóan nem egy újabb kilúgozott törvényt fogadnak el a képviselők. Mindenesetre a lapzártánk utánra tervezett sajtótájékoztatón elviekben Burány Sándor, az MSZP, és Fodor Gábor, az SZDSZ témafelelőse bejelenti, hogy sikerült a kormánypártoknak megegyezniük az ügynöktörvény részleteiben. 

Bár már március 22-én benyújtottak szocialista képviselők olyan módosító javaslatokat a törvénytervezethez, amely a kormánypártok közötti megegyezést sejttették, a tény, hogy az elmúlt két hétben nem álltak a koalíciós pártok illetékesei „győzelmi jelentéssel” a sajtó elé, azt üzenheti, hogy mégsem „sétamenetben” teltek az elmúlt napok. 
A törvénytervezet és a hozzá csatlakozó, a kormánypártok és a kormány által támogatott módosító indítványok szerint az egykori III-as Főcsoportfőnökség összes osztályának iratai átkerülnének az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárába, kivételt csak olyan iratok képeznének, amelyek titkosságához aktuális nemzetbiztonsági érdek kapcsolódik. A vita korábban akörül zajlott, hogy erről a titkosításról - azaz a kutathatóság blokkolásáról - ki döntsön. A jelenlegi gyakorlat - a nyilvánosságpárti kutatók állítása szerint - az, hogy a Gálszécsy András vezette iratátadatást felügyelő bizottság „nem kötekedett” a szolgálatokkal, így sok és lényeges irat maradt titkosítva. (Például a III/II által „előállított” Szabad Európa Rádió megfigyeléséről, ügynökeiről és behatolási kísérleteiről szóló dokumentumgyűjtemény.) Ráadásul a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatójának lehetősége volt arra, hogy a „kiemelkedően fontos” iratokról külön jegyzéket állíthatott össze, és azok titkosságáról - anélkül, hogy az iratátadó bizottság azok tartalmát ismerhette volna - a Legfelső Bíróság egy kijelölt bírája döntött.
A koalíciós pártok megegyezése szerint ez a „kerülőút” megszűnik, a Tudományos Tanácsadó Testület (TTT) - az iratátadást felügyelő bizottság - az iratkezelő szerveknél korlátozás nélkül betekinthet az iratokba. A titkosítás fenntartásáról pedig vitás esetekben a bíróság dönt. „Nagyobb lesz ezzel a civil kontroll, és nem csak a szolgálatok véleménye dönthet ” - fogalmazott ennek kapcsán Fodor Gábor. 
Történtek kísérletek, például Donáth László szocialista képviselő módosító javaslata által, hogy a testületbe minél több civil történész kerüljön, de végül úgy tűnik, hogy a konszenzust a két civil szervezet (a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Történelmi Társaság) és a kormány által jelölt négytagú testületben látják a kormánypártok. Természetesen kulcskérdés lesz, hogy kiket jelölnek majd a testületbe, és a delegáltak mennyire lesznek képesek együtt dolgozni. „Puhány civilek” vagy áthidalhatatlan vita esetén könnyen lebénulhat a négytagú testület, ami akár a törvény alkalmazásának a „halálát” is jelenthetné. 
Ugyancsak vita tárgya, hogy az állambiztonsági szervezet egykori dolgozóinak a neve milyen „időponttól” válhatna megismerhető információvá. Az első, sokat vitatott verzió szerint csak azok neve lenne nyilvános, akik 1990 februárjáig leszereltek. Ez azonban nem életszerű, ha így maradna, a múlt csak nagyon részlegesen lenne megismerhető. A liberálisok kritikájára válaszul két szocialista módosító javaslat is érkezett a törvénytervezethez. Tóth Károly azt javasolta, hogy a szolgálati viszony megszűnését követő tizedik évben már ne kelljen anonimizálni - fekete folttal kitakarni - az egykori állambiztonsági szolgálat 1990 után is továbbszolgáló hivatásos munkatársainak nevét. Ezzel a verzióval értett egyet az előterjesztő, azaz az MSZP megbízását képviselő Burány Sándor vezette team, miközben a szintén szocialista Wiener György által benyújtott javaslat az anonimizálást „időtlen időkig”, 2015-ig fenntartaná, és ezzel ért egyet a kormány képviselője, azaz a Tóth András vezette nemzetbiztonsági államtitkárság is. 
Információnk szerint jelenleg fogalmazzák azt a formulát, amely lehetőséget teremthetne arra, hogy az anonimizálás fennmaradjon az ügynököket be nem szervező „klasszikus” kémelhárítók esetében, miközben a beszervezést végző III/III-as tisztek ne kerülhessék el a nyilvánosságra hozatalt. 
Más kérdésben is jelentős nézeteltérés alakult ki a törvény parlamenti „futtatása” közben a szabad demokraták és a szocialisták között. Igaz, hogy a Gyurcsány Ferenc és Hiller István által elindított „politikai megrendelés” minél nagyobb nyilvánosságot ígért, a kormánypárti képviselők képletesen szólva mégis „összevesztek” azon, hogy mi kerüljön ki az internetre. Az első tervezetben még az szerepelt, hogy a világhálóra kerülnek az iktatókönyvek, a parancskönyvek, az éves tervek, az operatív tisztek naplói, a 6-os kartonok és a T (titkos), valamint az SZT (szigorúan titkos) tisztek kinevezési okmányai. Ugyancsak Wiener György indítványára ezt a bekezdést a bizottsági üléseken „kinyírták” a törvénytervezetből. 
Fodor Gábor lapunknak elmondta: a megállapodás szerint a 6-os kartonok felkerülnek a világhálóra. Az, hogy milyen esetben tekintik bizonyítottnak, hogy nem csak a beszervezés tervezését jelenti a 6-os karton kiállítása, arról a TTT fog majd dönteni. 
A szocialisták által szorgalmazott alkotmánymódosítás kapcsán azonban a két kormánypárt között még a megegyezés halvány jele sem látszik. A szocialisták ugyanis tartanak attól, hogy az alaptörvény módosítása nélkül az Alkotmánybíróságon elbukhat az ügynöktörvény. A nyilatkozatokból úgy tűnik, hogy a Fidesz képviselőivel közösen a szocialisták át tudják vinni a módosítást. Bár a legnagyobb ellenzéki párt is megosztott e kérdésben, de több képviselőjük is úgy nyilatkozott, hogy nem kockáztathatják meg annak a látszatát, hogy a Fidesz ellenállásán bukott meg egy antikommunista ihletésű törvény.